Lucskai Vincze : Lélekvándorlás

 

(meghallgatom)

kitudja
egy volt létben
tán f? lehettem
vélem hogy az lehettem
míg bús apályán ma megpihenek
vétlen
testem ráterítem
nyüzsgést feledő tétlen
és ámulom lekaszált létem
széna illatát
s érzem
az lehettem vélem

ha főpengén fent tekintetem
markolja az eget
miért érzem kékebb a kék
ez hogy lehet
és miért lágyabb a szél
ha szálai közt zenél
kabóca hangon
araszoló lágy dallamon
zenél
lepkék leheletnyi szárnyán
egy új lét elér

élteim hágóit megszállom
s mennydörög Jupiter
pusztító kézzel
megvárom  az egyetlen utat
mi megmarad
a kentaurok felé
proxima sors loholj hát elém
és én  kenterbe fogott léptekkel
janus arccal merengek majd
holt planéták ráncain

s mint faragott záróköve a
voltnak és a majdan lesznek
zuhanok omladékként
a mába
mint hitehagyott eretnek

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:13 :: Adminguru

Szerző Lucskai Vincze 201 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...