Kovács Ilon : Levelek Grönlandra…Budapest 2.

+ dia *

Mottó:

Drága Öcsém!

Te örömmel mondtad, mi kicsit szomorúan vettük tudomásul, hogy még fél évig nem látunk. Felajánlották a kutatás további lehetőségét, és boldogan elfogadtad. Mindig ez volt az álmod, hogy a jéghegyek világát kutasd. Most a klímaváltozás hatását vizsgálod Grönlandon. Írod, keveset leszel az állomáshelyen, messze utaztok kutatni, beszélni nem tudunk, de mindenről számoljak be, a leveleket nagyon várod. Eleget teszek kérésednek…

Kellemes olvasást!

 

Szerda délután

Ebéd után a Király utcától elsétáltunk az Oktogonig. Ott egy pénzintézetben dolgozó, volt kolléganőmet leptük meg néhány perces látogatással. Amikor elmondtuk neki mi a programunk, bizony inkább velünk jött volna.

Földalattival egészen a Hősök teréig mentünk. Ma már ki emlékszik arra, hogy ezen a részen még háromszáz évvel ezelőtt mocsár volt és királyi vadászterület, azután az ezredév tiszteletére csodálatos épületeket építettek. Talán Budapest egyik legismertebb látványossága a gyönyörű tér, oldalain a Műcsarnokkal, és a Szépművészeti Múzeummal. Mi most a Vajdahunyad-várba mentünk Alpár Ignác építész tervei alapján épült épületegyüttes, teljesen elbűvölt.

Ismét el kell mondanom, hogy mivel márciusban vagyunk, csak rügyek vannak a fákon, a Városliget ilyenkor is szép.

A Vajdahunyad-vár, nem is vár, hanem több stílusú épületcsoport, amely szintén a Millenniumi ünnepségek alkalmából épült. Belső udvarában a Jáki kápolna a Vas megyei Ják település román kori templomának részleges mása. A kolostor kerengőjének oszlopai középkori műemlékek másolatai.

Az udvaron a híres Anonymus szobor. Bizony ezen is látszott sok kéz simogatja, mert a keze nagyon kifényesedett. Vele szemben a palota középső részében a Mezőgazdasági Múzeum. Termeiben a Magyar Mezőgazdaság minden ágából láthatók tárgyak és használati eszközök. Jó volt itt elnézelődni, gyerekkorból ismert tárgyakat látni.  Kicsit meg is lepődtünk, hogy egykori hétköznapi eszközeink, mennyire feledésbe merültek. Ahogy haladunk az időben, úgy íródnak felül asztalaink székeink, még tányérjaink formája is változott.

Ott jártunkkor volt a Kincsem emlékkiállítás, ill. a gyerekek részére kiírt rajzpályázat eredményhirdetése zárult éppen. Sok gyerek volt, tele lelkesedéssel. Ez is a múzeumba „csábítás” egyik eszköze, és nagyon helyes!

Visszafelé a híres Városligeti fasoron mentünk. Jó délután volt már, a Fasori iskola akkor engedte útnak diákjait. A Bajza utca szép palotáit látva, mintha itt, megállt volna az idő.

A Kodály Köröndöt mindig szerettük. Emlékszel, Tamkó Sirató Károly: Bőrönd Ödön versére? Mindig nagy hangsúllyal mondtuk az ő betűket, még most is hallom.

 

Bőrönd Ödön

a Köröndön

ül a kövön,

ül a kövön

fekete színű bőröndön…

 

Még a Nagymama is megtanulta, ha mondtuk, mindig nevettük. Nálunk a bőrönd, ma is Bőrönd Ödön.

Leültünk egy padra és onnan néztük a teret. A körívben épült egymásra nagyon hasonlító épületek egy része most felújítás alatt áll. A téren, magas talapzatokon Balassi Bálint, Szondy György, Zrínyi Miklós és Vak Bottyán szobra. Minden szobor történelem, mint az egész Körönd, hiszen csak Kodály Zoltán halála után lett Kodály Körönd. A zeneszerző itt lakott, és emlékmúzeuma is itt található.

Lassan kezdett hűvösödni, és ideje volt indulni. Az Oktogon felé haladva az Andrássy-út épületei díszkivilágításban pompáztak. Akinek ez a látvány mindennapos, talán észre sem veszi, nekünk nagyon szép volt. Jóleső érzés, hogy az Andrássy-út, a Millenniumi Földalatti a Hősök terével a Világörökség része.

Hosszú volt a nap.

 

Csütörtök

Ma a Margit körútra a Keresztanyámhoz készültünk ebédre, így a programot is arra a környékre terveztük. Nem nehéz kitalálni, a Várba mentünk. A 16-os busz egy remek járat, és közel is volt a szállásunktól, mindjárt az Erzsébet térről indult. Erre a járatra még Te hívtad fel a figyelmemet, amikor egyetemista korodban gyakran látogattunk. Az útvonal érinti a Belvárost, átmegy a Lánchídon, a Clark Ádám térnél engedi látni a 0 kilométerkövet, az Alagút mellett felkaptat a Hunyadi János úton a Disz térre.

No, mi idáig mentünk. Cipőt, jót választottunk, mert a macskaköves útra csak kényelmes cipő való. Mi pedig, mint látod nagyon „menősek” vagyunk.

A Dísz térnél, a Pest felé lévő várfalnál először Kodály Zoltán szobrát „látogattuk” meg, majd elsétáltunk egészen a Köztársasági Elnök Palotájáig, persze a diplomáciai távolságot megtartva. Sajnos a reggeli pára — még hiába járt az idő tíz óra felé — nem oszlott fel, és a panoráma kissé fátyolos volt. Nekünk tetszett. Egy hétköznap délelőtt az idegenforgalmi idény előtt, kevés sétálóval nagyon kellemes tud lenni.

Végigböngésztük a Táncszínház műsorprogramját, mit mondjak tudtunk választani.

A Sándor-palota mindig tetszett, akkor is, amikor még romokban állt, volt benne valami ősi élni akarás. Most, hogy felújították és komoly állami szerepet kapott, méltó helyére került.

Az útirányból már tudod, hogy a következő látnivaló a Budai Vár, ill. a Magyar Nemzeti Galéria.

Ezt nem részletezem, hiszen ismered. Mint korábban, most is elvarázsolt bennünket. Sok külföldi volt, főleg diákok, hiába a tavaszi kirándulások ideje a március.

Nem tudom, más hogy’ van vele, de én mindig elfáradok, ha kiállítást nézek, most sem volt másként.

Mindketten némán battyogtunk a buszmegálló felé, és igyekeztünk időben odaérni az ebédre.

Keresztanyám, a kora ellenére többfogásos ebédel várt minket. Téged nagyon hiányolt, és most sem értette, mi vonz Téged, arra a jég fedte vidékre. Ő már ilyen. Most is, mint egy kotlós tyúk, szeret mindenkit maga körül tudni. Nehezen engedett el bennünket, komoly ígéretet kellett tenni, hogy gyakrabban jövünk.

A Rózsadombra a 11-es busszal a Törökvész út végéig mentünk. Szép innen a kilátás, bár a beépítettség a normálist régen túllépte. Tisztán látszott a János-hegy, a Hárs-hegy, a távolban pedig Széphalom, ami a pénteki programunk.

Engedtem Társam kérésének, hogy ne buszozzunk végig, hanem inkább a lejtősebb utcákat válasszuk. Ha nincs nálunk térkép, lehet, még most is ott bóklászunk. Némi segítséggel eljutottunk a Millenáris Parkig. Ott a Romkocsmában, sajnos Öcsém le kell írnom, nagyon jó sört mérnek.

Ezt még Te sem láttad, majd ha egyszer hazajössz!

A napot a Várban kezdtük, és ott is fejeztük be. Ami a beszámolóból kimaradt, azt elmondják a képek.

  

 

 http://picasaweb.google.hu/vacsilon/Budapest2?authkey=Gv1sRgCNj4vcrSjZ6zYA&feat=directlink#

 

 (kattints a diavetítésre)

 

Ölellek, Testvéred

Folytatom!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács Ilon
Szerző Kovács Ilon 71 Írás
Dunaparti városban élek. Érdekel a világ, és ami benne történik. Szeretek itt olvasgatni, és ha kedvem van írogatok is.