Persze, hogy tudom, tudom én, hogy nemzeti és állami ünnepünk van ma nekünk magyaroknak, és lelkem magyar része nagyon is ünnepel, meghatottan, díszbe öltözötten ünnepel.
Csakhogy van az én lelkemnek egy másik, egy olasz része is, mely bármit szívesen leönt „milánói makkarónival”, mint egyszer valaki bölcsen megjegyezte, mely nem szívesen feledné el, hogy szívem egyik kedvenc olasz költ?je, Salvatore Quasimodo ma lenne száznyolc éves, és nem akarom feledni az ? születése napját.
Salvatore Quasimodo 1901. augusztus 20-án született a szicíliai Modicában: költ?, m?fordító, kritikus volt, ki f?ként háború alatti és utáni költészetéért 1959-ben irodalmi Nobel-díjat nyert.
F?bb kötetei voltak: Vízek és földek (Acque e terre)
Új költemények (Nuove poesie)
Nap nap után (Giorno dopo giorno)
És már itt is az este (Ed é subito sera)
Az élet nem álom (La vita non é sogno)
1968 június 14-én halt meg – agyvérzés következtében –Nápolyban.
Mindösszesen két versét merészeltem lefordítani e zseninek, ráadásul az egyikkel vagy húsz éve bajmolódom, és háromszor fordítottam le ezt a szépséget, de sosem tudtam eldönteni, melyik jó, melyik csapnivaló, melyik méltó – ha lehet méltó egyáltalán – ?hozzá.
Emlékezetére mindhárom fordításom ideteszem, döntsön, aki úgy érzi, jó döntnök!
És már itt is az este
(három lehet?ség)
Mindenki egyedül van a föld szívén.
Napsugárral gyilkolok,
és hamarosan j? az éj.
Magányos mindenki szívszorító földön,
utolsó napsugár kél:
és este lesz rögtön.
Magányos a föld szívén minden ember teste.
Által egy sugár jár csupán:
és már itt is az este.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.20. @ 05:03 :: Kavyamitra Maróti György