Lehetett ötvenéves, amikor hirtelen úgy érezte, belefullad a devizahitelbe. Válása után vette aprócska lakását, mindössze tizenkétmillió forint, de jött a válság, tartozása hirtelen tizenhatmillióra n?tt. Amikor el?ször szembesült ezzel a számmal, keményen berúgott. Másnap nem ment be munkahelyére, otthon szédelgett még mindig félig kótyagosan.
„Vérszopó hiénák ezek egyt?l egyik”, gondolta magában. Délutánra éppen annyira tisztult az agya, hogy döntést tudott hozni, nevezetesen azt, ha ? nem segít saját magán, más sem fog.
„Igen, csak én, de hogyan?”, tette fel a kérdést. Ezzel elvolt egészen kés? estig, akkor bekapcsolta a tévét.
„A t?zsdék ma plusszon zártak, az otp jól teljesített… És ekkor l?n megvilágosodás!
„T?zsdézni kell! Igen, valahogy utána nézek, ez lesz a tuti megoldás!” Már ragyogott is. „Más esélyem nincs, de ez be fog jönni!” Lassan morózus arcvonásai felvették a bizakodás jeleit és optimistán tekintett a jöv? felé. Másnap reggel még egy újabb szabadnappal toldotta meg az el?z?t, és intézkedésbe kezdett. Az egyik nagybank reklámozta online t?zsde lehet?ségét, így hát ?ket kereste fel. Megkötötte a szükséges szerz?déseket, összes megtakarított pénzét, egymillió forintot, befizete és már kalkulált. „Ezt az összeget kétszeresére növelem negyedév alatt.” Este regisztrált, de már a parkett zárva volt. Ezek a kifejezések, mint például parkett, pakk, büszkeséggel töltötték el. Holnap veszek egy pakkot, döntötte el magában. Reggel kilenc óra kilenc perckor bevásárolt. Büszkén nézegette az egyenlegét: OTP részvény, 786 db, 8900 Ft per darab, egyenleg hatmillió-kilencszázkilencvenezer-ötszáznegyven. Na és a t?ke áttét, a hitel a banktól. Dúlt az optimizmusa: igen, ezek milyen rendesek, potom tizenkilenc százalékért hiteleznek, hogy én kereshessek. Belátogatott a fórumra is, pontosan az „oti részvényesek ide” nevezet?re. Hitte, a fórumozók tudják, mit csinálnak. „Csupa jóindulatú ember, akik már értenek hozzá, nem kell mást tennem, csak követnem a tanácsokat.”
Hello Mindenkinek,
Én is új vagyok, bár ma már írtam pár sort kínomban, amikor 100ezres pakkokkal öntötték, tömték egyszerre. Szóval én már kezdem ezen magamat túltenni. Az OTI árfolyamának nem sok köze van mostanság az adatokhoz. Viszont mint köbüki, legjobb, ha tanulunk ezzel együtt élni. Ha menni akar, akkor had menjen. De akkor én is benne akarok lenni. Viszont amikor csak tehetem cash-ben ülök mert ebb?l a pumpálásból igen könnyen beragadás lehet a vége. Szerintem lesz még ebb?l sírás.
Gyáva nyúl szindróma, nem gondolod? A pénzed szerinted így fiazni fog? Na ne má!
Sziasztok! Én is új vagyok. Szerintetek most érdemes? Bár már van egy pakkom!
Hamar felvette a fonalat. Egy teljes hetet kért a munkahelyén, egésznap a monitor el?tt ült, beszélgetett és várt. Mint a régi t?zsdések, türelmesen. Nem ugrált ki-be, várta a nagy kaszálást, a célt, nagyjából tizenkétezernél.
Vétel! Stop 9999, cél:12000
Jól van…körültekintgettem, elolvasgattam amit lehetett, jól bele is vásároltam, vajh átmin?sülök én is hosszútávú befektet?be?
Na neeeee…Gyiiiiiaaaa! Határ a csillagos ég!
Szóval így felvértezve, új barátokkal gyarapodva indult el a jöv? felé. Türelmetlenség vette kezdetét életében, rohant haza, lehuppant a monitor elé és le sem szállt hajnalig. Akkor elköszönt, „helló mindenkinek megyek csicsikázni!. Holnapra jó szerencsét!” Bányászköszöntés, gondolta egyszer. Kezdetben elveszítette a pénze felét, mondták a tapasztaltabbak, ne legyen türelmetlen, így volt ezzel más is. Ha felmegy eddig, akkor duplája lesz, vehetek 850 részvényt. „Akkor shortolok és nyerek jó esetben hatvanezer forintot”. Így mondta: shortolok. Egyre inkább átvette a t?zsdés szlenget.
Eltelt három hónap, de még csak a pénzénél volt. Ám érezte a zsigereiben, jön a nagy dobás. A negyedik hónapban meg is jött. Részvényenként ezer forintot nyert. „Pont jó id?ben zártam, az annyát!”, kiabálta boldogan a fórumon.
Amikor szeptemberben arról hallott, hogy az amerikai bankok meginogtak, boldogan nyugtázta, igen, ezek a bankok, nem is ott kell tartani a lóvét, van erre jobb hely.
A fórumon ugyan megszólalt egy-két vészmadár, de nemigen hallgattak rá.
Gyerekek, innen menekülni kell, nem lesz jó vége.
Mib?l gondolod banyek?
Elmúlt a dics?ség, padlón Amerika?
Az amcsik bankja nem hagyhatja nyugton ezt a mi kis kócerájunkat szerintem.
Honnan vagy ilyen jól értesült, nagy okos?
Na megint, egy vészmadár. Menj a sóhivatalba, ne itt károgj apafej!
Mondjatok már valamit, itt ülök a longban! Dobjam most?
A végére még egy idevágó közmondás: homokba dughatod a fejed, de attól még az élet seggbekúr!
Dobd most szerintem. Igen! – mondták a józanabbak.
Egyik reggel azután, valamikor októberben, arra lépett be a fórumra, hogy óriási ricsaj, pánik:
Menekülés, gyorsan! Húzzunk innen!
Mi van, mi történt fiúk?
Leöntenek bennünket, vigyázz!
Az annyát, ennek fele se tréfa. Húzzunk innen, mint a vadlibák.
BAKKKE! FELFÜGGESZTVE!!!
Öveket bekapcsolni, indul a rally! Elkezd?dött a visszaszámlálás!
Pánik lesz!!
A lófasz…az történt…ezek vagy a háziasszonyok serege volt…vagy egy marha nagy ügyfél likvidálása!
Megijedt ? is, gyorsan tranzakciót kezdett volna, de valami történt, mert nem tudott belépni az oldalra. Hívta is a t?zsde céget, hogy segítsenek. Minden vonal foglalt. Csak mozizott, és bénán olvasta a fórumot.
9000
8500
Basszus, bent ragadok, segítség!!!
2400!! Menekülés!!
De örülök, hogy használok stoppot!
AKURVAÉLETBE!
És ekkor sikerült megbízást adnia. Remegve pötyögte be, piaci ár, ezer darab. Már nem gondolt át semmit. Piaci ár, rögtön túl is lett rajta. Megkönnyebbülten írta be a fórumba:
Elkelt, kett?ezer egyen!
Te balfék és mit veszítettél, tudod?
Nem tudta persze, csak ült mereven a gép el?tt és nézte a részvény záró árát. Az volt kiírva, hogy ezernyolcszáz forint. „Egyezer nyolcszáz forint”, ismételgette magában. Hosszú percek teltek el, amikor ráeszmélt, hogy talán meg kellene néznie az egyenlegét. Remeg? kézzel kattant a megfelel? sorra: mínusz hatmillió-négyszáztizenötezer hatszázötven forint. Nem fogta fel mit jelent, visszatért a fórumra. Csak amikor látta az eszeveszett segélykiáltásokat, ugrott be, ez a mínusz nem játék. A gyomra olyan szoros görcsbe rándult, hogy sz?kölnie kellett, de ez sem segített, rohant a vécébe, és kihányt mindent, ami ott bent gombóccá s?r?södött.
És azután újra a fórum.
Milliókat vesztettem, mindenemet, segítség, mi van itt?
Mi lenne, valaki megszívatott bennünket! Itt járt egy gyilkos, egy sunyi alattomos féreg.
De rengeteg a t?keáttétem, most mi lesz? Mib?l lehet milliókat visszafizetni? Az is lehet, nem kéri a bank?
Már mért ne kérné banyek? Szerinted a bank jótékonysági intézmény?
De akkor mi lesz?
Majd törleszted!
De mib?l? Mi lesz, ha nincs mib?l?
Hát valamid csak van!
Igen, van egy lakásom.
Na látod, azt majd elveszik, ne féltsd te ?ket! Parázz csak magadért.
Hallgatott, figyelte a beszélgetést, nem tudott beleszólni, nem tudta megmozdítani az agyát. Hirtelen újra ki kellett rohannia a vécébe, de már csak epét ürített. „Egy ürge vagyok, akit kiöntöttek”, született meg fejében a gondolat, ami akár humoros is lehetett volna, ha nem most, nem így, ilyen körülmények között dugja el? magát az epe és egyéb hányadék között.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.04. @ 08:26 :: P. Szabó Mária
