Böröczki Mihály - Mityka : Vajköpülés

Nyomtatás

A szomszédtól vettük a friss tejet,

még habos volt és langyos, tőgy-meleg,

nem kevesebbet, mint amennyi kell,

a nagy kannával, ami pár liter,

hagytuk aludni – sárgás színe lett,

mit anyám körben leszedegetett,

hogy tejföl-tejszín együtt – nem tudom,

ha otthon voltam is, csak félúton,

de emlékszem, mikor a nagy köcsög

alját kitöltve ritmusra lötyög,

meg arra is, ahogyan megszorul

a köpülőfán az a gyerekujj,

és tűrve-ülve föl-le jár karom,

ha fáradni kezd – fáradni hagyom,

bár lassúdik és csak dacból szorít,

a lyukak közt már vaj csomósodik,

majd azt érzem, ahogy a friss kenyér

kent szelete az ujjbegyemhez ér,

s úgy puhul-simul, mint a nyári nap

nagy karajára tett felhődarab.