Szép emlékekkel kékell? e nap.

Mindenek el?tt: olvassuk újra a nagy király néhány gondolatát, mit el-elolvasgatunk már csak hagyománytiszteletb?l is, kérdés, vajon szívleljük-e?

Értjük-e mának szóló üzenetét?

 

Szent István király intelmei

 

Részletek Szent Istvánnak Imre fiához szólt intelmeib?l

 

„Légy szelíd, hogy sohase harcolj
az igazság ellen. Légy becsületes,
hogy szándékosan soha senkit
gyalázattal ne illess…”

 

„Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefügg? földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme b?séggel adott az élet el?nyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, f?papságokat s más méltóságokat, részben isteni parancsok és rendeletek, részben világiak, valamint a nemesek meg az élemedett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel és egyesítik, s mivel bizonyosan tudom, hogy minden renden valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek, nemcsak kíséretüknek, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak, hanem fiaiknak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legf?bb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz. Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni bölcsesség intelme szerint, mely Salamon szájából szól:

Hallgass, fiam, atyád intelmére,

s ne vedd semmibe anyád tanítását!…

[Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat,]

akkor nagy lesz száma élted éveinek.”

„Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hív?k és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az els? helyre. Ha a királyi koronát meg akarod becsülni, legel?ször azt hagyom meg, tanácsolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel ?rizd, hogy minden Istent?l rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény hitvallású férfinak; enélkül bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is.”

„Az uralom negyedik dísze a f?emberek, ispánok, vitézek h?sége, er?ssége, serénysége, szívessége és bizalma. Mert ?k országod véd? falai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ?k, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, g?g, gy?lölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a g?g és a gy?lölség. Ha békeszeret? leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, g?gösen, gy?lölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és f?emberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod. Ett?l óvakodva az erényed szabta mértékkel irányítsd az ispánok életét, hogy vonzalmaddal felövezve a királyi méltósághoz mindig háborítatlanul ragaszkodjanak, hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen.”

„A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása. Dávid király és próféta mondja: Ítéletedet, Isten, bízd a királyra.”

 

Imre herceg a pannonhalmi szerzetesek körében

 

„A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dics?ségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedést?l elrettenti. Mert az egy nyelv? és egy szokású ország gyenge és esend?. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegy?jtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.”

„?seink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyel?dök után járni, a szül?ket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai el?dei, az isteni törvényekre sem ügyel.”

 

„Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a Királyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni.”

 

Arany János Csanád

Részlet

 

„Ül Isztragomban István szent király,

Pap- és parasztúr mind körötte áll

Fején az ékes ujdon korona,

Vállán palástnak hímzett bársonya,

Kezében a bot, egy arany virág.

Gyönggyel rügyedzik rajta minden ág;

Mint támadó nap, a tisztes nagyok

Arcán királyi fénye felragyog.”

 

István király és m?ve

 

Mind azon id? alatt, míg a bomló pásztortársadalom viszonyai között él? hét (vagy tíz) magyar törzsek a pusztai vidékeken vándoroltak, csak hozzájuk hasonló fejlettség? sztyeppei népekkel találkoztak.

(Nem mondom, hogy Levédiában nem kaptunk szörny? zakót a kazár kagántól, vagy éppen semmibe vehettük volna a beseny?knek támadásait, szállásterületeinken volt pusztításait, mégis igaz, hogy nagyjából hasonló harcmodorú, hasonló fejlettség? népcsoportokba kötöttünk bele, vagy gy?lt meg bajunk velük.)

Ám amint a Kárpát-medencébe érkeztünk, annak is eljutottunk nyugati határaihoz, alaposan megváltozott a nemzeti sorskérdés.

Mert akkor és ott száz vagy még több évvel fejlettebb kultúrával találkoztunk, jelesül: Európával találkoztunk.

Akkor jött a nagy kérdés: letelepedünk, áttérünk a nomadizálás helyett a földm?vel?-feudális életmódra, vagy kisöpr?dünk a történelemb?l?

Még csak nem is tréfálok, történelemb?l kisöpr?d?k voltak ám: elt?n?k, soha többé el? nem bukkanók!

Mert hát, hol vannak már a hettiták, az etruszkok, a hunok?

Tényleg: hun vannak a hunok példának okáért?

Minden esetre mi egy darabig mást próbáltunk a letelepedés, és földm?velés helyett.

Megpróbáltuk a fosztogatásból, portyázásból, kalandozásból élést, ahogy épp az id? tájt a normannok, és az arabok is tették.

Hej, de nagyon elege lehetett akkor szép Európánknak!

Északról, az atlantikum partjait fosztogatták a normann-vikingek, Észak-Afrika fel?l Hispániát a mórok, kelet fel?l meg jöttek a magyarok.

Ráadásul mi különös harcmodorban fosztogattunk: miközben nyugaton már a „normális” harcászat jött divatba, mi valami egészen különöset tettünk.

Sehogyan sem akartunk csatarendbe állni (jobbszárny – derékhad – balszárny) ahogy illik, kicsit szidni az ellenfél anyját, aztán kard-ki-kard! egymásnak feszülni.

Á, dehogy!

Mi belerobbantunk az ellenség pofájába, még miel?tt az csatarendbe sorakozott volna, aztán megfutamodást színlelve vágtattunk hátrafelé.

Amikor a fegyelmezett páncélos lovagok (ne feledjük: egy ló legalább száztíz kilót hurcolt, egy ilyen lovasnak illett és kellett fegyelmezettnek, visszafogottnak lennie) utánunk eredtek megkönnyebbülten, rájuk fordultunk, lenyilaztuk ?ket, és ez volt kezdeti sikereink egyik oka.

(Hej, hogy meghökkenünk majd 1241-ben Muhinál, amikor a mongol-tatárok ugyanezt a harcmodort alkalmazzák ellenünk! Mennyire megsért?dünk akkor és ott.)

Rejlett sikerünk másban is: a német-római birodalom éppen a feudális tagoltság állapotában volt: nem számított ritkaságnak, hogy a 118 német fejedelem egyike-másika éppenséggel a magyarokat hívta segítségül szomszédjának leigázására.)

Igen ám, csakhogy: a fentiekben rejlett egy végzetes vereség kockázata éppen.

Mert hát: csak egyesítse valaki a német fejedelemségeket, állítson ki ellenünk egységes, birodalmi hader?t, és nekünk:annyi!

Továbbá: egy hadvezér úgy állítsa föl seregét, hogy hátunkba is álljon hadrend!

Akkor – ugye? – majd menekülést színlelve abba a hátvédbe futunk bele, és akkor: nekünk annyi!

És lett is: annyi!

Pontosan 933–ban és 955-ben Augsburgnál és Merseburgnál, éppen annyi lett nekünk.

Akkor aztán fölmerült újra a régi kérdés: letelepszünk, földet kezdünk m?velni, beilleszkedünk Európa népeinek sorába, vagy elt?nünk a történelem süllyeszt?jében?

 

Munkácsy Mihály: Honfoglalás

 

És ekkor, ebben a történelmi pillanatban a magyar törzsek fejedelmei között Géza különleges hatalmi pozíciót vívott ki magának. Els?sorban politikai megfontolásokból nyugat felé fordult, és megnyitotta a kereszténységnek az ország kapuit. (Ebben keresztény feleségének, az erdélyi Saroltának befolyása is érvényesült.)

Beengedte az országba Pilgrim passaui püspök követeit, és ezen bajor papok egyike keresztelte meg ?t, Mihály testvérét és 973-ban vagy 974-ben fiát, Vajkot, aki a keresztség vizében és lélekben történt szent újjászületésekor a passaui egyházmegye véd?szentje után az István nevet kapta.

 

Géza, hogy a kereszténység felvételét és ezzel kapcsolatban a nyugati orientációt biztosítsa, s házának hatalmát megszilárdítsa, kizárta a trónöröklésb?l versenytársát, Koppányt, és termetre ugyan kicsiny, de jellemben, bátorságban és helytállásban messze kiemelked? fiát, Istvánt jelölte utódjává.

Prágából meghívta Adalbert püspököt, hogy a megtérést elmélyítse, és István további képzését el?mozdítsa. Adalbert volt az is, aki a fejedelmi ifjút megbérmálta, és vallási szempontból el?nyösen befolyásolta. ? közvetítette 995-ben az István és Gizella között létrejött házasságot is. Amikor az ifjú trónörökös atyja halálakor, 997-ben átvette a hatalmat, a keresztény szellem és vallásos világnézet már szilárd gyökeret vert benne.

 

Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése

 

Mégis, egyel?re Istvánnak véres csatákat kellett vívnia az ellene fölkelt törzsf?kkel. A Veszprém melletti gy?zelem és Koppány halála ?t legf?bb bels? ellenségét?l, az országot pedig a pogányságba való visszaesést?l szabadította meg. A Konstantinápolyban megkeresztelt Gyula és Ajtony leverése viszont a Bizánchoz való csatlakozás tervét hiúsította meg. Azonkívül István megszerezte magának a Tiszán és Dunán túl fekv? területeket, valamint Erdélyt, és ezáltal gyarapította országát, uralmát és birtokát.

Diplomáciai és politikai érzéke, mellyel nemegyszer a gyakorlatban egymásnak ellentmondó célokat is el tudott érni, korának, s?t mondhatni, az egész magyar történelemnek legnagyobb államférfiává avatta. Politikai, vallási és társadalmi szempontból tulajdonképpen ? teremtette meg Magyarországot, István jelölte ki és biztosította a jöv?be vezet? utat népének.

 

Benczúr Gyula oltárképe, a Szent István-bazilikában

 

Nagy érdemeket szerzett az ország katolikus egyháza érdekében kifejtett munkájával is. Szerzetes papokat hívott Bajorországból, Csehországból, Olaszországból, éspedig bencéseket, kiváltképpen a clunyi reform követ?it, Dél-Magyarországra pedig a görög bazilita rend férfi és n?i tagjait. Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) apátságot alapított. Sok kolostort létesített, amelyek missziós központjai és gyújtópontjai lettek a vallásos s kulturális életnek. Elrendelte a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom építését. Saját költségén emelt Esztergomban, palotája közelében egy gyönyör? székesegyházat, Veszprémben egy n?i apátságot, és fölépíttette Budán a Szent Péter és Pál templomot a székeskáptalannal együtt. Más templomokat gazdagon megajándékozott, javaikat közvetlen védelme alá vette. Ami a keresztény vallással és keresztény törvénnyel nem volt összeegyeztethet?, annak hadat üzent és büntetéssel sújtotta. Ebben ? és pogány ellenlábasai egyformán koruk gyermekei voltak. Mindazonáltal nem nyúlt a régi mondákhoz és énekekhez, amelyek a pogány ?söket és h?söket dics?ítették; a pogány korból származó népszokásokat, ha az új hittel nem ellenkeztek, meg?rizte vagy megtöltötte ?ket keresztény tartalommal. E tekintetben a bölcs alkalmazkodás módszerét követte: enyhébb, józanabb, eredményesebb volt, mint Magyarország els? hithirdet?i.

Az állami törvényhozásban, a kormányzásban és gazdasági vonalon sikerült szerencsésen összeolvasztania a nyugati elemeket, mindenekel?tt a frank grófság-alkotmányt a hazaiakkal. Ugyanilyen messzire látó megértéssel képviselte népe sajátosságát és érdekeit a határokon túl is. Gondolt Európa és a keresztény világ egységére. A keresztény magyar szellemet külföldön is jelenvalóvá tette: Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Konstantinápolyban díszes templomot építtetett.

 

Szent István aranypénze

 

Az 1000. év karácsonyán kenték föl és koronázták királlyá Istvánt Esztergomban. Ez egyenl? volt szuverén királyi méltóságra emelésével és apostoli küldetésének elismerésével. A pápától kapott el?jogra támaszkodva birodalmának szilárd egyházi szervezetet adott: tíz egyházkerületet alapított (12 volt tervbe véve), köztük két érsekséget: Esztergomban és Kalocsán, valamint nyolc püspökséget.

Két fájdalmas esemény árnyékolta be élete alkonyát, mindkett? legbensejéig érintette. Imre fiát, a rendkívül erényes ifjút rendelte és készítette el? trónörökösévé. Még halála el?tt meg akarta vele osztani az uralmat. Imrét azonban közvetlenül uralkodótársává koronázása el?tt, 1031-ben egy vadászat alkalmával vadkan támadta meg és sebezte halálra. István másik gyermeke már korábban meghalt. Így nem maradt közvetlen örököse. Az Árpád-nemzetség egyetlen leszármazottja Vazul volt, ? azonban ifjúkori ballépéseiért börtönben ült. A súlyosan beteg király megkegyelmezett neki, kiengedte a fogságból, s?t azon gondolkodott, hogy még életében maga mellé veszi és trónra emeli. A rossz tanácsra hallgató hálátlan rokon azonban egy galád összeesküvésbe keveredett, aminek az volt a célja, hogy a királyt meggyilkolják és az országban visszaállítsák a pogányságot. Ilyen gazságot István nem hagyhatott büntetlenül, életm?vét nem engedhette elpusztítani. A királygyilkosság szándékáért halálbüntetés járt. István az összeesküvés három fejének kiszúratta a szemét és levágatta a kezét: ez abban az id?ben a súlyos gonosztev?k szokásos büntetése volt, és a megérdemelt halálbüntetés esetén, mint itt, kegyelmi aktusnak számított.

 

Imre herceg temetése és Vazul megvakíttatása. A koporsó mellett István és Gizella áll.

 

Amikor halálát közeledni érezte, magához hívatta tanácsosait, s velük egyetértésben Pétert, Velencében él? n?vérének fiát tette utódjává. Mindenkit arra intett, hogy maradjanak meg az igaz hitben, szeressék az igazságosságot, és f?leg h?ségesen ápolják a kereszténység zsenge vetését. Közel hetven éves korában — a 11. században ritka magas korban –, 42 évi uralkodás után halt meg Mária mennybevitelének napján, akit oly bens?ségesen tisztelt s akinek tiszteletére több templomot épített. Halála el?tt neki ajánlotta az országot.

Istvánt az egész nemzet gyászolta. Temetésére az egész országból sereglettek az emberek Székesfehérvárra. Ott, az általa alapított gyönyör? bazilikában – mely éppen akkor készült el, és ebb?l az alkalomból gyorsan fölszentelték – helyezték ünnepélyesen nyugalomra földi maradványait.

Kavyamitra Maróti György

 

Szent István szarkofágja

 

István király intelmei

Részlet

 

X. A KEGYESSÉGR?L ÉS AZ IRGALMASSÁGRÓL,
VALAMINT A TÖBBI ERÉNYR?L

 

Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a királyok királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. Kell hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jöv? reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a f?emberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, s?t mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legf?bb boldogsághoz. Légy irgalmas minden er?szakot szenved?höz, ?rizd szívedben mindig az isteni intést: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.” Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy er?s, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jöv?ben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden b?zét, valamint a halál ösztönz?jét.

 

Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen.

 

Fordította: Kurcz Ágnes

 

Babits Mihály Szent király városa

 

Esztergom, El?hegy.

 

Az els? szent király itt született, s azóta
szent város ez: szent és gyámoltalan.
Paphercegek, néha paraszti, néha
királyi vér, akkomodálta vén csuzos
lába alá, faragott tarka zsámolyul.

 

S némelyik oly dics? zsámolyról álmodott,
mint a pápának Róma; s agg tanárok
eszét, s rossz talján piktorok kezét
bérelte: jó öreg papok játéka volt ez;
tán olykor balkezes; de hagyján: mert az Istent

 

szolgálták ?k is, és az életet! Nekik
köszönöd e látványt; balról a kerek
templommal, melyet, mondják, ama nagy Dóm
legels? álmodója épített, kicsiny
próba gyanánt, hogy élve lássa még csodás

 

álmát: a f? Magyar Templomot! Én is, én is
nekik köszönhetem ma ezt az órát:
templomot látok én is, és talán
elmondom most, vén álmok s játékok között,
ami oly rég ül nyelvemen. Sötét kor ez,

 

barátaim! Szörny? rabságból ébredünk
s átallunk szabadságért küzdeni.
Templomokat romboltunk, s rá nem érünk
építni; jó ha még saját led?lt falunkat
fölrakhatjuk, hogy elbújhassunk szégyenünkkel!

 

Küzdeni? Más korok küzdtek könyvért, keresztért,
ostyáért és zászlóért: ez nekünk már
mind semmi volt. Mi már a Semmiért
harcoltunk, mint üres gép, barbár századok
harcánál szörnyebb harcot. Egymást vontuk az

 

ágyúk elé. Óh, szent István király! a te
csatáid jobbak voltak. Karddal a
kard ellen! hogy a magyar ölyv galambként
üljön a szentek vállán, s hordja t?lük az
Isten póstáját! Hol az Isten? S hol a harc,

 

mely még békét igér? Ma minden harc eretnek
sárkány gyanánt kölykezne… Hol a pápa,
koronát adni? Templom kellene,
magasság, mint e Dóm, mélyen a közös égbe
emelni vak fejét a bolond, vert magyarnak!

 

Hol vagy, István király? Bölcs vessz?d kellene!
Balgán mentünk el és csonkán jövünk meg,
gyászmagyarok! Mit álmodoztok a
Botond bárdjáról? – »Nincs id? ma falakat
rakni, se nézni«?!… »Agg papok játéka«?!… Jobb

 

játék volt az, nem ártott senkinek! S talán
nem árt e vers sem! Bárcsak játszanánk
örökké, mint e gyermekek, kik ostort
kötöznek odalenn magukból, kéz a kézbe
fogózva, és egymást lendítve diadallal!

 

 

Karthauzi Névtelen
Bódogságos Szent István királnak legendája

(Érdy-kódex, 1526)

 

Annak utána felemelé ? édes kezeit, szemeit es szívét-lelkét mennyeknek országára, es nagy siralmas es könyörületes szóval monda: „Ó, mennyeknek királné asszona, Istennek szent anyja es ez világnak megéppöjt? nemes asszona, dics?séges Szíz Mária! te szentséges kezedben es oltalmad alá adom es ajánlom anyaszentegyházat mind benne való fejedelmekkel es lelki népekkel egyetembe, es ez szegén országot mind benne való urakkal es szegénnyel-bódoggal egyetemben, hogy te légy asszonok es ótalmok, es az en lelkömet te szent markodban.” Annak utána szentségöt vén hozjá, es megkeneték; de miért azon napokban anyaszentegyház illi vala Nagybódogasszony innepének octáváját, annak okáért nagy jó hitben, bizodalomban, teljes lelki nemes jószágokkal es mennyei koronára való érdemmel, Úristennek es asszonunk Szíz Máriának kibocsátá lelkét, es szent angyaloknak seregében nagy édes énekléssel az erek bódogságra viteték: azon id?ben mikoron Krisztus sziletetinek utána írnának ezerharmincnégy esztend?ben. Es lén nagy eremek rajta az mennyei szentöknek, szent angyaloknak, hogy olyan nemes, érdemes szent confessor ment volna az ? társasságokban mind ? szent fiával: de viszonellen lén nagy sírásohajtás ez szegény országbeli új keresztyéneknek, hogy olyan szent es kegyes atyjoktúl megváltanak volna.

 

 

Szent István király a veszprémi völgyben Sz?z Mária tiszteletére alapított görög apácamonostor birtokait sorolja fel ebben az oklevélben. A király 1030 körül valószín?leg annak a görög hercegn?nek alapította a monostort, aki a Szent Margit-legenda szerint Imre herceg jegyese volt. Az eredeti oklevelet tekercs formában állították ki, és úgy pecsételték meg, hogy felbontáskor ne lehessen róla sérülés nélkül eltávolítani a pecsétet. A sérült pecsét miatt az oklevél hitelét vesztette, azért kellett Kálmán királynak 1109-ben megújítania.

 

Ez a Magyar Országos Levéltárban ?rzött legrégibb oklevél.

  

Forrás: Levéltárak-kincstárak. Források Magyarország levéltáraiból (100-1686). Szerk.: Blazovich László, Érszegi Géza, Turbuly Éva. Bp. 1998. 21–24.p

 

Források:

mol.gov.hu/

wikipedia.org

wikimedia.org

mek.niif.hu

hhrf.org

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva