Soha nem volt olyan évszak azel?tt, amely olyan nagy várakozással telt volna, mint az els? tanév megkezdését megel?z? nyár.
Beköltöztünk új otthonunkba, és a kezdeti nehézségek ellenére szépen berendezkedtünk. Hetekig egy gumimatrac szolgált fekhelyül a bútorozatlan szobában. A tapétát lecseréltük, majd a padlósz?nyeg is sorra került. Addig nem rendeltük meg a bútorokat, amíg a burkolatok garanciális javítását el nem végezte a kivitelez?. Hiba akadt b?ségesen. A lakásból csak a párhuzamosok, és a mer?legesek hiányoztak. A csaptelepek sem teljesítették feladatukat rendeltetés szerinti használatuk közben. Víz ugyan folyt bel?lük, de a nyomásfokozók hiányosságai miatt, nem túl meggy?z? módon. A zuhanyozás nem t?nt megfelel? megoldásnak, és az ül?fürd? is aggályosnak bizonyult. Mire a kád megtelt annyi vízzel, hogy legalább beleülni már érdemes volt, el is ment a kedvünk a pancsolástól. Javarészt még a régi lakásban laktunk, csak id?nként mentünk át Csepelre álmodozni, egy-egy éjszakát a friss festékszagú lakásban tölteni.
A kádári lakáspolitika megbosszulta magát. Nem csak min?ségileg gyenge lakások épültek, de a cél, hogy minél több bérlakás átadásra kerüljön a fiatalok otthonteremt? programja keretében, csak úgy volt teljesíthet?, ha a méretük éppen hogy elérte a lakhatósági szint minimumát. Az egymásba ütköz? ajtók, az egyszemélyes konyha sz?kös mozgástere ellenére is boldogan vettük birtokunkba els?, önálló lakásunkat. Ami akkor nem t?nt fel, kés?bb, igencsak szembeötl?nek bizonyult. A lakótelep tízemeletes tornyai között játszótereket építettek, az akkor legkorszer?bbnek tartott technológiával. A beton itt is mindent uralt. A hintáról lees? gyerekek súlyos sérüléseket szenvedtek a betonra való érkezéskor. A homokozók betonkávái szintén komoly baleseti forrásnak t?ntek.
A lakótelep gyerekzsivajjal telt meg, ahogy megérkeztek az els? lakók, vagy akik már korábban birtokon belülre kerültek, visszatértek jól megérdemelt nyaralásukból. A következ? években sok gyerek született, és az anyukák is egyre többen maradtak otthon, f?állású anyaként gondoskodva szülötteikr?l. Csak id?s embereket nem lehetett látni sehol. A nagymamák, a nagyszül?k nem jöttek el, magukra maradtak otthonaikban, a gyerekek elköltözése után. A sz?k lakótér nem engedte meg a generációk együttélését. Nem kizárólag a nagymamák maradtak gondoskodás nélkül, de az újdonsült szül?knek is nélkülözni kellett a nagyszül?k segítségét. Csak évekkel kés?bb lehetett tapasztalni változást, amikor letelt a gyes, és nem volt kire hagyni a gyerekeket, mert a bölcs?dék kapacitása kicsinek t?nt. Megszaporodott a válások száma is, és ezzel egyidej?leg a gyermeküket egyedül nevel? anyák száma is megn?tt. A felszabadult helyekre — az apák elköltözése után —, beköltözhettek a megoldást jelent? nagymamák, nagypapák.
(Folyt. köv.)
Budapest, 2012. július
Legutóbbi módosítás: 2019.06.27. @ 08:12 :: Horváth János
