Vandra Attila : Törpefenyők II/15. 71-szer Trianon

Noémi megismeri f?nöke rejtett énjét, s félelmét az elhagyatottságtól s család utáni vágyát.

<!– /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:””; margin:0in; margin-bottom:.0001pt; text-align:justify; text-indent:.5in; mso-pagination:widow-orphan; mso-hyphenate:none; font-size:12.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:AR-SA; mso-bidi-language:AR-SA;} h3 {mso-style-next:Normal; margin-top:12.0pt; margin-right:0in; margin-bottom:3.0pt; margin-left:.5in; text-align:justify; text-indent:-.5in; mso-pagination:widow-orphan; page-break-after:avoid; mso-outline-level:3; mso-list:l0 level3 lfo1; mso-hyphenate:none; tab-stops:list .5in; font-size:13.0pt; font-family:Arial; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:AR-SA; mso-bidi-language:AR-SA; font-weight:bold;} p.MsoFootnoteText, li.MsoFootnoteText, div.MsoFootnoteText {mso-style-link:”Footnote Text Char”; margin:0in; margin-bottom:.0001pt; text-align:justify; text-indent:.5in; mso-pagination:widow-orphan; mso-hyphenate:none; font-size:10.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:AR-SA; mso-bidi-language:AR-SA;} span.MsoFootnoteReference {mso-style-parent:””; vertical-align:super;} p {margin-top:14.0pt; margin-right:0in; margin-bottom:14.0pt; margin-left:0in; mso-pagination:widow-orphan; mso-hyphenate:none; font-size:12.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”; mso-bidi-font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-language:HI;} span.FootnoteTextChar {mso-style-name:”Footnote Text Char”; mso-style-locked:yes; mso-style-link:”Footnote Text”; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:AR-SA; mso-bidi-language:AR-SA;} /* Page Definitions */ @page {mso-footnote-separator:url(“file:///C:/DOCUME~1/VANDRA~1/LOCALS~1/Temp/msohtml1/01/clip_header.htm”) fs; mso-footnote-continuation-separator:url(“file:///C:/DOCUME~1/VANDRA~1/LOCALS~1/Temp/msohtml1/01/clip_header.htm”) fcs; mso-endnote-separator:url(“file:///C:/DOCUME~1/VANDRA~1/LOCALS~1/Temp/msohtml1/01/clip_header.htm”) es; mso-endnote-continuation-separator:url(“file:///C:/DOCUME~1/VANDRA~1/LOCALS~1/Temp/msohtml1/01/clip_header.htm”) ecs;} @page Section1 {size:8.5in 11.0in; margin:1.0in 1.25in 1.0in 1.25in; mso-header-margin:.5in; mso-footer-margin:.5in; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} /* List Definitions */ @list l0 {mso-list-id:1; mso-list-template-ids:1;} @list l0:level1 {mso-level-number-format:roman-upper; mso-level-tab-stop:9.0pt; mso-level-number-position:left; margin-left:9.0pt; text-indent:-9.0pt;} @list l0:level2 {mso-level-number-format:roman-upper; mso-level-tab-stop:9.0pt; mso-level-number-position:left; margin-left:9.0pt; text-indent:-9.0pt;} @list l0:level3 {mso-level-text:”II.%3. “; mso-level-tab-stop:.5in; mso-level-number-position:left; margin-left:.5in; text-indent:-.5in;} @list l0:level4 {mso-level-number-format:none; mso-level-text:””; mso-level-tab-stop:.6in; mso-level-number-position:left; margin-left:.6in; text-indent:-.6in;} @list l0:level5 {mso-level-number-format:none; mso-level-text:””; mso-level-tab-stop:.7in; mso-level-number-position:left; margin-left:.7in; text-indent:-.7in;} @list l0:level6 {mso-level-number-format:none; mso-level-text:””; mso-level-tab-stop:.8in; mso-level-number-position:left; margin-left:.8in; text-indent:-.8in;} @list l0:level7 {mso-level-number-format:none; mso-level-text:””; mso-level-tab-stop:.9in; mso-level-number-position:left; margin-left:.9in; text-indent:-.9in;} @list l0:level8 {mso-level-number-format:none; mso-level-text:””; mso-level-tab-stop:1.0in; mso-level-number-position:left; margin-left:1.0in; text-indent:-1.0in;} @list l0:level9 {mso-level-number-format:none; mso-level-text:””; mso-level-tab-stop:1.1in; mso-level-number-position:left; margin-left:1.1in; text-indent:-1.1in;} ol {margin-bottom:0in;} ul {margin-bottom:0in;} –>

II.1.         71-edszer Trianon

 

Egy május végi napon Erdey toppant be. Szórólapokat hozott.

– Június negyedikén a Trianoni diktátum évfordulóján tüntetést szervezünk. Végigvonulunk a nagyhatalmak követségei el?tt, hogy emlékeztessük ?ket a Magyarországot Trianonnál ért megbocsáthatatlan igazságtalanságra. Számítunk rátok. Tudom, nem igazán kedvelsz – fordult Noémihez – De a nemzet érdekeiért kivételt tehetsz. Te pláne nem hiányozhatsz, hiszen erdélyi vagy! Ha vállalod, beszédet is mondhatnál az erdélyiek nevében.

– Nekem nincs különösebb bajom önnel. Tisztelem azért, amit a magyar kultúráért tesz, de utálom, hogy fontosnak tartja megállapítani mindenkir?l, hogy zsidó. Egyébként ett?l függetlenül biztos nem jövök. – jelentette ki Noémi határozottan.

– És miért nem? – lep?dött meg Erdey.

– Több okból is. El?ször is nem látom értelmét. Mit akarunk elérni ezzel?

– Németország újra egyesült. A szlovákok ki akarnak válni Cseh és Szlovák föderatív Köztársaságból[1]. A szlovének és a horvátok ki akarnak válni Jugoszláviából[2]. Most kell ütnünk a vasat, amikor Európa térképét újra írják.

– Mindenhol a népakarat hatására. Az NSzK-s és NDK-s németek is egyesülni akartak. A szlovének, horvátok és szlovákok esetén is a nagy többség akarata a szétválás. A kétmillió erdélyi magyarnak[3] csak úgy lehetne igazságot szolgáltatni, ha az ott él? hatmillió románt elszakítjuk az anyanemzett?l. ?k pedig nem fognak az elválás mellett szavazni egy népszavazáson. A nagyhatalmakat sohase érdekelték az erkölcsi meggondolások. Magyarország minden szomszédja szakított egyet „a koncból”. Összefognának ellenünk. Nincs esély a határrevízióra. Olyan csatába indulni, amelynek el?re megjósolható kudarc a vége, annak nincs értelme. Ha valamit nem tudsz elérni, a legjobb, ha belenyugszol.

– Nihilista filozófia.

– Egy ilyen megmozdulás csak színleg szolgálja a Magyarország határain kívül rekedt magyarság érdekeit. Valójában hatalmas ellenszolgálatot tesz a határokon kívül él? magyar kisebbségeknek, olajat öntve a t?zre a román, szlovák, szerb, stb. nacionalisták tüzére. A külföldi nacionalista sajtó lecsap majd egy-két elhangzott mondatra, mutogatja az ott megjelen? politikusokat, s úgy állítja be, mintha ez lenne a magyar politika lényege.

– A magyar politika elhanyagolta a magyar kisebbségek jogait, ideje véget vetni ennek!

– Lehet. Tenni kell, és változtatni kell a magyar politikán. De minthogy olyant tenni, amivel ártasz, akkor inkább ne tégy semmit. Ha csak arról lenne szó, hogy változzon a magyar politika, el is mennék. De hogy támogassak néhány forrófej? demagóg politikust, akik az erdélyi, vajdasági stb. kisebbségek jogairól szavalva szavazatot próbál gy?jteni magának, ne érdekelve ?t, hogy árt azoknak, akiknek az érdekeit t?zte állítólag a zászlajára, abban nem fogok részt venni. Akinek nem inge, ne vegye magára!

– Te koszos erdélyi, még egy éve sincs, hogy eljöttél, befogadtunk, s elárulod a nemzetet! Már nem emlékszel, milyen volt a román nacionalizmus?

– De igen… – felelte Noémi, de nem tudta befejezni a mondatát, mert Erdey bevágta maga mögött az ajtót.

– Na, kibújt a szög a zsákból… – lep?dött meg Luca. – Nem néztem ki bel?le…

Alig ment el Erdey, Zsike lépett be. Noémit kereste.

– Ezt meg mi lelte?

Noémi elmesélte a történteket.

– Hej, te magas szép szál feny?! Jól idéztem a tanárodat? – kérdezte Noémit, ki bólintott. – Szereztél magadnak egy ellenséget. Veszélyes, befolyásos ellenséget. Szégyenére válik az MDF-nek baráti körével együtt[4]. El?bb-utóbb ki fognak válni bel?le. Alig várom!

 

Egyik június végi napon Egri behívatta Noémit.

– Azt szeretném megtudakolni, hogy elhatározásod végleges-e, hogy elmész a tanügybe, s ha igen, mikor?

– Várom, hogy a közlönyben jelenjenek meg a szabad matematika tanári állások. Gondolom, szeptember elsejét?l fognak alkalmazni, ha találok állást. – felelte Noémi. – Ezt biztosan augusztus közepe-vége felé fogom tudni. Addig nem szándékozom beadni a lemondásomat.

– Helyes, ne kerülj két szék közt a pad alá! A napokban lesz a születésnapod. Gondoltam megleplek egy születésnapi ajándékkal. Augusztusban egy parlamenti küldöttség ellátogat Európa több f?városába. Szükségük volt egy olyan személyre, aki nemcsak tolmácsi feladatokat lásson el, hanem a titkári munkában is jártas. Téged ajánlottalak, s elfogadták.

– De én nem vagyok szinkrontolmács. És hát én megyek el innen. – lep?dött meg Noémi.

– Nem kel szinkrontolmácsi munkát végezned, arra van más. S gondolod kezd?, netán helyettes tanári fizetésb?l, jöv? nyáron végigutazod ?ket? Vagy erre a nyárra terveztél egy hasonló körutat? – kajánkodott Egri.

– N-eeem. – habozott Noémi. – De miért pont én? Miért nem mondjuk Yvett?

– Az adu ászod az öt nyelv ismerete volt.

– Magyar, román, no ezekkel ott semmire se megyek. Franciából még nincs meg a tolmácsi vizsgám, Tehát kett?nek venném hasznát, az angolnak és a németnek. Ezekb?l Yvett is vizsgázott, s oroszból is.

– De te tudsz franciául is… S Yvettnek most az egyetemi záróvizsgájára kell koncentrálnia.

– Tudom, sokat segített neki. De augusztusra már túl lesz rajta. Nem ütközik.

– Neki még lesz rá lehet?sége. Ugye nem akarsz vele konfliktusba kerülni? Nem igazán kedvelitek egymást, amint vettem észre.

– Nekem különösebben nincs bajom vele.

– Az én döntésem. S ha mégis maradsz, a következ? labda az övé. Én közlöm majd vele. Egyéb probléma?

– Most kell matematika tanári állást keresnem.

– Talán sikerül egyeztetned a kett?t. Egy héten belül választ várok!

 

Noémi este törökülésbe ült fel az ágyába, s próbálta összeszedni a gondolatait. Egri felajánlotta. Lucát és Klárit nem kérdezte, nem akarta, hogy „középre” kerüljenek. Gábor épp elutazott, az ? tanácsára nem számíthatott. Zsikével ebédszünetben beszélt. „Egy ilyen alkalmat nem szokás kidobni az ablakon. Meglátom, mit tehetek érted.” – ígérte. Édesapjával telefonon beszélt. „Yvett vajon habozna fordított helyzetben? Akkor neked miért lenne iránta erkölcsi gátlásod?” tette fel a kérdést. Szalaynét nem érte el. Hogy mondta, amikor elment? „Kerüld a konfliktust Yvettel. De nem lehet minden konfliktus el?l megfutamodni, törpefeny?!” A képzeletbeli beszélgetésr?l Szalaynéval a két amerikai tréner szavai jutottak eszébe. Keith azt mondta volna: „Ha igazán akarod, sikerülni fog!” Bob pedig: „A nagy kérdés, hogy hova irányítod az elemlámpád fényét. A sikeres ember az „elemlámpája” fényét a lehet?ségeire irányítja, majd széttárja a csóvát, s megkeresi a gátakat is, miel?tt nekiáll a megvalósításnak. S legyen B terved!” Szennyei tanár úr pedig azt mondta volna: „Ne félj felmenni a csúcsra, de azzal a tudattal menj oda, hogy nagyok ott a viharok.”

„Igen, el akarok menni.” – döntötte el – Egyedi lehet?ség ez számomra, nem szalaszthatom el. Meg kell oldanom az állásproblémát. Lesz id?m el?tte-utána. S ha nem sikerül, legfeljebb még egy évet lehúzok itt. Az alatt, feltérképezek egy üresed? matematika tanári állást, s jöv?re biztosra megyek, nem hanyagolom el, mint az idén. Yvett?l pedig nem fogok elfutni. Ha pedig sikerül átmennem a tanügybe, Yvett tehet amit akar. ? is örvendeni fog, hogy megszabadul t?lem. – próbálta elhallgattatni magában a vészcseng?t.

 

Zsike negyednap jött be. Az Örs vezér teréhez közel egy általános iskolában nyugdíjba megy az egyik matematika tanárn?. Az igazgató Székelyudvarhelyen született… S vár! – kacsintott Noémire, majd átnyújtott neki egy telefonszámot. Noémi kérd? tekintetére elmosolyodott:

– Miért vagyok a tanügyi bizottságban?

Egri lépett be.

– Elvállalom! – mondta Noémi.

Egri azonnal tudta mir?l van szó. Berendelte Yvettet az irodájába. Amikor Yvett kijött a f?nökt?l, gyilkos pillantást vetett Noémire, majd felkapott egy iratot, kiment az irodából

Noéminek els? dolga volt felhívni Szeredai Jánost, az igazgatót. A hangja biztató volt. Július harmadikára beszélték meg, hogy Noémi bemegy interjúra. „Végtelen hosszú id? van még addig!” – fojtott el egy sóhajt.

 

Harmadikán Noémi megjelent az iskolában. Az igazgató kedvesen fogadta, behívta az irodájába, kávéval kínálta, majd elbeszélgettek. Nem is érezte „vizsgáztatásnak”. Végül Szeredai  következ?képpen búcsúztatta:

– Bár a döntés nem kizárólag az enyém, s meg kell várnunk, hogy az állás a közlönyben jelenjen meg, gyakorlatilag elkönyvelheted magadénak az állást, hiszen az én véleményem ebben meghatározó, f?leg, hogy én is matematikus vagyok, tehát a szakmai kompetenciádat is fel tudtam mérni. A munkahelyi telefonszámodat a titkárn? feljegyezte, majd értesítelek, ha a végleges döntés megszületett.

Másnap boldogan újságolta Egrinek.

– Még beadom a kérést két iskolába. Ami biztos az biztos.

– Szabadságra hova mész és mikor?

– A Balatonra megyünk Gáborral. Egy haverjának van egy nyaralója Almádiban. Gábor a horvát tengerpartra akart menni, de ott most háborús viszonyok vannak, s lebeszéltem, f?leg, hogy nekem kéznél kell lennem, ha értesítenek, hogy…

– Ne félj, ha telefonál az igazgató úr, táviratozok. Bízhatsz bennem, nem hagylak cserben.

 

Noémit július huszadikán, Balatonalmádiban érte Egri halálhíre. A jugoszláviai események, s a jövend? pápalátogatás felpörgették a külügyi bizottságban az eseményeket. Klári szerint aznap rendkívül ideges volt. Többször is kiabált, aztán egyszer a szívéhez kapott, elvágódott, s mire kijött a ment?, már nem tudták feléleszteni. Luca szerint valami iratokkal nem volt valami rendben, s a nyakába akarták sózni az egész felel?sséget. Noéminak Egri szavai jutottak eszébe. „Akit a párt tesz fel, az tartozik a pártnak. Könnyen „le is vehetik”. Csak egy ürügy kell, amibe beleköthetnek. Másrészt id?nként nyomást gyakorolhatnak rád… Már nincs sok a nyugdíjazásomig.” Majd Egri félelme a nyugdíjazától jutott eszébe. Beteljesült a kívánsága. Nem érte meg az elhagyatottságot.

[1] 1990-ig Csehszlovákia egyetlen állam volt. 1990-be Csehszlovák Föderativ Köztársasággá alakult, melynek a nevét az úgynevezett köt?jel-háború után Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaságra változtatták. 1993 január elsején vált függetlenné Szlovákia.

[2] 1991 február 20-án a szlovén parlament döntést hozott arról, hogy javasolják a Jugoszlávia szétválását „két vagy több állammá.” 1991 június 25-én kiáltották ki Szlovénia, és június 26-án Horvátország függetlenségét.

[3] Kiderült az els? népszámláláskor, hogy ezt tévhit, 1990-ben se volt több mint 1 700 000 magyar Romániában. Ma már csak 1 300 000 van. A csökkenés részben a beolvadásnak, részben az elvándorlásnak köszönhet?.

[4] 1993 július 15-én alakul meg a MIÉP a Magyar Igazság és Élet Pártja melynek az a Csurka István lett az els? elnöke, ki 1993 június 5-ig, az MDF-b?l való kizárásáig, az MDF alapító tagja és alelnöke volt. 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Vandra Attila 703 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.