Böröczki Mihály - Mityka : Vajköpülés

 

A szomszédtól vettük a friss tejet,

még habos volt és langyos, tőgy-meleg,

nem kevesebbet, mint amennyi kell,

a nagy kannával, ami pár liter,

hagytuk aludni – sárgás színe lett,

mit anyám körben leszedegetett,

hogy tejföl-tejszín együtt – nem tudom,

ha otthon voltam is, csak félúton,

de emlékszem, mikor a nagy köcsög

alját kitöltve ritmusra lötyög,

meg arra is, ahogyan megszorul

a köpülőfán az a gyerekujj,

és tűrve-ülve föl-le jár karom,

ha fáradni kezd – fáradni hagyom,

bár lassúdik és csak dacból szorít,

a lyukak közt már vaj csomósodik,

majd azt érzem, ahogy a friss kenyér

kent szelete az ujjbegyemhez ér,

s úgy puhul-simul, mint a nyári nap

nagy karajára tett felhődarab.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.24. @ 15:43 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.