Marthi Anna : Maholnap

Hol vagy szerelmem?

T?z közelít csigolyákhoz,

de nem éri, mint forró szél

simogatja. Pontosan nem

számolom, de közeleg

a napja. Találkozunk. Mit

tudtunk egymásról, jön

és szembe ül velünk a tett.

Olyan lassan engedjük át

magunkon, hogy ne legyen

rest túlélni a halált.

Legutóbbi módosítás: 2011.10.27. @ 20:59 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak