Fehér Csaba : Kő, papír, olló

2014.01.17. Fehér Csaba Vers 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Páros lábbal ugranak az évek,
Mint gyerekek az ugróiskolán,
Megcsillannak messze-messze fények,
Még nincs késő, és sosem volt korán.

Keringett egy gondolat az égen,
Zaboláztam buzgón minden órát,
Lábát törte pegazusom régen –
S ültettem jó deszkának diófát.

Lyukas zsebbel, megfoltozott szívvel
Túl könnyű hinni: mindent nem lehet.
Láncainkat veszíthetjük így el,
S én összeloptam újra perceket.

Húsz esztendő nem a világ, mégsem?
És álmodozni, mondják, nem szabad?
Vállaltad, hát vállald fel egészen:
Mert elbukik, ki kövek közt szalad.

Gyertek, Párkák, s kacagjon a holló;
De ne mutasson senki rossz utat!
Vigyázzatok, kicsorbul az olló,
Ha kezem nektek majd követ mutat!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.17. @ 06:02 :: Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.