Sárosi Attila : KŐ- PAPÍR – OLLÓ

Ezer bocsánat, E.A.P. és nagy szeretettel Pupáknak.

 

Játszanak a gyerekek, ugyan mi mást tegyenek?

Gyermekszoba – baba vár! Meg játszótér s homokvár.

És a varródoboz, ó! Az gyereknek nem való!

Olló, cérna, t?, cipzár!

Szólt az olló: Soha már.

 

Férfi és n? mire vár? Hogy pattanjon fel a zár.

Egymást egyre keresik, mégis csak ritkán lelik.

Ásó, kapa, egyebek: ugyan mi mást tegyenek?

Gyerek sír, játékra vár.

Szólt az olló: Soha már.

 

Hullanak a levelek, feln?nek a gyerekek.

Mi játékuk lehet még? Mit anyjuk – apjuk játszott rég?

Új játék kell, halihó! Nyírjuk egymást, ez a jó!

Dobálózzunk! Hol a sár?

Szólt az olló: Soha már.

 

Ej, tyúkapó, mi a k?? Hogy hívnak, tán Enik??

Lajos? Marcsi? Egyre meg. Tökmindegy, hogy völgy, vagy hegy.

– Nem mindegy, hogy halmomon gipsz vagy k? van: gondolom. –

Régen, s ma is csak ez jár.

Szólt az olló: Soha már.

 

Újra pattan fán a rügy, tudom, ez nem oly nagy ügy.

Újra itt van a tavasz, sok gyerekkel oly ravasz.

Dokumentál anyakönyv, anyaöl és anyaölyv.

A papír sír, ó be kár!

Szólt az olló: Soha már.

 

De aki telefonál, nem tudja: hogy ez fonál.

És, ki pulpituson áll, nem tudja, hogy ez: fonál.

És, ki ollót köszörül, nem tudja, minek örül.

Mert a Párkák… ! Ó, ma már?

Szólt az olló: vége már.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Sárosi Attila 18 Írás
Üdvözlök mindenkit. Családom, barátaim, színjátszás, könyvek. És a MACSKÃÂK! Életem "legnagyobb" tragédiája :-), hogy a kínai horoszkóp szerint kutya vagyok. :-(