Képzeljétek, hogy a héten
vendég voltam álomréten.
Ott egy manó sürgött – forgott,
mákvirágból nektárt hordott.
Beöntötte egy nagy kádba
forrásvizet öntött rája.
Kavargatta, kevergette
Nap tüzénél melengette.
Letakarta végül gyorsan,
takaróját magam varrtam.
Varázsigét mormolt szája,
b?vös kört is rajzolt rája.
’Illaberek, nádak, erek,
álomport én így keverek.
Aki ebb?l kap egy kicsit,
tündér lányok azt elviszik.’
Én bizony ott somfordáltam
csentem hát egy nagy kanállal.
Megkóstoltam, elaludtam,
nem emlékszem, mit álmodtam!
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:23 :: Matos Maja
