Vandra Attila : Törpefenyők III.3. – Egy álom

Kisebb izgalmak között Noémi megérkezik Amerikába. Itt is lerománozzák.

 

 

Vacsorai etikett

 

 

Egész nap a hivatalokat járták. Délben beugrottak egy McDonaldsba, s ott bekaptak valamit. Este a dinnernél  viszont összegy?lt a család. Noémi már a terítésb?l azonnal felmérte, hogy ez nem egy egyszer? táplálkozás, hanem egy családi rituálé része, melynek jól el?írt szabályai vannak, és amelyeket nem ajánlatos megszegni. Igyekezett hát alkalmazkodni. Miután mindannyian helyet foglaltak, Gordonné mindenkit kiszolgált, majd várakozóan a családf?re figyeltek. Michael Gordon Bobra nézett, majd megkérdezte:

– Akarod ma te elmondani az imát, fiam?

– Köszönöm apám! – szemmel láthatóan nagy megtiszteltetés volt. Bob elmondta az imádságot, csak azután kezdtek el enni.

– Ti miként imádkoztok a vacsoránál? – kérdezte Michael Gordon Noémit.

Noémi szíve nagyot dobbant.

– Mi nem szoktunk a vacsoránál imádságot mondani.

– Neem? Ateisták vagytok? Kommunisták? – kérdezte a családf? megütközve. Hangneméb?l következtetve, ezt ? halálos b?nnek könyvelte el. A többiek pillantása is lesújtó volt.

– Apám, Európában mások a szokások… – próbálta Bob védelmébe venni Noémit.

– Vannak nálunk is, akik szoktak imádkozni az ebédnél és a vacsoránál, f?leg a katolikusok. Mi nem szoktunk. Mi reformátusok vagyunk – magyarázkodott Noémi, közben azon merengve, hogy itt vajon mennyire vallásosak az emberek, s vajon itt a reformátusok a katolikus-baptista többség hatására e szokást nem csak át vették-e, ahogy az erdélyi magyarok sok szokást átvettek a velük együtt él? ortodox románoktól? Vajon ez a vacsorai imádság ennek a családnak az er?sen vallásos volta miatt szokása, vagy itt általános? Ha most ? például mohamedán lenne vagy buddhista, mit írna el? neki az illem? Nem imádkozhatna Krisztushoz, de akkor illene valamilyen imádságot elmondania? S ha vallásos zsidó lenne, akkor neki most fedett, vagy fedetlen f?vel illene ülnie az asztalnál? Ha ?k ennyire vallásosak, biztos családostól mennek vasárnap a templomba. Velük illene mennie. Menyire illik követnie a más vallású rituálét? Pl. azt nem várhatják, hogy keresztet is vessen. Megint kisebbségben van… Családon belül kisebbségi lesz. A család tagjától elvárható, hogy betartsa a többség szokásait. Neki, mint befogadottnak alkalmazkodnia kell. Akárcsak Romániában. Ha megjelent egy román, illett románra fordítani a szót. Tisztelet a kivételnek.

– Hogy telt a nap? Sikerült az ügyintézés? Volt-e valami bonyodalom? – kérdezte Michael Gordon.

Bob elmesélte kalandjaikat, anekdotaként emelve ki a Noémi Carlaval való konfliktusát a „magyar vagyok”/”nem, te román vagy” témában.

– Láttam már ilyenre példát kelet-európai bevándorlóknál. Felfoghatatlan ez a magatartás. Ha Romániában születtél, miért nem akarsz román lenni? Itt minden bevándorló amerikai akar lenni, s büszke arra, hogy az amerikai nemzet befogadta – fejtette ki John McGregor.

– Az egy másik világ Nagyapa – felelte Bob.

– Mr. McGregor, láttam a falon egy képet, amely téged kiltbe öltözve ábrázol. Miért öltöztél be? – kérdezte Noémi.

– Mert skót vagyok! – felelte az öreg önérzetesen.

– Nem amerikai?

– Dehogynem! Miért? Skót létemre nem lehetek amerikai? – ment lépre McGregor.

– S én román állampolgár létemre miért nem lehetek magyar? – vágott vissza Noémi.

Bob erre a replikára mosolyogni kezdett a bajusza alatt.

– De én akkor sem értem, hogy miért fontosabb számodra, hogy magyar légy, mint hogy román állampolgár.

– Mr. McGregor, mondták valaha, hogy ne légy skót, mert ha skót vagy, akkor nem vagy jó amerikai? Nem hiszem. Velem sokszor éreztették, hogy nem vagyok jó román, mert ragaszkodom a magyarságomhoz. Mit tennél, Mr. McGregor, ha megtiltanák, hogy skót légy?

– Másnap kiltbe öltözve mennék végig az utcán!

– Egyetértünk. Én meg csak azért is magyarul beszélek! Mivel állandóan románt akartak bel?lem csinálni, csak azért sem voltam hajlandó azzá válni. 

– Inkább eljöttél Amerikába… – állapította meg Michael Gordon. – Ahol nem leszel román, de magyar se igazán… Csak néhanapján, ünnepekkor, amikor összegy?ltök a Magyar Házban. Fura egy logika, mintha attól lennél jó magyar, hogy nem vagy román. Noémi, nem gy?ztél meg. Itt minden bevándorló arra vágyik, hogy amerikai legyen.

– Mert attól maradhat lengyel, olasz, skót, vagy mit tudom én mi. És van még egy alapvet? különbség. A bevándorló átmegy a határon. Mifölöttünk áthúzták a határt a nagyhatalmak. Mi magyarok akarunk maradni. Akár Romániában is. Ahogy Mr. McGregor is skót akar maradni.

Noémi Bobra pillantott. Megismerte a hamiskás mosolyt Bob arcán. „Már megint versengsz, Noémi!” Hogy is mondta akkor, Budapesten? „Nem vagy különösen verseng? típus. Mégis sportot ?zöl abból, hogy Keith-et legy?zd…” Hát igen, most Keith-et Michael Gordonnak és John McGregornak hívták. Összepillantott a mellette ül? Bobbal. Körbepillantott. Nem nézett rájuk senki. Nem állta meg, hogy alig észrevehet?en Bobra ne nyújtsa a nyelvét. Bob elnevette magát, mint egy kópéságon rajtakapott gyermek.

– Mit nevettek? – kapta fel a fejét Mrs. McGregor.

– Á, semmi-semmi – pirult el Bob. – Nem lényeges. Eszünkbe jutott, egy régi történet.

„Jobban kell vigyáznom az etikettre az asztalnál.” – gondolta Noémi – „Rendes volt Bob részér?l, hogy nem árult el.”

– Kell a demokratizálódás a kelet-európai régióban – folytatta John McGregor. – A Bush-kormány nem tesz eleget ennek érdekében. Több pénzt kellene erre áldoznia. A Kelet-Európai országokat demokratizálni kellene, s akkor megsz?nne a nacionalizmus. Nézd, mi van Jugoszláviában! A nacionalizmus és az antiszemitizmus miatt tört ki a két világháború is. A nacionalizmus okozta az örmény népirtást, s hadd ne soroljam tovább. A demokrácia megszüntethetné a nacionalizmust, mely az önkényuralom jellegzetes fegyvere. Oszd meg és uralkodj! Ahol demokrácia van, ott megsz?nik a nacionalizmus.

Noémi csodálattal nézett a nyolcvanas éveit taposó öregre. John McGregor tájékozottsága az Európai földrajzban és történelemben alapjánál tépázta meg az amerikaiakról kialakított kelet-európai sztereotípiát. Mintegy ösztönös sugallatra Noémi az ebédl? falára pillantott, ahonnan John McGregor és Michael Gordon néztek szembe vele, mindketten katonai egyenruhában. A háttérben a Rechstag romjai voltak láthatók. Együtt harcolták végig a második világháborút. Aztán az öreg ezredes szobájában található világirodalom remekeivel teli könyvespolc jutott eszébe. Feltehet?en Franz Werfel világhír? regénye A Musza Dagh negyven napja is közöttük van.

– Észak-Írország, Baszkföld… – játszotta el George, Bob öccse az ördög ügyvédjét.

– Az Ironlady valószín? demokráciáért vívott harcaiban kapta a csúfnevét – gúnyolódott Michael Gordon is.

– Mikor volt Kelet-Európában demokrácia? Az egész Kelet-Európai történelem önkényuralmak sorozata – Nézett John McGregor Noémire.

– A II. András magyar király által 1222-ben kiadott Aranybulla a világ második alkotmánya, mely a Födnélküli János Magna Chartája után 7 évvel keletkezett. Valójában Szent István intelmei Imre herceghez még ezt is megel?zik, melyet csak a 930-ban létrejött Alþing, az izlandi parlament el?zött meg az athéni demokrácia óta. Szóval akad Kelet-Európában is demokratikus hagyomány – felelte Noémi.

– Igazi demokrácia kell Kelet-Európának – ellenkezett John McGregor. – Amilyen el?ször Amerikában valósult meg a világtörténelemben. Az igazi demokrácia. Gondolom az Aranybulla, akárcsak a Magna Charta csak a nemeseknek nyújtott el?jogokat. Az amerikai demokrácia viszont eltörölte a nemesség el?jogait, s mindenki egyenl?vé vált a törvény el?tt.

– Van egy álmom… – felelte Noémi.

– Igen, az amerikai álom! – kezdett bele John McGregor az amerikai álom dics?ítésébe. Noémi hagyta beszélni, nem szólt bele többet. Az öreget hallgatva Noémi lopva Bobra pillantott, aki már „várta” ezt a pillantást. A lány az ajkába harapott, nehogy elnevesse magát.

Vacsora után kettesben Bobbal kimentek a ház elé, a parkba sétálni. Kellemes volt az id?, ideális egy esti sétára.

– Van egy álmom… Ugye, Noémi, te nem épp az amerikai álomra gondoltál… Hanem a Martin Luther Kingére.

– Valóban.

– Mondd el legalább nekem, mit akartál mondani akkor, s nem mondtál ki?

– Az amerikai tökéletes demokráciáról azért megkérdezném a kiirtott, területeikt?l megfosztott, rezervátumba kényszerített indiánok, és a néger rabszolgák véleményét is. 1968-ban még meggyilkolták Martin Luther Kinget, mert volt egy álma.

– „Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a b?rszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg ?ket.” – idézte Bob. – De ugyanabban az évben alkotmányellenesnek nyilvánították a szegregációs törvényeket.

– Mégis egyel?re elképzelhetetlen egy néger vagy indián elnök.

– Polgármester már van. Méghozzá Washingtonban. Honnan ismered azt az idézetet?

– Híres mondás az. Szállóigévé vált szerte a világon, ahol van rasszizmus, nacionalizmus, vallási intolerancia vagy bármilyen elnyomás. Ránk is illik, erdélyi magyarokra. Megjegyeztem.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.