George Tumpeck : Életkép

*

(meghallgatom)

Öreg néni fekszik a kórházi ágyon,

túl van az életen, túl minden vágyon,

az orvosok hada már lemondott róla,

szeme is fáradt – s térne nyugovóra.

A család meg eljött körbe állják éppen

fogják a kezét s kérnek nagyon szépen.

Riadtan felnéz, mosoly helyett sírás,

remegő kezekkel nehéz az írás.

Kapzsi szemeknek sóvár gyűrűjében

noszogatják rendre a hagyaték ügyében.

Csendesen sírdogál, nincs már gondolat.

Kapkodva írja, csak rója a sorokat.

Sietve teszi, hisz ideje véges,

nem éri meg tán a holnapi ebédet.

A család csak figyeli, figyeli remegve,

ígérnek mindent, majd írnak a keresztre.

Hetente visznek a sírjára virágot,

csak felejtse el már e cudar világot.

A pénz ördöge győzött már megint,

a nénit temették papírforma szerint.

Szombaton állt meg kórházban a szíve,

s rohant a család ügyvédhez izibe.

a pénz felvéve, osztozkodás megvolt,

s a nénit öleli egy rogyadozó sírbolt.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Adminguru

Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem