Törpefenyők II/14. Ami a halálnál is rosszabb.

Noémiék megtapasztalják az “öreg érzéketlen vaddisznó” f?nökük rejtett, emberibb arcát…

<!– /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:””; margin:0in; margin-bottom:.0001pt; text-align:justify; text-indent:.5in; mso-pagination:widow-orphan; mso-hyphenate:none; font-size:12.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:AR-SA; mso-bidi-language:AR-SA;} h3 {mso-style-next:Normal; margin-top:12.0pt; margin-right:0in; margin-bottom:3.0pt; margin-left:.5in; text-align:justify; text-indent:-.5in; mso-pagination:widow-orphan; page-break-after:avoid; mso-outline-level:3; mso-list:l0 level3 lfo1; mso-hyphenate:none; tab-stops:list .5in; font-size:13.0pt; font-family:Arial; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:AR-SA; mso-bidi-language:AR-SA; font-weight:bold;} p.MsoFootnoteText, li.MsoFootnoteText, div.MsoFootnoteText {mso-style-link:”Footnote Text Char”; margin:0in; margin-bottom:.0001pt; text-align:justify; text-indent:.5in; mso-pagination:widow-orphan; mso-hyphenate:none; font-size:10.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:AR-SA; mso-bidi-language:AR-SA;} span.MsoFootnoteReference {mso-style-parent:””; vertical-align:super;} p {margin-top:14.0pt; margin-right:0in; margin-bottom:14.0pt; margin-left:0in; mso-pagination:widow-orphan; mso-hyphenate:none; font-size:12.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-language:HI;} span.FootnoteTextChar {mso-style-name:”Footnote Text Char”; mso-style-locked:yes; mso-style-link:”Footnote Text”; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:AR-SA; mso-bidi-language:AR-SA;} /* Page Definitions */ @page {mso-footnote-separator:url(“file:///C:/DOCUME~1/VANDRA~1/LOCALS~1/Temp/msohtml1/01/clip_header.htm”) fs; mso-footnote-continuation-separator:url(“file:///C:/DOCUME~1/VANDRA~1/LOCALS~1/Temp/msohtml1/01/clip_header.htm”) fcs; mso-endnote-separator:url(“file:///C:/DOCUME~1/VANDRA~1/LOCALS~1/Temp/msohtml1/01/clip_header.htm”) es; mso-endnote-continuation-separator:url(“file:///C:/DOCUME~1/VANDRA~1/LOCALS~1/Temp/msohtml1/01/clip_header.htm”) ecs;} @page Section1 {size:8.5in 11.0in; margin:1.0in 1.25in 1.0in 1.25in; mso-header-margin:.5in; mso-footer-margin:.5in; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} /* List Definitions */ @list l0 {mso-list-id:1; mso-list-template-ids:1;} @list l0:level1 {mso-level-number-format:roman-upper; mso-level-tab-stop:9.0pt; mso-level-number-position:left; margin-left:9.0pt; text-indent:-9.0pt;} @list l0:level2 {mso-level-number-format:roman-upper; mso-level-tab-stop:9.0pt; mso-level-number-position:left; margin-left:9.0pt; text-indent:-9.0pt;} @list l0:level3 {mso-level-text:”II.%3. “; mso-level-tab-stop:.5in; mso-level-number-position:left; margin-left:.5in; text-indent:-.5in;} @list l0:level4 {mso-level-number-format:none; mso-level-text:””; mso-level-tab-stop:.6in; mso-level-number-position:left; margin-left:.6in; text-indent:-.6in;} @list l0:level5 {mso-level-number-format:none; mso-level-text:””; mso-level-tab-stop:.7in; mso-level-number-position:left; margin-left:.7in; text-indent:-.7in;} @list l0:level6 {mso-level-number-format:none; mso-level-text:””; mso-level-tab-stop:.8in; mso-level-number-position:left; margin-left:.8in; text-indent:-.8in;} @list l0:level7 {mso-level-number-format:none; mso-level-text:””; mso-level-tab-stop:.9in; mso-level-number-position:left; margin-left:.9in; text-indent:-.9in;} @list l0:level8 {mso-level-number-format:none; mso-level-text:””; mso-level-tab-stop:1.0in; mso-level-number-position:left; margin-left:1.0in; text-indent:-1.0in;} @list l0:level9 {mso-level-number-format:none; mso-level-text:””; mso-level-tab-stop:1.1in; mso-level-number-position:left; margin-left:1.1in; text-indent:-1.1in;} ol {margin-bottom:0in;} ul {margin-bottom:0in;} –>

        Ami a halálnál is rosszabb.

 

Amikor Noémi másnap belépett az Egri irodájába, egy fényképkeretre figyelt fel az asztalon, mely addig nem volt ott. Próbálta meglesni, hogy ki lehet rajta, de abból a szögb?l, ahol állt nem sikerült. Végül Egri felfigyelt a leskel?désre.

– Tessék, ha már ennyire kíváncsi vagy!

Noémi irulva-pirulva megnézte. Meghökkent, amikor egy vaddisznó fényképe nézett vissza róla.

– Gondoltam, ha neked segít az a törpefeny?, hogy „ne hívd ki öntelten magadra a vihar villámait”, akkor talán nekem se árt eszembe juttatni, hogy milyen érzéketlen vaddisznó tudok lenni id?nként… Ahelyett, hogy élvezzem a nyögdíjig hátralév? éveimet, én bántom azokat, akikkel együtt dolgozom. – mondta b?ntudatosan.

– Fél a nyugdíjazástól, ugye?

– Azért másztam bele a politikába is. Nyugdíjazásom után még lesz egy kis elfoglaltságom. Most, hogy közeledik a nyugdíjazásom, egyre üresebbnek érzem a lakást. Félek az egyedüllétt?l. Ha majd megbetegszem… Ott rohadhatok az üres lakásban… Az pedig rosszabb lesz, mint a halál. Én pedig morcos vénember el?zök mindenkit magam mell?l. Nincs nagyobb érték a családnál. S kevesen tudják megbecsülni.

– Mi döbbentette erre rá?

– Yvett néhány kedves szava az utóbbi id?ben. Bár tudom, az nem nekem, Egri Istvánnak, hanem a f?nöknek jár. . A tegnapi nap… Rádöbbentem, mit vesztettem el. Egy rossz család is jobb, egy semmilyennél. Sohase tegye a karrierjét a családja elé. Azért vesztettem el a feleségemet. Aztán a karrierrel pótoltam a hiányát… S elhitettem magammal, nekem több fehérnép nem kell.

– Ha ennyire hiányzik egy család, miért zárkózik be az irodájába, s miért vonul ebédnél is külön asztalhoz? Nem harapok én se, Luca se, Yvett se, Klári se… 

– Mert én olyan perszona non grata[1] vagyok.

– Na, akkor ma a „non grata”-t ebédid?ben hagyja az irodában! – pajkoskodott Noémi.

 

– Látom nem igazán kedveled Erdeyt. – állapította meg Egri, amikor Noémi és Erdey rideg-udvariasan köszöntve egymást  mentek el egymás mellett.

– Valóban – ismerte be Noémi. – utálom, hogy mindenkir?l megállapítja, hogy zsidó vagy nem.

– Ne ítélkezz elhamarkodottan. Kevesen vannak, akik annyit tettek a magyar kultúráért, a magyar nyelv tisztaságáért, a hagyományok tiszteletéért és meg?rzéséért.

– Halottam róla. Olvastam nyelv?rz? cikkeit is. S akkor, mivel ezt megtette bármit el kell néznünk neki? Mint ahogyan a németek elnézték Hitlernek 1933-ban. S megszavazták demokratikusan a nemzet h?s véd?ét.

– Na, azért ez túl durva összehasonlítás. – emelte fel a hangját Egri. – Erdey szavai nem csöpögnek a zsidógy?lölett?l. ? csak megállapítja mindenkir?l, hogy zsidó vagy nem zsidó. Azt elismerem, túlzottan foglalkoztatja a téma.

– A nemzet szent és sérthetetlen. Aki a nemzet érdekeit védi, az is. Ennek az elvnek sok tíz millió áldozata van csak a XX. században.

– A nemzet nem szent és nem sérthetetlen? S aki a nemzet érdekeit védi, az nem szerzett érdemeket? Aki síkra száll azért, hogy ?rizzük meg nyelvünk szépségeit? Hagyományainkat?

– Síkos talaj ez, Egri úr! Amíg én igyekszem szépen, helyesen, idegen szavak nélkül fogalmazni, az rendben van. Ha erre buzdít egy irodalomtanár, az dicséretes. De politikusi szólamként egy nagyon síkos talaj. Arról, hogy a magyarok beszéljenek szépen magyarul, könny? elcsúszni az ?rizzük meg a nemzet tisztaságát árjaelmélet irányába. Nem véletlen, hogy a fajvéd? nacionalisták közt sok az író, nyelvész. Lásd itt Csurka Istvánt, Romániában Adrian PÃ?Æ?unescut, Ion Cojat, Corneliu Vadim Tudort…

– S ott van Domokos Géza, Sz?cs Géza[2], Süt? András… – kajánkodott Egri. – S az erdélyi magyarok több mint 90%-a az RMDSz-re szavazott.

– Érdekes egybeesés, bár rossz az analógia. Ön megszavazott volna egy magyargy?lölett?l csöpög? pártot? Mi volt az erdélyi magyarnak az alternatívája? A kisebbség rendszerint csak válaszol a többségi nacionalizmusra, ha diszkriminálva érzi magát, vagy identitását veszélyeztetik. Nyelve saját kultúrája egyetlen menedéke. Nem meglep?, hogy pont ilyen emberek állnak egy kisebbség élére.

– S utána már provokálja ezzel a többséget… ördögi kör. Lásd Jugoszláviát is. Szerintem a miloseviÃ?i politikának polgárháború lesz a vége. Te Noémi, fiatal korod ellenére hogy lettél ilyen szakért?je a nacionalizmusnak?

– Megtanított rá az élet. A kommunizmust túléltem, a nacionalizmus el?l elmenekültem.

– Elgondolkodtató, amit mondtál. De kissé eltértünk a tárgytól. Akkor szerinted minden író, nyelvész, hagyomány?rz? közveszélyes nacionalista?

– Nem. Nem mindegyikük politizál. S azok közülük, akik politizálni kezdenek, se mind „csúsznak el” az említett banánhéjon. Ahhoz kell még valami, egy gondolkodásmód, a dichotómiás vagy-vagy gondolkodás, a jó és a rossz éles kettéválasztása. E kett? már veszélyes kombináció a politikában.

– Mit ért ez alatt – kérdezett rá Egri.

– Valaki vagy magyar, vagy nem. Vagy óvja a nemzeti kultúrát, vagy bemocskolja azt. Vagy barát, vagy ellenség. Vagy szent, vagy sátán. Középút, vagy alternatíva nincs. E gondolkodás a veszélyes, f?leg ha társadalmi jelleget ölt, s ha a politikát jellemzi. Jellegzetes, hogy a politikai radikalizmus b?vkörében sok a jogász, katona, rend?r, egyházi személy, kiknek foglalkozási ártalom a dichotómikus, vagy-vagy gondolkodás. Vagy elítélem, vagy nem. Vagy szövetséges, vagy ellenség. Vagy elkövet?, vagy áldozat. Vagy hív? vagy eretnek. Az a csapdája ennek a gondolkodásnak, hogy egy szentté avatott személyt nem illik kritizálni. Bármit hajlamosak leszünk nekik megbocsájtani, hiszen ?k a nemzetet védik. S még van ennél is veszélyesebb dolog. Ha nekik bármit hajlamosak vagyunk megbocsátani, mert védik a nemzetet, nekik érdemes fenntartani az állapotot, amelyben a nemzet veszélyben érzi magát. Nem kell hozzá más, csak egy kis túlzás, egy szószék és némi sajtó.

– Elgondolkodtattál. S akkor szerinted mi a teend??

– Megtanítani az embereket a differenciált gondolkodásra. Erdeyt tisztelni kell, azért amit tesz a magyar kultúráért, de elmarasztalni a zsidózásért. Megváltoztatni a történelemtanítás filozófiáját. Ne szenteknek tanítsuk a történelmi h?seinket, hanem embereknek. Erényekkel és hibákkal.

– Tudsz erre példát mondani?

– Mátyás Király, az igazságos egy hirtelenharagú diktátor volt. I. István lefekteti a modern magyar állam alapjait, de kétes etikájú hatalmi harc által szerzi meg a trónt, idegen segítséggel és megszegve az ?si törvényt. De Szent Istvánnak tartjuk.

– Ha azt nem teszi meg, Magyarország elveszett volna.

– Kit?l tudjuk ezt? Az egyház történetíróitól, kiknek érdeke volt úgy beállítani, hogy szent háború volt. Honnan tudjuk, hogy Koppány vezetésével pogány marad az ország? Hiszen „Bizánc jelét magára vette.” hogy az István a Királyt idézzem. Bár lehet, ha ? gy?z a csatában, most ortodoxok lennénk. E megtisztulás nélkül az egész történelmünk csak egy nemzeti mítosz marad. Ha mítosztalanítanánk a történelmet, akkor a mai vezet?inket se látnánk régi szentté avatott h?seinkkel összehasonlítva gyarlóknak. S hinnénk a jelenben és jöv?nkben. Nem sajnálkoznánk, hogy a jelenben nincsenek olyan emberek, mint régen.

– Tetszik, ahogyan gondolkozol. Nem akarsz belépni az MDF-be? Szükségünk lenne ilyen emberekre, mint te. Tisztán látókra.

– Aki korpa keveredik, megeszik a disznók. Nem feltétlenül az egész MDF-re értem, hanem a politikusokra általában. Nem az én gyomromnak való a politika. Én inkább megmaradok a nemzet napszámosának.

– ?szt?l elmész a tanügybe? – kérdezte Egri már az asztaltól felállva.

– Igen. Ott az én helyem. 

– Sok sikert hozzá. Sajnálom, hogy elmész. Kaptál itt néhány pofont, igaz?

– Voltam már büdös oláh szuka, kémgyanús egyén…

– Szalayné ugye problémázás nélkül önre bízta volna azokat az iratokat? – nyelt egyet Egri.

– Igen. – felelte Noémi, majd pontosított: – Egy id? után.

– De ?t nem az MSzP helyezte ebbe az állásba, még ha MSzP-tag volt is. Akit a párt tesz fel, az tartozik a pártnak. Könnyen „le is vehetik”. Csak egy ürügy kell, amibe beleköthetnek. Másrészt id?nként nyomást gyakorolhatnak rád… Már nincs sok a nyugdíjazásomig. – magyarázkodott Egri.

– Bocsánat, Egri úr, még van öt perc az ebédszünetb?l, be akarok ugrani Debreceni Gáborhoz, valamit meg szeretnék beszélni vele. – búcsúzott el Noémi.

Gábort egy sz?ke n? és két másik férfi társaságában találta. Noémi egy ideig habozott, hogy megzavarja-e a megbeszélést, de meghallotta, hogy a „fontos megbeszélés” abból áll, hogy a férfiak sz?kés viccekkel tupírozták a hölgy idegeit. A „Fejezzétek már be!” csak olaj volt a t?zre.

– S mi a különbség egy repül? csészealj és egy intelligens sz?ke közt? – kérdezte az egyik.

– Repül? csészealjat egyesek már véltek látni. – adta meg a másik férfi a választ.

Noémi erre már odalépett. Gábor meglátta. ? sem maradhatott ki a buliból.

– S miért nevetnek a barnák a sz?kés vicceken? – kérdezte, majd hatásszünet után megadta a választ is: Mert azt hiszik, rájuk nem vonatkozik.

– S miért mondanak egyes férfiak annyi sz?kés viccet? – kérdezte Noémi epésen. Minden szem rá irányult.

– Hogy abban az illúzióban tengethessék magukat, hogy intelligensebbek, mint akik orruknál fogva vezetik ?ket.

Körülöttük hatalmas vihogás támadt, mert többen is meghallották.

– Végre valaki beolvasott ezeknek a hímsovinisztáknak! – szólt egy mellettük épp elmen? n?. 

– Na, Gábor, ezt se nekem mondták!

Gábor idegesen szólt rá Noémire:

– Muszáj volt mindenki el?tt leégetned?

– Megérdemelted! – felelte Noémi.

– De miért kerestél?

– Most már semmiért! – felelte Noémi, majd faképnél hagyta.

Amikor az irodába ért, Luca éles szeme azonnal kiszúrta rajta a hangulatváltozást. Noémi kénytelen volt elmesélni a történteket.

– Tán csak nem egy viccen fogtok végleg hajba kapni? A férfiak nagy része mond ilyen hülye vicceket…

– De akkor viselje el, ha más is mond neki! – dohogott Noémi, de kezdett elpárologni a dühe. – Kétféle Gábor van. Ha kettesben vagyunk, rendes fiú. Ha más férfiak társaságában van, akkor „férfiasabbnak” kell lennie, rá kell licitálnia a többi hülyére. Azt nagyon utálom benne.

 

[1] Nem kivánatos személy

[2] Domokos Géza iró, az RMDSz els? elnöke, Sz?cs Géza költ? az RMDSz másik vezéralakja a 90-es évek elején.

 

 

27látogató,2mai

Szerző Vandra Attila 778 írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet