Marthi Anna : Tea perceimhez

Horváth Nórinak

 

 

Az ablak szemén kilesve 

nézem, hány ember nem rest, 

gondjához siet – megoldja. 

Itt ülök, licsir?l* álmodozva, 

a régi teaházak igényességére 

gondolok, beleszúr szívem, most 

rám vár egy értelmezhet? jelen, 

s benne keresztutam, egy 

Nóra nev? lány osztja kétfelé, 

ösvényre int, pálcája nem más: 

kivetülök rá, felismerem

mimikájában, szavaiban – magam. 

És nem lobbantlak lángra, 

bár ott kucorodsz szívem zugában, 

csendesre vett parazsamon

bújtogatlak, ennyi finoman

megmunkált porcika emberré

formál, kirak Téged. Teám

illatából újra nyerlek, s feledés

helyett, burjánnal gyógyítom

érzékiségét valaminek –

a valóság felett.

 

 

*Az úgynevezett „illatosított teák” egyik klasszikus képvisel?je, amelyet Kínában „Lizhi Hongcha”-nak hívnak. A licsi dél-Kína egyik legkedveltebb gyümölcse. Lédússágával és édeskés-fanyar izével gyakran a grapefruit-hoz hasonlítják, bár ez a két gyümölcs nem szövetséges. A kellemes gyümölcsös íz?, közepesen er?s tea ideális nyáron, jeges teaként fogyasztva. Szép levelei gyümölcsös, édeskés f?zetet adnak, egy kis füstös Keemun illattal.
Összetétel: 100% fekete tea Elkészítés: azonnal, 1, 2, 3-5 perc 100°C-on, 4-5 púpozott teáskanál 1 literhez

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1323 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak