Horváth János : Huszonnegyedik döbbenet

Nem kizárólag a nagymamák maradtak gondoskodás nélkül, de az újdonsült szül?knek is nélkülözni kellett a nagyszül?k segítségét.

 

 

Soha nem volt olyan évszak azel?tt, amely olyan nagy várakozással telt volna, mint az els? tanév megkezdését megel?z? nyár.

      Beköltöztünk új otthonunkba, és a kezdeti nehézségek ellenére szépen berendezkedtünk. Hetekig egy gumimatrac szolgált fekhelyül a bútorozatlan szobában. A tapétát lecseréltük, majd a padlósz?nyeg is sorra került. Addig nem rendeltük meg a bútorokat, amíg a burkolatok garanciális javítását el nem végezte a kivitelez?. Hiba akadt b?ségesen. A lakásból csak a párhuzamosok, és a mer?legesek hiányoztak. A csaptelepek sem teljesítették feladatukat rendeltetés szerinti használatuk közben. Víz ugyan folyt bel?lük, de a nyomásfokozók hiányosságai miatt, nem túl meggy?z? módon. A zuhanyozás nem t?nt megfelel? megoldásnak, és az ül?fürd? is aggályosnak bizonyult. Mire a kád megtelt annyi vízzel, hogy legalább beleülni már érdemes volt, el is ment a kedvünk a pancsolástól. Javarészt még a régi lakásban laktunk, csak id?nként mentünk át Csepelre álmodozni, egy-egy éjszakát a friss festékszagú lakásban tölteni.

      A kádári lakáspolitika megbosszulta magát. Nem csak min?ségileg gyenge lakások épültek, de a cél, hogy minél több bérlakás átadásra kerüljön a fiatalok otthonteremt? programja keretében, csak úgy volt teljesíthet?, ha a méretük éppen hogy elérte a lakhatósági szint minimumát. Az egymásba ütköz? ajtók, az egyszemélyes konyha sz?kös mozgástere ellenére is boldogan vettük birtokunkba els?, önálló lakásunkat. Ami akkor nem t?nt fel, kés?bb, igencsak szembeötl?nek bizonyult. A lakótelep tízemeletes tornyai között játszótereket építettek, az akkor legkorszer?bbnek tartott technológiával. A beton itt is mindent uralt. A hintáról lees? gyerekek súlyos sérüléseket szenvedtek a betonra való érkezéskor. A homokozók betonkávái szintén komoly baleseti forrásnak t?ntek.

      A lakótelep gyerekzsivajjal telt meg, ahogy megérkeztek az els? lakók, vagy akik már korábban birtokon belülre kerültek, visszatértek jól megérdemelt nyaralásukból. A következ? években sok gyerek született, és az anyukák is egyre többen maradtak otthon, f?állású anyaként gondoskodva szülötteikr?l. Csak id?s embereket nem lehetett látni sehol. A nagymamák, a nagyszül?k nem jöttek el, magukra maradtak otthonaikban, a gyerekek elköltözése után. A sz?k lakótér nem engedte meg a generációk együttélését. Nem kizárólag a nagymamák maradtak gondoskodás nélkül, de az újdonsült szül?knek is nélkülözni kellett a nagyszül?k segítségét. Csak évekkel kés?bb lehetett tapasztalni változást, amikor letelt a gyes, és nem volt kire hagyni a gyerekeket, mert a bölcs?dék kapacitása kicsinek t?nt. Megszaporodott a válások száma is, és ezzel egyidej?leg a gyermeküket egyedül nevel? anyák száma is megn?tt. A felszabadult helyekre — az apák elköltözése után —, beköltözhettek a megoldást jelent? nagymamák, nagypapák.

 

(Folyt. köv.)

 

Budapest, 2012. július

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.27. @ 08:12 :: Horváth János
Szerző Horváth János 171 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.