A szünetben Csutak dühöngött: Katinak dühöngött, mondván: „Kiosztják a bizonyítványt – csak osszák ki -, és én ezt megölöm! De – ha nem is ölöm meg -, azért két jobbegyenesre biztosan számíthat!”
Kati az édes, vidám, nevet? szemével nézett Csutakra, és azt mondta: „Csuti, Csutak, Csutikám! Hát most mondd meg nekem szépen: te lennél a nagy jobbegyenes-osztó? Csutak….!”
És Csutak eltöprengett, aztán nemet intett: „Nem, Kati nem vagyok. De majd a Micut megkérem!”
Délután a reggeli kék ég tovább sötétült, amikor anyja és apja leült Csutakkal tárgyalni a konyhában.
Igazából Csutak a könnyeit nyelte, és egy csippeg? verebet lesett a konyha lichthoffra nyíló ablakpárkányán („csipp-csirip-csivit …. iiiha…”: és az „iiihánál” elszállt a veréb és vérebbé lett valahol).
Csutak-apa és Csutak-anya nagyon keresztülhúzták Csutak minden számítását a nyárról, Dunairól, Pazárról, Szürke Lóról, Katiról, mert így szóltak: „N?véred elvállalt.”
A helyzet a következ?: Csutak n?vére, Hugi (nem tréfálok, a n?vér Hugi, mert van még egy bátyó is nagyon távol-messze: Dél-Afrikában él ez a Bátyó, és nagyon szép képeslapok j?nek t?le olykor-olykor, egyre ritkábban. Anya ezeket a képeslapokat – Greetings from … – a mosókonyha lefolyójába szokta bevágni, ide nem idézhet? káromlások közepette), szóval Csutak n?vére tiszti-asszony, a Néphadsereg Tisztjének felesége, és hol Veszprémben, hol Keszthelyen, hol Székesfehérvárott élnek a tiszti lakótelepeken.
Ez id? tájt éppen Székesfehérvárott, ahol szovjet katonai repül?tér (atombomba?) települ.
És Csutak n?vére – a kedves – megint vállalta Csutakunk nyári meg?rzését: és akkor nincs visszaút, Csutaknak mennie kell!
No, persze!
A családi kupak…
Mert Apának és Anyának (alumíniumárugyári dolgozók), kett? hét szabadság jár, meg négy évenként szakszervezeti beutaló, de hát az tavaly már megvolt.
És Apáéknak más nyaralásra: honnan futná?
Tehát Csutak, Csutak megy Székesfehérvárra N?véréhez.
És Csutak tekintete most kissé homályos, mert itt szeretett volna maradni. Kijárni a Csasziba, focizni (ha beveszik a csapatba) a Ligetben; rollerversenyt szervezni a Rózsa utcában, várni a hársfavirág hullására az Almássyn; jó lett volna Katival leandalogni az illatos Duna partjára, fölsétálni a Gellérthegy senki által nem ismert oldalába, arra a részre, amit a buta külföldi turisták nem ismernek…
És most minden hiába: Csutak mehet Székesfehérvárra, bunkófalvára…
Székesfehérvár városában Csutak n?vére az új lakótelepen élt, ahol még egyáltalában nem épült meg semmi: sem piac, sem közért, de még a házak közt járható járóutak sem.
És hát Csutak föladatai közé tartozott kétnaponként délel?tt (ó, szép nyári szünet!), hogy átvágjon az épül? épületek között, aztán bejusson Fehérvár belvárosába (hátulról jutott oda, a Vörösmarty Színházat és a Virágórát kikerülve), elmenjen a tejcsarnokba, a kispiacra, a nagyközértbe.
Kilenc óra után kevéssel a két rigó – egy fekete tollú, sárgacs?r?, meg egy alapból sárga – beszólt Csutaknak az ablakon, hogy ideje indulni.
Csutak vette hát a tejeskannát, a szatyrot, n?vére pénzét, és beszólt a másik szobába Képes Gézának, aztán füttyentett Rexnek, hogy indulandusz bevásárolni.
A képzeletbeliek engedelmesen követték útján Csutakot, Géza még mesélt is valamit az éjszakáról.
Rex csak csaholt…
Átvágtak az említett helyeken, és aztán a kis téren, a színház mögött ott volt a Fehérvári Galeri.
F?nökükkel, a Ferdepofájúval.
Valójában nem ferde volt a pofája, hanem valamikor kisebb korában fölrobbant mellette valami robbanó, és úgy varrták össze az arcát, hogy két oldalt fölhúzták a b?rét a robbanás vágta lyukra: nem magyaráznám el részletesen, de ijeszt? volt a Ferdepofájú pofája.
Ezért lett ? a banda f?nöke. A pofája miatt.
„Pesti vagy, mi?” – ugatott rá Csutakra a Ferdepofájú. – „Akkor itt nem mehetsz át, csak ha fizetsz!”
Csutak megpróbálta ráuszítani Rexet az Útonállóra, mondta Gézának, hogy kavarjon le egy pofont a ferde pofájára, de sem Géza, sem Rex nem mozdultak, megdermedtek a félelemt?l.
Meg attól, hogy nem is léteztek.
Csutak tehát maga állt boxállásba, de a fehérvári Galeri jót röhögött a nyápic h?sön, aztán a Ferdepofájú odalépett, kicsavarta kezéb?l a szatyrot, kivette Csutak n?vérének pénzét abból: aztán a szatyrot visszadobta, és foghegyr?l odavetette:
„Mehetsz!”
A továbbiakban Csutak nem ment vásárolni: nem ment, bármit mondott is Hugi, akárhogy dühöngött-dübörgött is rá sógora.
Mi több: Csutak sehová sem ment ezek után.
Ült az ötödik emeleti lakásban, Képes Géza történeteit hallgatta, Rexet idomítgatta, de nem ment sehova.
A fehérvári strandra sem ment, meg a fehérvári strand mögött elterül? Kiserd?be sem (tudod Kotek, oda a savanyúvízes forrás mögé, a patak partjára: hát oda sem ment), egészen addig a pillanatig, amíg N?vére össze nem csomagolta a kisb?röndöt, mert véget ért a nyár, és útnak nem eresztette az Állomás felé.
Az Állomásra vezet? úton át kellett menni a Ferdepofájú terén, birodalmán.
És a fehérvári Galeri ott állt, élén a csúf, Ferdepofájúval.
Aki rámozdult Csutakra: Csutak füttyentett Rexnek, riasztotta Képes Gézát, de megint nem mozdult egyik sem.
Ám akkor a Ferdepofájú – ki tudja, miért – el?relökte a mancsát (keze is sebhelyes volt attól az egykori robbanástól), és azt mondta:
„Legyünk haverok, pesti!”
Kezet ráztak, Csutak tovább állt, aztán vissza is integetett, és a Ferdepofájú kacsintgatva visszaintett.
Rex és Képes Géza követték Csutakot.
Pesten, a Déliben meg Kati várta, és azt mondta:
„Szia Csutak, Csuti, Csutikám! A Böhöm elment, új tesitanárunk lesz, Pazár Micu egész nyáron matekozott az apja parancsára, képzeld! Dunai meg regényt ír!”
Csutak rábólintott, és nekivágott Budapestnek, arrafelé, ahol éppen aranyszínben nyugodott le a Nap, rácsorgott a Várra, befestette a Margit-szigetet. Arra ment Csutak Katival, és Képes Géza szokott hallgatagságában követte ?ket.
Rex meg csaholt egyet-kett?t, Kati meg kitárta két karját a budapesti égbolt felé, és fölkiáltott: „Stop a Déli, stop a villamos, stop a Vár, stop a Sziget, stop: az egész Világ!” – és pörgött, forgott Kati, és pörg?s szoknyája véle forgott, pörgött.
Ui: Katit aztán nem vette feleségül Csutak, soha nem vette el!
Soha!
Az nagyon rossz poén lenne ugye, ha azt írnám: a Ferdepofájú vette el…
