H.Pulai Éva : MEGJELENT! – Fehér Csaba: Verseskötetlen

Fehér Csaba: Verseskötetlen című verseskötete – „…és igen, ahogy a képen is látszik, klasszikus értelemben vett borítója nincs, szalagos irományfedélbe van kötve. Épp ettől Verseskötetlen.” (Fehér Csaba)

 

 

Ördögszekér

 

Magányos út dombra fut,
itt még látni a falut,
szemközt a sziklakaput
köd nyeli, fény el se jut
ide, mohaszőnyeggel
ébred, ásít a reggel,
porban tapos az ember,
ez ősz már, ez szeptember,
ez a som, ez meg csipke,
kökény és vadcseresznye,
bodzabokor meg vackor,
de jó lenne tavaszkor!
Löszfalba bújik a szél,
rozsdaszín fű, fa, levél,
s ahol az út véget ér,
szalad az ördögszekér.

 

 

Az alkotások mellé Süveg Gábor markáns, határozott fekete-fehér rajzai kerültek.

(A kép forrása: gabor.suveg.eu)

 

 

„Kétszer húsz az éppen negyven, szeletben vagy egy az egyben…” – és valóban, ez a válogatás – ami egyben az első önálló kötet is – az elmúlt húsz év termése. Az első húsz évem jobbára „verstelenül” telt, és igazán csak az utóbbi években kezdtem célzottan a versekkel foglalkozni. Továbbra is műkedvelőként írok, a magam örömére. 

Van ebben a könyvben sokféle vers, tessék „kötetlenül” olvasni, ahogy a címe is mondja. S ha bármelyik is tetszett, akkor mindenképp megérte kötetbe önteni a kéznyomaimat…”

(Fehér Csaba)

 

Ars poetica

 

Megkérdezték egyszer:
Kényszer ez, vagy rendszer?
Poétának tetszel
napjában ezerszer!

 

Mindent megmutatni,
örömöt, s bút hagyni,
nincs olyan masinám,
leírom csak simán:
Mert úgy kell szeressem,
s a világot lesnem:
a szépet keressem,
szavak cseppjét fessem,
s hogy magamnak tessen,
vagy más jót nevessen!
Örüljön a gyermek,
ej, meg csak nem vernek!
S ha a rím nem herseg:
lába nő a versnek!

 

 

Gabriel García Márquez szerint: „A költészet az ember létezésének egyetlen konkrét bizonyítéka.” 

Fehér Csaba versei nem csupán a tűnő képzelet gyermekei, melyek zaklatottan kérik számon a lehetetlent: a létezés és az azt kísérő változás bizonyosságát, hanem az évtizedek vívódásainak őszinte vallomásai is. Valljuk be, aki ezt hajlandó nyíltan bevállalni, az a tehetség mellett egy nélkülözhetetlen tulajdonsággal is rendelkezik: az alázattal, mely nélkül alkotni, létezni értelmetlen csapongás a semmiben. Nem egyéb ez a kötet, mint egy korszak összefoglalása a költő részéről, nekünk, olvasóknak, s valóban: létezésének konkrét bizonyítéka. Szívből ajánlom figyelmükbe! 

(Mészáros László, költő)

 

 

Verseskötetlen

 

96 oldal

 

szalagos irományfedélbe kötött

 

A/5

 

ISBN: 9789631200706

 

Szerzői kiadás

 

A kötet illusztrációit Süveg Gábor készítette.

 

Megrendelhető: a Héttorony üzenőjén, vagy Fehér Csaba profiljában megadott publikus emailen keresztül.

 

 

 

Literáció

 

lám, vadlibák vijjognak
a violaszín egekben
azt üzenik ők: Viszlát!
s eltűnnek a fellegekben

 

szemünkbe kacsint a Nap
midőn köntösébe bújna
alattunk lágyan süpped
a sárga rongyszőnyeg újra

 

iszkol ímhol az ősz is
mint megriadt kis egérke
hűvös karmaival, lásd
a fagy mégiscsak elérte

 

fejsze csattan a dombon
hasad a hideg halomba
kályhát gyújt a délután
zizeg a fűz fehér lombja

 

égre tekint a lelkünk
a madarak messze járnak
Viszlát! – formálják újra
s keresik honát a nyárnak

 

 

A költő így vall magáról:

 

 

Pályaelhagyó pedagógus vagyok, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból, mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek.

 

2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel.

 

Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 című gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott “Tetovált mementó” című antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet.

 

A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim.

 

 

 

 

 

 

Szűr-realista

 

 

 

Ki-be forgatjuk köpönyegünket
És a világot polarizálva szűrjük,
Nagyapáink szégyellnék magukat
Pedig gubájuk se volt, nemhogy szűrjük…
Távirányítjuk magunkat,
Egy plasztik képernyő az Isten;
Euro vízió előttünk,
Csak nehogy pengőre váltsuk ippen.
A marsi kráterekbe mind az útszélen
Majd szépen ültetünk virágot,
És lesz Paradicsom. Az is jó,
Amit a mű-bio-féreg már kirágott.
Gyere kisfiam, legyen tiéd a gyár,
A hatalom és a dicsőség!
Meg az ország is, nem bánom,
S mindezek felett a köpönyegem,
Nincs már szükség rá, nincs hőség.
Utolsó pár előre fuss!
Neked nincs lap, nekem se, kuss!
Jelszavaink valának:
Debrecen és Haladás!
Munkát és kenyeret és cirkuszt!
Kifelé mind, ha már nincs maradás?
Rajzoljunk bajszot a macskának,
Meg az egérnek, meg az elefántnak,
De tartsad a szájad!
Ni, itt egy pletykamadár,
Akivel fészket rakatott a század.
A fekete zakóhoz a gerinc már nem divat
De a fészbúkon hirdesd csak vígan a randidat.
Szóljunk a Doktornak, jöhet azonnal,
Amputálni kéne, csak Lidocain nyista!
Bal felső hat, vagy jobb, vagy közép, nem mindegy?
Ne legyé’ má’ olyan Real-ista, Pista!
Robogunk a fényes jövő felé,
De nincs baj, megússzuk, érzem.
Rugó nélküli, zörgős szekéren,
Ez a magyari valóság, kérem!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: Adminguru
Szerző H.Pulai Éva 1146 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva