Both Péter (Peth) : KIQ (az intelligens tömeggyilkos)

Nem minden történet vége happy and.

 

Nem volt ? rossz ember, imádta a hivatását és odaadó családapaként élte mindennapjait egy amerikai kisvárosban. Tíz kilométerrel arrébb, egy katonai támaszponton dolgozott harmincöt méterrel a föld alatt. Biológiai fegyverekkel kísérletezett, mert ezt fizették jól. Márpedig „a pénz boldogít!"

A monitor hosszú vékony, színes oszlopokat ábrázolt, a hozzájuk tartozó szöveggel. DNS térképek és jellemz?k sokasága. Az éppen aktuális ábráknak is csupán hányada fért egyszerre a képerny?re. Tizenhét éve dolgozott ezen az egy témán és most közeledett az áttörés pillanata. Izgatottan kergette a számítógépes egeret a padon. A kurzor az egyik ablakból a másikba rohant, mígnem célba ért.

– Itt van! Meg van!- motyogta idegesen. Behelyezett egy apró CD-t és kimásolta az anyagot.

Két év múlva életre kelt az alkotás. Fecskend?be szívta az anyagot és az alvó páciens b?re alá juttatta. A n?t néhány perc múlva a közös kórterembe tolták. Egy óra múlva felébredt, a poharához nyúlt, ivott néhány kortyot, majd szundított tovább.

E-közben Clement professzor a komputer melletti készüléken figyelte a kórtermet, amelyben „nem létez?" emberek élték „nem létez?" mindennapjaikat. Valaha dolgos, vagy lusta, vidám, vagy letargikus, gazdag, vagy szegény polgárai voltak egy szabad államnak, de mert szükség volt a passzív segítségükre és senkinek sem hiányoztak odafenn – kísérleti patkányokat csináltak bel?lük. A komputer összeköttetésben állt a vezérl?vel és több kisebb m?szaki egységgel. Megkezd?dött az els? éles bevetés.

Kent belépett a vezérl?programba. ARMAGEDDON. Jelent meg a vörös felirat. Noé bárkája. Ütötte be a biztonsági kódot a professzor. Megnyitotta a kommunikációs ablakot, és komótosan pötyögni kezdte az utasításokat.

Hat nap múlva a kórterem lakóinak egy adott része meghalt.

 

A vetít?teremben hárman ültek. Dr. Kent Clement. Hans Dock különleges megbízott a kormány részér?l és David Merlot ezredes a telep vezet?je. A kivetít?n a projekt során készült fotók váltották egymást. Kent kezében a távirányítóval magyarázta az eredményeket.

– A legkomolyabb nehézséget a kommunikáció jelentette. Ezek a makrobaktériumok ugyanis kommunikálnak, mégpedig mágneses rezonancia segítségével. A rezonancia erejét?l függ?en, akár két-háromszáz méterre is képesek vagyunk eljuttatni a parancsainkat célzottan, a gazdatest felé. Az esetleges zavaró jeleket természetesen fel kell deríteni, és ki kell sz?rni. A kommunikációs jelrendszer, tehát a „rezonáns nyelv" genetikai úton terjed. Örökl?dik. Inkább a feltétlen reflexhez tudnám hasonlítani, mint a genetikai emlékez?képességhez. A lényeg, hogy a parancsokat mindegyik Baktérium érti. Viszonylag tág kereteken belül választhatjuk ki a célszemélyeket, mivel a baktériumok felismerik a színeket, a sérüléseket, betegséget, kort, nemet, de még a haj hosszát is. Ezek a lények, majdhogy nem intelligensek.

Kizárólag egy fajta sejtnedvvel táplálkoznak, mégpedig olyannal, mely csak az emberi neuronban van jelen. Több mint száz más fajta „eledelt" kínáltunk nekik, de mindegyikbe belepusztultak, mert a DNS összeférhetetlenség azonnal kivégezte ?ket. Képesek hat-hét napon át koplalni és vegetálnak az édesvízben is egy ideig. Kiválóan közlekednek száraz élelmiszer közegben, de a tüsszentéssel a leveg?ben is. Azonnali ellenszerük egyetlen egy genetikai kód. Vagyis, minden olyan anyag, melyben ez megtalálható, azonban ez az anyag a természetben nem létezik. Az utóbbi két évem azzal telt el, hogy ezt az emberre nem ártalmas génvariációt megalkossam, de sikerült.

– Mennyi id?n belül gyilkol? – szólalt meg most el?ször a fekete öltönyös Dock.

– T?lünk függ – válaszolta a doktor. – Ugyanis baktérium módjára osztódik, de csak a parancsunkra. Egyetlen baktérium két-három napig él, és észrevehetetlen kárt okoz a falatozásával, de parancsszóra néhány óra alatt ellepik a testet, és elevenen felzabálják a személy minden idegsejtjét. Az agyát, gerincvelejét és mindent, ami az élethez kéne.

– Helyes!- mondta hidegen Dock. – Mi a neve?

– Kent…

– Nem a magáé, hanem ezé!- mutatott a kivetít?re ingerülten.

– Bocsánat, félreértettem. Nem adtam neki nevet.

– Akkor adjon!

– Rendben! Legyen a neve KIQ intelligens gyilkos.

– Ez jó! – mosolygott az ügynök. – Összekészítették az adatokat, az ellenszert és a baktériummintát?

– Igen, viheti – válaszolt basszusán Merlot.

A liftben, mintha oldódott volna Dock hangulata. Tán a frappáns, embertelenül reális névt?l, bár akkor ?k ott, még nem tudhatták, hogy a meghatározás „intelligens gyilkos" nem fejezi ki teljes egészében a valóságot. „Intelligens Tömeggyilkos". Így lenne helyes a meghatározás.

– Mégis, hogyan jutott eddig az eredményig? – kérdezte közvetlen hangsúllyal Dock. – persze, ha nem titok.

– Maguk el?tt úgysincs értelme a titok szónak – válaszolt fanyarul a professzor. – Az alapot a Rák betegség adta. Ott olyan sejtburjánzás jön létre, ahol a gazdatest szervezete nem ismeri fel a hibás sejteket, ezért nem védekezik ellenük. A veszettség, az ebola és még néhány kellemetlen kórokozó génjeit ellopva és összeturmixolva megkaptam KIQ alakját. Ã??t folyamatosan, változó tulajdonságú elektron mágneses mez?be zártam és figyeltem….

– Onnan már ment mint az ágybavizelés, mi?! – vigyorgott az öltönyös.

 

Dock átnézte a biztonsági táska tartalmát, majd kurta köszönéssel távozott. Beült a fekete mikrobuszba és telefonált.

– Igen uram, úton vagyok már Mintegy fél óra múlva a repül?téren leszünk – a telefont letéve magának folytatta -, de el?bb bebiztosítom a jöv?met, mert lehet, hogy a pénz nem boldogít…. Másokat – kuncogott magában.

Kinyitotta a táskát, el?vette bel?le a két fiolát, majd mindkett?b?l kivett néhány milligrammnyit. Visszazárta ?ket és a sajátját, majd a zsebében lév? m?anyag tokba tette, amit egy köpetnyi szájnedvvel egyszer?en lenyelt. Tudta, hogy nincs más mód, mert a cégnél alulról, felülr?l, oldalról, hátulról átvilágítják. A m?anyagot azonban a röntgensugár nem észleli. A vékony t?t, mellyel a lopást elkövette, öngyújtójával felforrósította, majd kidobta az ablakon. Semmi nyomot nem hagyhatott.

 

– T?z- Halál- Menekül- Azonnal- Fém- Csúszik- B?r- Ember- Rejt?zik-!

A röntgensugarak átvilágították Dock testét, így megmutatva bels? részét. Arról azonban még ? sem tudott, hogy ultrahangos készülékkel is átvizsgálják. Arra pedig végképp nem számított senki, hogy ez a kett?s sugárhatás gyors és váratlan módon befolyásolja néhány menekült életét.

– Üdvözöllek!- nyújtotta a kezét a „f?n?k".- foglalj helyet!

– Kéz- Másik ember- Menni- Terjedni- AKAROK!

– Köszönöm!

– Rendben ment minden?

– Persze.

– Olyan fura a színed!

– Semmi bajom.

– Azt hittem elkaptál valami rossz nyavalyát vagy a gyógyszered ártott meg – humorizált a magas vékony ember.

– Sosem szedtem gyógyszert.

– Fura! Esküdni mertem volna, hogy a gyomrodban kapszulát látok! – Dock kiválóan képzett CIA ügynök ellenére egy negyed pillanatnyi id?re megijedt. Marshall kapitánynak ez éppen elég volt.

– Én is- Mi is- Nem értem- Új! Mondom!….- Értelek, nekem is új!…- nekem is, értem, én is!

– Ki lett volna a vev??

– Nincs még vev?.

– Ennyire el?relátó vagy?… na szólj valamit, az istenedet! – Két hatalmas ember nyitott a szobába. – Vigyétek! A mínusz kettes legvégébe – adta meg az utasítást Marshall. Dock tudta, hogy egyszer?en lelövik és elégetik. Csakhogy már kés?n.

Marshall hat órakor távozott a hivatalból. Fájt a feje és émelygett, de nem tulajdonított különösebb jelent?séget a dolognak. Otthon megcsókolta feleségét és két gyermekét.

– Ne szaporodj még! Kés?bb! Most Menj! (az információk Marshhall testnedveiben gyorsan és hiba nélkül terjedtek. Akik értették, egyetértettek vele, mert köztük tökéletes demokrácia m?ködött. Ã??k tudták, mit akarnak, tudták, hogy mi a jó.) – Ha fáradsz, akkor! Akkor szaporodj kicsit! És ha nagyon fáradt vagy akkor nagyon! Akkor mindenki! Most még ne! – (ezzel KIQ valóban megszerezte, megkapta az intelligenciát… „A halálos fegyvert".

Másnap Kelly és Daniell iskolába mentek. Anyjuk a szupermarketbe, Harry Marshall pedig a céghez. Összesen 22 embert érintettek meg és 455 tárggyal érintkeztek. A 22 ember összesen 405 emberrel érintkezett, a 455 tárgyból 352 darabot mások is megfogdostak és ?k is megfogtak más tárgyakat és ……

 

Öt nap múlva Harry meghalt. Csupán negyven órán át szenvedett, de az a negyven óra egy világháború összes fájdalmát magába s?rítette. Mire a járvány kitörésének híre elérte Dockot, már tizenkét millió ember hordozta az intelligens tömeggyilkost. A baktérium áttelepült Európába és Afrikába. Grönland teljes légi és hajózárlatot rendelt el. Az eszkimók karanténba helyezték magukat, mintegy emléket állítva az egykor civilizált embernek. Afrika északi részén szintén jelen volt a vírus, de egyel?re még titokban. Terjedt és nem gyilkolt, mert kellett még két nap. Az a néhány lakott Csendes óceáni sziget, ahova KIQ nem jutott el, szintén bezárkózott. Persze azok a szigetlakók is ezt tették, akik hitték, hogy tán még ?k sem… De nagyon hamar és nagyon nagyot csalódtak. Az utolsót!

– Azt mondtad, csak parancsra szaporodnak!- üvöltötte az ezredes.

– Így is volt. Ezek egyszer?en nem képesek egymás közt kommunikálni és nem is értik egymást, mivel kommunikációs jelet adni nem, csak venni képesek!

– Akkor ez már másképpen van!

– Nem tudom hogyan? Nem tudom miért…

– Csinálj valamit a franc egyen meg, mert a végén mi leszünk az utolsó él?k ezen az elátkozott planétán!

– Nem tudok! Ekkora mennyiség? ellenszert több hónap lenne el?állítani, de pillanatnyilag csak a minta van meg, ami talán, ha ötven embernek elég.

– Milyen gyorsan tudod megduplázni a mennyiséget?

– Nem vagyok rá felkészülve. Csak ilyen kis mennyiség legyártására vagyunk berendezkedve, így ekkora adagot néhány nap alatt el? tudok állítani. Senki sem mondta, hogy már be akarják vetni.

– Lehet, hogy baleset.

– Törhetetlen dobozban volt. Nem tudom, mi történhetett – könnyezett Clement

– Engem meg nem is érdekel! Csinálj valamit! Tök mindegy mit, de gyorsan – csapta be maga mögött az ajtót a mindig nyugodt katona.

 

Clement az asztalára borult és zokogott. Tudta, hogy vége. Egyszer?en nincs kiút. Tudta, hogy ez a valódi ARMAGEDDON. Ha elfogytak az elérhet? él? emberi idegek, talán néhány millióan, vagy még kevesebben túlélhetik. De ? nem lesz köztük. Be kéne adnia magának is a „Gyilkosokat", mint ahogy azokkal a szerencsétlenekkel tette, de nem merte. A családja járt az eszében. A felesége, a gyermeke, ahogy beugrik a tóba, a csokoládéfagyi, az összegy?rt leped? – pergett az életfilm. Ereib?l szivárgott a vér. – Édesanyja, ahogy mesél, karácsonyfa, csók…és…a pénz mégsem boldogít.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Both Péter (Peth)
Szerző Both Péter (Peth) 95 Írás
Üdvözlök mindenkit! Nagyon szeretem a verseket.Olvasni és írni egyaránt. Nem csupán a mondandója, de a formája miatt is.ÃÅgy gondolom, hogy a vers, tulajdonképpen egy "állapot", amelyben benne vagyunk amikor írjuk, vagy olvassuk. Mert a vers valódi jelentése, mindíg az adott helyzettől és lelkiállapottól függ.