Király Attila : Szélfogócska

…meg nem született gyermekeidnek

 

 

 

 

 

 

 

Friss, tavaszi szélfiúcska
mindenkibe belekapna.
Megcsiklandoz minden ágat,
körbe nyargal minden várat,
összekuszál frizurákat,
udvarol egy friss virágnak,
sosem éri utol bánat.

 

Megcibálja kabátodat,
leveri a kalpagodat,
széthordja az újságokat,
tornáztatja fák törzseit,
hordja felhők nagy könnyeit,
az arcodba permetezi,
szemed, szád azzal van teli.

 

Papírsárkányoddal játszik,
pedig még csak nem is látszik,
elbújik a hegyek mögé,
magasba, a felhők közé,
ágak között sír a lelke, máskor
hajókázni támad kedve,
vitorlákat dagaszt keble.

 

Állatokkal incselkedik,
nem szép ahogy viselkedik.
Belefú az egérlyukba,
tőle borzos a kis csacska
macska szőre, hogy még
kutyus is fél tőle,
el is menekül előle.

 

Tavasztündért körbetáncol,
cimborákkal csak viháncol,
mindig van az arcán grimasz,
lássuk be, hogy kissé pimasz,
bár bú ellen épp jó vigasz,
meglódul a kedved tőle,
futkározik nyakra-főre,
nem is gondol a jövőre!

 

Vihar apja ügyel rája,
rendbe’ legyen a ruhája,
minden gombja, a sapkája,
otthon legyen vacsorára,
Huss, időbe be az ágyba,
hol mesével, öleléssel
ringatja el anyukája.

2012. 03. 26 ; 2014. 09. 05. 

Legutóbb szerkesztette - Király Attila
Szerző Király Attila 83 Írás
1967. szeptember 17.-én, vasárnap hajnal előtt születtem a volt királyi főváros, Esztergom kórházában. Anyai ágon Fekete erdei német és bajor, apai ágon palóc vér csörgedezik az ereimben. Édesapámtól a Király, míg édesanyámtól az Attila nevet kaptam, így lettem magyar. Kis kitérőtől eltekintve többnyire a Duna jobb partján fekvő Nyergesújfalun élek. Kisvárosom északi pereme a trianoni gúnyhatár...ezért folyton honvágyat érzek országomban a Hazám iránt. Tanulmányaimat is itt kezdtem a helyi általánosban, majd a vegyipari szakközépiskolában folytattam, de úgy is fogalmazhatnék, hogy itt szabotáltam, mivel a mesék és a regények sokkal inkább érdekeltek, mint a tananyag bizonyos részei. Eddig két gyermekem született, Anna és Tamás. Jelenleg mindketten egyetemisták. Nem is kívánhatnék jobb gyerekeket magamnak. Versek írásába 14 éves korom körül fogtam, de ez csak amolyan első szárnypróbálgatás volt, amelyet a nagybetűs élet taposómalma hamarjában kerékbe is tört. Nem vagyok szolgalelkű, ezért nem szívlelem a láncokat, hiába csörgetik azt mások oly lelkesen. Közben eltelt több mint 30 év, mely alatt néhányszor élve reinkarnálódtam. Közelebbről tanulmányoztam a női lélek működését, és a politikát, melyek során, következtében életem időnként váratlan fordulatokat vett. Hordozok néhány kitörölhetetlen tetoválást a lelkemben, fejemben pedig a hagyományos mellett a női-magyar szótár egy halványabb kivonatát. Ahol a mások határai véget érnek, nagyjából ott kezdődnek az enyémek. Élő könyv vagyok, aki saját megírását érleli magában. Ha akarattal bántasz, a te lapod kitépődik, és én örökre becsukódom előtted. A versekről úgy gondolom, hogy nem én írom őket, hanem ők íratják magukat velem. Az én felelősségem az, hogy ez minél magasabb színvonalon történjen meg. Tartok vele valahol.