Kühne Katalin : Joghézag?

„Joghézag?”

 

Lehet, hogy aki ezt a kérdést így feltette, jártasabb nálam az egyházjogban, és ezt az esetet joghézagként titulálta. Én nem tanulmányoztam eléggé, viszont biztos vagyok abban, hogy a Tízparancsolat törvényeit több ezer év óta ismerjük, szemben a mai úgynevezett „jogállami” törvényekkel. El?bbieknek évezredes hagyományai vannak, a régi id?k embere ezeket a szentesített törvényeket be is tartotta. Igaz, akkor a világban még rend uralkodott. Az erkölcsi magaslatokat a ma embere elavultnak, túlhaladottnak tartja, új törvényeket alkot, vagy legalábbis megpróbálkozik vele, mint pl. azt szerették volna keresztül vinni – és ehhez megkapták egyik pártunk hozzájárulását is – , hogy a homoszexuálisok is köthessenek házasságot. Ez a mi kultúránktól idegen, a család szentségét kérd?jelezi meg. Remélem, ilyen törvény sohasem születik, számomra ez elképzelhetetlen. A gyermeket édesanyja és édesapja nevelje fel, ne két férfi vagy két n? helyettesítse a szül?ket. Mindkét nemnek fontos szerepe van a nevelésben, példát csak így adhatnak. Ugyanígy ellentétes az én világommal a kérdésben szerepl? polgári házasságban él? pár válása utáni helyzet, amikor a csábítóval egyházi házasságot köthet az elvált fél. Természetesen köthet, hiszen az egyház nem tiltja, ha még nem kötött korábban házasságot. Engem mélységesen zavar az, ha valaki otthagyja régi családját, gyermekeit és új házasságot köt – ráadásul templomban, az Isten el?tt – fogadja meg a szent esküvel, hogy új párjával jóban-rosszban együtt marad, míg a halál el nem választja ?ket. Ezt igaz hittel nem mondhatja, hiszen eltávozott egy családból, és a csábítóval szándékszik kötni házasságot. Meddig tarthat az eskü ereje? Pár hónapig vagy pár évig, utána jön a következ? válás és a következ? csábítás? A család szent el?ttem és a templomi esküv? is az. Keresztény szertartás szerint akkor köthet házasságot valaki, ha el?ször házasodik, és egész életét szeretné a másiknak szentelni. Ha arról hallok, hogy egy házaspár pár hónapig él együtt, netán születik egy gyermekük, és minden lelkiismeret-furdalás nélkül úgy döntenek, hogy felbontják a házasságot, erkölcsileg fejlett embereknek nem nevezhet?k, mert miért döntöttek meggondolatlanul? Miért bánnak így egymással és a gyermekükkel? A család igen fontos egység, a társadalmak alappillére. Miért tartják egyesek a házasságkötést azonosnak olyan döntésekkel, mint pl., hogy hová utazzanak a nyáron, vagy mit vegyenek fel egy koncertre.

   Manapság egyre több törvényt játszanak ki, mert a „kiskapuk” mindig nyitva maradnak. Gondoljunk a 30 milliós végkielégítésre, amit azért vehettek fel, mert anno a szerz?dést így kötötték meg. Az erkölcs annyira mélyre süllyedt, hogy ezt természetesnek vette az illet?, nem gondolt arra, hogy százezrek élnek munka nélkül, hajléktalanok, vagy csak éppen tejre, kenyérre futja, orvosra már nem. Nem értek egyet azzal, hogy elvesztette jelent?ségét korunkban az oktatásügy, az egészségügy, a jogrend. Legyünk minél butábbak, haljunk meg minél el?bb, és káosz legyen a rend helyett, így tudnak rajtunk igazán uralkodni. A nemzet, ahol hagyják érvényesülni a mindennapi hazugságokat, a tolvajlást, a gyilkosságokat, ahol nem a  Tízparancsolat szerint élnek, nem érdemli meg, hogy fennmaradjon. Ahol az ?si szabályok nem nem m?ködnek, széthull darabokra az élet. Joghézagok léteznek, de tegyünk ellene, amíg kés? nem lesz. A jeleket már nap mint nap láthatjuk. Remélem, rövidesen eljön az az id?, amikor az ember, a család lesz az els? helyen, amit támogatni kell, és nem az üzleti élet. A hagyományos intézmények régi nagyságukat visszakaphatják, és nem a mai kisstíl? hatalmasok alkotják törvényeinket, és a becsületes, dolgozó emberek nem lesznek kiszolgáltatottak. Ezért gondolok arra, hogy vissza kell térnie a Tízparancsolatban foglalt szabályoknak, az határozza meg életünket, az legyen az irányadó és ne a Mammon.

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Kühne Katalin
Szerző Kühne Katalin 90 Írás
Nevem Hornyánszkyné Kühne Katalin. ÁÃ?rói nevem az egyszerűség kedvéért Kühne Katalin. 1947-ben születtem Szegeden, de Miskolcon élek pár hónapos koromtól. ÁÃ?rásaim az Irodalmi Rádió honlapján, CD-n és nyomtatott formában jelentek meg, elhangzottak az IR-ben. Eddig két kötetem van: Családi album (Miskolc: Felsőmagyarország, 2007), ami visszaemlékezéseimet és édesapám Töredékek a harctéri naplóból c. írását tartalmazza. A Jel a sziklán c. verseskötet (Miskolc: Irodalmi Rádió, 2007) válogatás régebbi verseimből. A harmadik idén novemberben jelenik meg Idősíkok címmel, az Uranus Kiadó adja ki, ez prózakötet. A Kláris c. folyóiratban és antológiákban szerepelnek írásaim. A könyvek, a természet, a művészetek szeretete kísért végig egész életemben. Szüleimtől, távolabbi őseimtől, barátaimtól az értékek tiszteletét örököltem, ezt próbálom továbbadni utódaimnak.