És löksz majd, mint hintázó lánykát,
aki épp orrával az eget méri.
Most pont elég vagy,
holnap is pont annyi leszel,
amennyi nekem kell,
hogy harmonikusan lélekezzem
egy össze-vissza rezgő világban.
Virág olykor van,
szívet szerelem fedi,
rossz napokat ölelésed feledteti,
és pont elég.
Nem jó, ha sok,
nem elég, ha szép.
De elég, ha igaz,
most pimasz leszek,
és csak félszavakkal válaszolok,
közben vállat vonok.
Pedig lételem
a közelséged.
Nem kések, látod?
Nem késtem le rólad,
nem futok,
nem toporgok,
csak egy hintában ülve lendülök a széllel.
Míg te löksz.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Tóth Zita Emese
