dudás sándor : Kett?s menet

Fitó Icának és Ruder Janának szeretettel

 

 

Itt kanyarodik el?ttem

a messzeség, hol túl a fák

kilátást rejt? lombjain

felsejlik még annyi szép!

 

Másfel?l annyi lemondás –

száznyolcvan fokos fordulat.

még szerencse, hogy nincs id?

és gyorsabb is árkon-bokron át

 

a visszafordított jöv?!

Száguld el?re a kocsi, lassít

a sof?r – hátrahagyva mindene –,

kanyar jön, kerül ütközést!

 

Ismerni kell az elhagyást!

Bejárni újra réteket,

erd?t, pincét, padlást, régi

szerszámok nyelét megragadva

 

kipróbálni ?s-dolgokat. Nézni

id?tlenült arcok titkát. Most venni

észre csak: keser? szemek,

rég-hamvas arcok: – mennyi ránc!

 

Visszaúton mindent szabad!

Elveszett tárgyak megkerülnek,

régholt puszit ad, kezet nyújt –

bolond álmok, visszás csodák.

 

Ismerni kell az elhagyást!

Elég bohócos képzeletb?l,

elég, a most is talán-csodákból!

Felh?k közt, de messze még

 

a lemen? Nap! Jó sof?röm

figyeld az utat, tarts irányt!

A kanyar után nyomd a gázt,

megyünk, szárnyalunk tovább!

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 773 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.