S. Szabó István : Nekünk a Balaton / Negyedik fejezet

Egy családi nyaralás történet, úgy, ahogy azt a család tagjai – csi, Mia, Fater, Muter, Nagyi – elmesélik

 

4.

 

 

 

ÖCSI

 

Hu! Arra riadtam, hogy befagyott a valagam. Már kés? éjszaka volt. Hunytam egyet a padon. Naná, hogy Bridzsit sehol. Frankó, hogy kifelé nyílik tömegszállásunk ajtaja, így fateron átbukdácsolva be tudtam húzni lefeküdni. ? ébredt legkorábban. Égett a bele. Bedöntött egy váza vizet. Bugyogott a beleiben, mint az örvény. Utána, naná, hogy kajáért károgott. Na, a lényeg! Nagyi miatt csak délel?tt tízre értünk le a vízhez, mert egy órát görnyedt a klón, fater legnagyobb bánatára. – Itt se megy a Sárkánynak! – morogta. – Kár volt elhoznunk! – Ne bántsd a mamát! – sziszegte muter villámló szemekkel. Le-föl masírozott, és úgy védte a klotyót, mint Dobó a várát. – Na majd a vízbe! – mondta fater. – Sanyi, undorító vagy! – fintorgott muter, és naná, hogy hóna alá vágott egy zacsi pézsét. Na, a víz. Mire leértünk, és ledobáltuk a málhát, minden helyet lestoppoltak. Egymás hegyén-hátán nyaraltak a fószerek. Tiszta gáz, mikor fekszenek a sok vizes törölköz?n, és egymás lábát szagolgatják pihenés gyanánt. Épp letelepedtünk egy gombás láb és egy ráncos has közé, amikor megérkezett nagycsöcs, kezében három hotdoggal. Naná, hogy gombás láb mustáros, ráncos has meg kecsöpös lett. Fater egyb?l sörért nyúlt, muter meg körbetáncolta a nagyit, vajon melege van-e? Naná, hogy melege volt, hisz hetven fok volt árnyékban. Csak épp árnyék nem volt sehol. – Anyuka, menjünk be a vízbe! – dobta fel muter. – Minél messzebb, annál jobb! – hörögte fater, két büfi között. – Sanyi, te inkább a naperny?t állítsd fel a mamának! – mondta muter. – Addig anyuka öltözzön át, aztán lekenem napolajjal! – és egy törölköz?t tartott a nagyi elé. – Fent hagytam a marmonkannát – örvendezett fater. – Fel fog égni a Sárkány! – Sanyika, ne mondd a mamára, hogy Sárkány! – csuklott el muter hangja, és kezeivel törölgette szemeit. Naná, hogy a törölköz? leesett a nagyiról. Egyb?l kitört a pánik. – Takard be, mer’ elhányom magam! – így a fater és ismét büfizett. – Ez egy állat! – nyugtázta nagyi, és idegesen kapkodta fel a törölköz?t a földr?l. Naná, hogy mindenki minket nézett. – Hú de csúnya a néni! – hüledezett egy pók hasú kiscsákó. – Te a barátom vagy, kisfiú! – emelte felé üvegét a fater. – Hagyja békén a fiamat! – mordult fel egy krapek. Aztán visszatette fejére a törölköz?t, és tovább aludt. Mia közben szépen felszívódott. Kiszúrtam Bridzsittéket, a fagyisnál nyaltak. Ledobtam magam az asztaluk közelében. – Ideülj Sanyika, hozzánk! – mondta Olga néni. Naná, hogy egyb?l átültem Bridzsit mellé. Király volt! Benyaltuk a fagyit, aztán Jen? bá’ játszani küldött bennünket. Bridzsi hozta a matracát. Behúztunk a vízbe. Húgymeleg volt. Körülöttünk ugrabugrált a sok hülye, fröcsköltek meg sikongattak. Tutkó elmebajosak.  – Tolsz? – kérdezte, és ráfeküdt a matracra. Naná, hogy toltam! El?ször le-föl, aztán egyre messzebb a parttól. – Imádom a vizet! – mondta becsukott szemekkel. Legszívesebben lesmaciztam volna. – Mi van? Megkukultál? – kérdezte kedvesen. Én csak ráztam a fejemet, mint fater, mikor a nagyi mond neki valamit. Már jó messze voltunk a parttól. Gondoltam egy jót, és beleborítottam a tóba. – Hülye állat! – bukott fel a víz alól köpködve. – Hogy te mekkora barom vagy! – üvöltötte, és dühösen elindult a part felé. Itt is még csak derékig ért a pocsolya. – Bridzsit várj! – kiáltottam utána kétségbeesve. – Csak vicc volt! – Na, menj a francba! – csapott bele öklével dühösen a vízbe. Olyan szép volt! Csak úgy lángolt az arca. – Ne gyere utánam, utállak! – közölte velem pár perc múlva, és úgy nézett rám, mintha tényleg utálna. – Hozd a matracomat! – kiáltotta, és kigázolt a partra. A francba! Ezt jól elkúrtam! Mindent elmesélt az ?seinek, mire kiértem. – Sanyika, én azt hittem, te komolyabb kisfiú vagy! – mondta Olga néni. Jen? bá’ meg úgy nézett rám, mintha kinyírtam volna a lányát. Tök gáz volt! Visszakullogtam a fater mellé. – Micsoda kisfiúk vannak! – hallottam még Olga hangját. Tényleg szégyelltem magam. Fater távcs?vel nézegette a csajokat, közben piált. – Anyu? – kérdeztem. – Pancsikol a Sárkánnyal – bökött ujjával a víz felé. Nagyi a térdig ér? vízben ücsörgött, muter meg körülötte ugrabugrált, és rikoltozott. – Itt ne fröcsköljenek! Itt beteg emberek is vannak! – Ha beteg, menjen kórházba! – mondta egy nagyfej?, kopasz krapek, és egy matracról seggest ugrott a nagyi mellé. – Jaj! Jaj! – kiáltotta nagyi. – Jöjjön anyuka, mer’ vizes lesz a haja, és megfázik! – karolt bele a muter, és kitámogatta a partra. – Na mi van? – kérdezte fater. – Sikerült? – Micsoda? – kérdezett vissza muter. – A vízi kaki! – ezt már szinte üvöltötte a fater, hadd örüljenek a körülöttünk napozók. – De Sanyika! – csattant fel muterom hangja. – Ez egy állat! – nyugtázta a törölköz?be csomagolt nagyi. Erre egy kiscsákó kajabálni kezdett: – A néni beletojt a vízbe! A néni beletojt a vízbe! – közben nagyira mutogatott. A vízben lév?knek naná, hogy sürg?s napozhatnékjuk támadt. Úgy kiürült a „medence”, mint a Bévacsban, cápatámadáskor. Elég hamar sikerült összepakolnunk. Kett?kor már a nyaralóban voltunk.

 

Most itt ülünk négyen az asztalnál, várjuk a kaját. – Hol a Mia? – kérdezi t?lem a muter, közben meri a levest. – Mit tudom én! – Hhhárom fffiúval sssétált a ppparton. – nyögi Rózsi a nyugágyából. – Jaj, még ez is! – csapja össze kezeit a muter. – A te véred fiacskám, a te véred! – csóró fater, erre már nem tud mit mondani.

 

 

MIA

 

Jani a butiksor mellett dekkolt két krapekkal. Tök királyul nézett ki világoskék farmerban, kék pólóban, szlézindzser napszemóban. A két csávó közül a magasabb, rövidgatyás, vörös hajú, szepl?s fazon, a Tóbi, a törpe, farmergatyás, kockásinges, fekete csávó meg a Moha. – Merre? – kérdezték. – Mindegy – feleltem. – Csak az ?söket kerüljük. – Elindultunk a parton a kiköt? felé. Cigiztünk. Hosszú sor állt a lángosos el?tt. Kikerültük, közben megcsapott az égett tészta b?ze. Majdnem elhánytam magam. Az ikrek egyforma nadrágban és ingben dekkoltak a padon, kiguvadt szemekkel nézték a Lacipecsenye el?tt falatozókat. Bogárka bazi nagy szalmakalapban hasalt a napon, Kamillka egy flakon krémmel kenegette. – Kamill! Ne simogass, kenjél! – Igen Bogárka, kenlek! – mondta, közben a csajokat leste. – Ki ez a két bohóc? – kérdezte Moha, és az ikrekre mutatott. – Ikrek – feleltem. – Vagy ökrök! – mondta Jani. Röhögtek. Leültünk, néztük a hajókat. Állati meleg volt. Tutkóra irigyeltem a vitorlázókat, mégiscsak jobb lehet most a vízen, mint itt a t?z? napon. – Van lóvéd? – kérdezte Jani. – Persze! – feleltem, és el?vettem a tárcámat. – Vegyél nekünk sört! – mondta Tóbi. – Annyi nincs – mondtam, és megszámoltam a pénzemet. – Akkor minek jöttél? – kérdezte Tóbi. – Jani hívott! – feleltem. – Hozzál lóvét az ?seidt?l! – mondta Jani, és leköpött a földre. – Nekik sincs! – mondtam. – Csórók vagytok? – kérdezte Tóbi, és kikapta kezemb?l a pénztárcámat. – Add vissza! – Nem adom! – Add vissza, mert kiabálok! – mondtam hangomat felemelve. – Itt van! – dobta az ölembe. – Kis hülye! – tette még hozzá. Felpattantam, elindultam vissza a parton. – Várj már! Csak vicc volt! – szaladt utánam Jani. Megragadta a karomat. – Hagyj! Ne cibálj! – kiáltottam és elrántottam magam. Egy id?sebb spiné felénk fordult. – Mit nézel vén szatyor? – kérdezte t?le Jani. A n? tovább ment. – Gyere már! Szerzünk lóvét! – ragadta meg megint a kezem. – Nekem nem kell! – feleltem, de visszamentem vele. Csendben ültünk. A vízen egy kétárbocos küzdött a szélcsenddel. – Fagylalt! Itt a fagylalt! – kiáltotta a triciklis, és csilingelve húzott el mellettünk. Az ikrek felénk bandzsítottak. – Ezek mit néznek? – kérdezte Moha. – Hadd nézzenek. De te odanézz! – bökött Jani állával az egyik magára hagyott táska felé. – Na, én megyek! – álltam fel megint, de Tóbi visszatartott. – Engedj, mert sikítok! – rántottam ki a karomat a kezéb?l. Többen felénk fordultak. – Nyugi! Nem lesz baj! – tette ujját a szájamra Jani. Csendben vártunk vagy tíz percet, hogy ne keltsünk felt?nést. Aztán Moha felkapott egy törölköz?t és elindult a táska felé. Tóbi nyújtózkodott egyet, majd úgy helyezkedett, hogy az ikrek el?l eltakarja a kilátást. Jani hirtelen átölelt és megcsókolt. Mire észbe kaptam már szaladtunk is. ?rület! Ebben a nagy tömegben senki sem vette észre mit tettünk! A trafik mögött pakoltuk ki a tatyót. A pénzt szétosztottuk, a többit bedobtuk a kukába. – Gyerünk sörözni! – indult meg Jani, és beültünk a parti lebujba. – Most már te is a bandába tartozol! – vigyorogta Tóbi. Cseppet sem voltam boldog. Messzir?l láttuk, hogy egy id?söd? hisztérika keresgéli a táskáját. 

 

Most itt ülök az asztalnál és tutkóra nincs étvágyam. Anci persze feszegetett, hogy hol csámborogtam, de nem mondtam meg. Magánügy. Tibcsiferkéék csipegetik a magokat, Bogárka magas fejhangon szirénázik. – Tessék mindet megenni! Ett?l lesz jó az emésztésetek! – Hallod szívem, mit mond Bogár? – mondja Apci. – Csavard csak ki a Sárkány kezéb?l a gyulait, és vidd el gyorsan legelni. – Szemét vagy, Sanyi! – mondja Anci, és könnybe lábadt szemekkel majszolja vajas kenyerét. – Hagyjad lányom! – így a nagyi. – Ez nem csak részeg, hanem irigy is! – A Rrrezs? iiis iiirigy vvvolt! – hadarja Rózsi. – Maga csak napozzon az éjszakában! Magát nem kérdeztük! – durran be a fater feje, és kibontja a tizedik üveg sört. Egyszóval, zajlik az élet. Tök gáz, egyre csak azt lesem, mikor jönnek értem a zsaruk. Közben az ikrek gyanús szemekkel méregetnek. Állati ciki! Ezek tudnak valamit.

 

 

FATER

 

Na, a Sárkány! Azt hittem, lever a víz, amikor megláttam csupaszon. Felbolydult a strand, mint a méhkas. Egy kiskölök meg is jegyezte: – Hú de csúnya a néni! – ez a kiscsávó azóta a legjobb haverom. De ronda a kedves mama! Atyavilág! Bement a vízbe, a halak meg kint verg?dtek a parton. Egyb?l megfejtettem a bálnák partra vet?désének titkát. Írok róla egy tanulmányt! Nemzetközi egyezménnyel kitiltják a vénséget az összes fürd?helyr?l, a bálnák megmenekülnek, én pedig megkapom a biológiai Nobel díjat. Úgy pancsikolt, mint valami félesz? gyagya gyerek a Dagályban. Közben persze bugyogott körülötte a víz, mert sunyin eregetett. Klárikám ott sikongatott mellette: – Jaj a mama! Vizes lett a haja! – persze, hogy vizes lett, ha egyszer vízbe ment. Ilyen egy marhaságot! Szerencsére volt még pár cimbim a parton. Egyikük egyfolytában seggeseket ugrott, éppen a banya mellé. Az visongott, én meg picsa jól szórakoztam. Nagy találmány ez a h?t?táska! Volt sör és sok csaj. Ott napozott például az a kis barna. Állandóan felém kandikált. Persze tetszett neki, hogy folyamatosan csörögtek a mobiljaim. Naná, hogy csörögtek. Az egyikkel hívtam a másikat, azzal meg a harmadikat. Közben söröztem. Aztán tényleg csörgött. Kovács Pali volt az, a könyvel?. Azt mondta, nagy a hiány. Mondtam neki, szóljon a Lehoczkinak, én nyaralok. Erre nem szólt semmit, letette a telefont. Hazamegyek, és kirúgom. Mit ijesztget engem nyaralás közben, nem igaz? Na, aztán kiszúrtam Olgát. Óvatosan felém intett, nehogy a Lócsesz? észrevegye. A Lócsesz? hason feküdt és újságot olvasott. Összeszedtem magam, és elsétáltam a strandcikkes bódé sorhoz. Vagy egy negyedórát tébláboltam, mire felt?nt Olgi. – Mit vásárol? – kérdezte. – Csak nézel?dök – feleltem neki, és tényleg nézel?dtem, mert nagyon jó kis cickói voltak abban a kis bikiniben. El is vigyorogta magát, majd faképnél hagyott. Mikor visszaértem, a Sárkány és Klárikám épp kitámolygott a vízb?l. Együtt érz?n érdekl?dtem, mégiscsak az anyósom, és az ember legyen kedves az anyósával. – Na mi van? Sikerült teletojni a nagytavat? – Hát, mit mondjak! Nem igazán dobtam fel ?ket, Klárikám folytatta a fürd?zés miatt megszakított zokogását, Sárkány meg úgy durrogott, mint Berva moped az emelked?n. Persze hiába tagadták, mert ezek után egy pillanat alatt az összes fürd?z? a parton termett. Úgy is mondhatnám, izzott körülöttünk a leveg?. Tehát pakoltunk, és visszahúztunk a nyaralóba. Kett?kor már az asztalnál ültünk, és a banya csámcsogását hallgattuk. – Anyuka, be tetszett venni a gyógyszert? – kérdezte Klárikám, és egy karton kúppal ugrált a leveses tál fölött. – Mártogasd a kúpot cukorba! – mondtam. – Úgy jobban fog ízleni anyádnak! – Ne bántsd a mamát! – pityergett Klárikám, amannak meg füstöltek a fülei idegességében. – Ha pukizni kell a mamának, akkor csak bátran! Hisz emberek vagyunk, nem!? – kérdeztem ártatlanul, de nagyon csúnyán nézett rám mindenki. Persze csak azért, mert így tudnak nézni. A mellettünk lév? asztalnál kapirgált a hülye család. Az ikrek szájából az abroszra pattogott a mag, a marha Kamill meg valamiféle levelet rágcsált. Bogár vijjogott felettük, mint egy vércse. Én már agyoncsaptam volna, az tuti.

 

A délután oké. Henyélek a nyugágyamban, sörözök. Utálatos Sárkányunk kiterülve hortyog az ágyamon, Klárikám pedig kedvenc id?töltését gyakorolja. Csendben sírdogál. Öcsike gubbaszt a lépcs?n. – Jjjól tttelt a nnnap? – kérdezi Rózsi. – Rrrezs?kkkém iiis… – Az már biztos! – felelem neki, és arrébb húzódom, mert Olgi most zuhanyozik, és innen mindent látni. A benga Lócsesz? nagyokat horkantva döglik pokrócán.

 

 

MUTER

 

Jaj, hogy milyen jól esett mamának a Balaton vize! Csak ült szegény a habokban és pancsolt! Láttam ám rajta, láttam bizony, hogy milyen boldog, milyen jól esik neki! ? nem mondta, de én láttam! Ki lássa, ha nem a lánya, nem igaz? Szegény mama! Nagyon rég láttam ilyen boldognak. Pedig nagyon nehezen ébredt fel. Hiába, na! Szegénykém idegen helyen aludt, ráadásul Sanyi is undok volt vele. Megint pimaszkodott, amikor szegény mama a vécén kínlódott. – Nyög már a Sárkány! Hú de nyög! – mondta, és nekem a szívem szakadt meg. Mit tehet arról a mama, hogy nehezen megy neki? A parton meg csak ivott a Sanyi. Ekkora szégyent! Állandóan részeg! Lehozott magával egy h?t?táska sört, azt itta, és csörögtette a gyerekes mobiljait. Hadd lássák az emberek, hogy milyen fontos ember. Ezzel szórakozott! Öcsike meg udvarolgatott Bridzsikének. Milyen nagyfiú már a Sanyika! Hogy elmentek az évek! Nem is olyan régen még óvodába hordtam. Most meg udvarolgat. Láttam ám az Olgán, hogy neki is tetszik. Jen? is csak mosolygott az orra alatt. Bementek a gyerekek a vízbe. Öcsike matracon tolta Bridzsikét. Olyan aranyosak voltak. Aztán a kislány beleesett a vízbe. Kicsit veszekedtek, de majd kibékülnek. A sok illetlen ott ugrált a mama körül! Hiába szóltam nekik, hogy beteg a mama, ne ugráljanak. Ezek olyanok, mint a Sanyi! Örülnek, ha bosszúságot okozhatnak a másiknak. Szegény mama! Vizes lett a haja! Még a végén megfázik nekem, aztán vihetem az orvoshoz. Még csak az hiányzik az ? korában! A megfázás! Aztán kész a baj! Láz, szöv?dmény, kórház! Még rágondolni is rossz! Ki is mentünk a partra. Ott meg ez az undok Sanyi kötözködött: – Na! Beletojt a mama a medencébe? – mindenki felénk fordult. Ráadásul egy kisfiú azt kiabálta: – A néni belekakilt a vízbe! – ekkora szégyent. Azt hittem menten sírva fakadok. Sírva is fakadtam. Sanyi meg csak röhögött, mint valami agybeteg. Az ebédnél is kötözködött. Szegény mama! Alig várta, hogy lefeküdhessen, és pihenhessen. Azt nem tudom, hogy Miácskánk hol lehetett egész nap. Amikor megjött, nagyon szomorú volt. Hiába faggattam, nem mondott semmit. Nem is evett. Azt hiszem inni sem ivott semmit. Aggódom érte! Pedig az ikrek olyan édesek voltak. Egész este le nem vették a szemüket róla. Tudom, hogy nagyon tetszik nekik Mia. De az meg olyan undok tud lenni, hogy az nem igaz. Észre sem veszi azt a két kisfiút. Amikor nagy néha hozzájuk szól, csak Tibcsiferkézi ?ket. Pedig lehetne kedvesebb is hozzájuk. A szüleik is nagyon szimpatikusak.

Most is! Békésen eszik azokat az egészséges, magvas ételeket. Bogár bármit mond, az olyan, mint a szentírás. Kamill az meg egy angyal! Mindig csak azt hallani: – Igen Bogárkám, úgy lesz Bogárkám, ahogy gondolod Bogárkám! – ennyire tiszteli a feleségét. Nem úgy, mint a Sanyi, aki ott gúnyolódik szerencsétlen Rózsikával. Az szegény megint mesélne valamit Rezs?kér?l, de Sanyi egyszer?en nem engedi szóhoz jutni. Nem tudom, mi lehet kicsi Sanyikával? Csak gubbaszt a lépcs?n, és nem szól senkihez. Remélem nem kapott napszúrást ez a gyerek! Na majd figyelem, nehogy valami baja essék. De most megyek, betakargatom a mamát, nehogy megfázzon az éjszaka.

 

 

NAGYI

 

Hogy a varjak vájják ki ennek a büdös Trógerpöcsnek a szemeit hát nem ott böfögött és gusztustalankodott a parton bámulta a sok cafkát azt hitte a paraszt, hogy nem látom ez a mocsok röptében a legyet is, mondtam is Klárikámnak: na a Trógerpöcs megint elemében érzi magát „anyuka megállapodtunk hogy nem Trógerpöcsözi a Sanyit” nem Trógerpöcsözném, ha nem lenne az, feleltem és ez így is van, erre nem szólt Klárikám egy szót sem, bezzeg a Köves úr az nem nézi ám a lányokat, azt nem érdekli senki más csak Klárikám, mondtam is Klárikámnak amikor a vízben voltunk: majd ha felhív a Köves úr majd meglátod lányom, hogy milyen egy igazi úr „jaj anyuka ne tessék már ilyet mondani mert még a végén Sanyi fülébe jut” megérdemli a disznó, „mit érdemel meg anyuka” nem feleltem semmit, majd csak felhívja a Köves úr aztán majd csak lesz valahogy, még a vízb?l is láttam hogy az a szemét a lányokat hajtotta, Klárikám persze semmit sem vett észre, azt is láttam ám amikor annak a riherongy Olginak integetett az meg visszaintett, az a balfácán Jen? meg bújta az újságot semmit sem vett észre azt sem látta hogy az a jó firma felesége a gumikacsásnál találkozott azzal a disznóval, persze mire kiértünk a partra az a büdös paraszt már a sörét vödölte mintha semmi sem történt volna, na és megint tahó volt a tahó: „beletojtamamaavízbe?” még ilyet azt hittem elsüllyedek, mindenki minket bámult szegény Klárikám azonnal szedel?zködni kezdett, az ebédnél sem szólt szegénykém egy szót sem csak sírdogált, csak a kúpot kérdezte de az a bunkó abba is beleugatott, ez a Mia ez viszont nem tetszik nekem valami történt ezzel a gyerekkel, mondtam is Klárikámnak: figyelni kell a gyereket rossz korban van, „jaj anyuka rémeket tetszik látni” nem szóltam erre semmit csak nehogy igazam legyen!

 

Most megyek lefürdök aztán led?lök egy kicsit, innen az ablakból látom hogy az a szemét Trógerpöcs az Olgit kukkolja annak a riherongynak persze nagyon tetszik a dolog, Köves úr Köves úr telefonáljon már!

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.28. @ 07:53 :: S. Szabó István
Szerző S. Szabó István 185 Írás
Irodalmi oldalam címe:www.pipafust.gportal.hu honlapom címe: www.sneider.5mp.eu vívóegyletem honlapja: www.kdvse.gportal.hu ha feltétlenül dumálni akarsz velem: 06/20 319-1045