Székelyvajai János : Légy mindig vidám

legyen kéznél mindig a jókedved

 

— Slágerfordító Zug ‘Irkász Ödön vagyok — így mutatkozom be néha, néha, kimondottan erős öniróniával, ha olyan a kedvem. S mikor nem olyan?

Szinte mindig olyan, amikor éppen nem fordítok. Mert azt is tudok, persze nem nagybanilag, csak úgy amatőrileg kis tételekben, de mentségemre legyen mondva, teljesen ingyen.

Fordítani jó dolog, s az a legjobb benne, hogy mindig kéznél van.

Hát, mit ne mondjak erről?

 

Csak képzeld el, megyek az utcán, s a füstölgő várost esőcseppek erdejével beborító őszi esőben, amikor ugye zuhog föntről, vagy oldalról ez a mozgó-erdő, csúszik az aszfalt, s egy kátyúban törött tengellyel ott a zakkant gyorshajtó cimbora, aki szinte zokogva mondja: „Most mi a lószerszámot csináljak, komám?”

— Aj komám, komám! Ne bomolj, csak dalolj! — súgom neki hangosan, és talán túl hangosan, mert a kerékbe belerúg, úgy dúl és fúl.

A távolban éles zene, vagy talán sziréna hangja?

Zene, kapom fel a fejem, no az segít ilyenkor, a ritmus, a dallam, a vidám szólam, a… a… Don’t worry, be happy!, dalolom nyomban vidáman harsányan.

Vagyis csak azt képzelem, hogy harsányan, mert, gyorsan hajtó zakkant, édes cimborám meg sem hallja, csak tovább dühöng, mert „már nemhogy ott kéne lennie a célban, hanem már visszafelé kéne száguldoznia” ebben a baromi esős nedves szélben, no mindegy, legalább pihen, gondolom magamba, mert ilyenkor ezt kimondani…

Á, de nem pihen! Még most is dolgozik, igaz saját maga ellen, ám ez most mindegy, hiszen több is veszett Mohácsnál! Vagy nem?

Pedig — tör elő bennem a fordító lélek — itt ez a szeretni való dalocska, hányszor ment már a rádióban, tévében, amint Bobby McNemtomki /akit állítólag Meher Baba inspirált/ önfeledten énekli, hogy Don’t worry, be happy.

— Hoppá, a gyorsanhajtó, zakkant cimborám talán nem is tud angolul, én meg igen, nosza kisegítem, ezennel így, nyersen eregetem a fordítást feléje. — Ne bomolj, csak dalolj!

Vagyis lehet, hogy ez nem éppen a megfelelően áttükrözött vadijó szöveg, lássuk csak: Ne búsulj, csak lazulj! … Ó, ez sem jó! Akkor legyen az, hogy: Spongyát rá, légy vidám!

— Hallod? Hallod kedves, gyorsan hajtó, zakkant cimborám, spongyát rá, légy vidám!

Nem hallja, most épp a szélvédőt csapkodja a telefonjával, miközben az eső még bőszültebben paskolja a világot s benne engem, akiben Zúg ‘Irkász Ödönt lehetne tisztelni, ha mondjuk, olyan lenne a világ, hogy ilyen semmiségekkel töltse az idejét, de szerencsére van ennél nagyobb ügy is, ami most és itt megoldásra vár.

Várunk hát, én fordítok, miközben a gyorsanhajtó, zakkant cimborám meg rongál. Teheti, hiszen az övé a szélvédő, s a telefon is az övé, minden az övé, amit most rugdos, oldalba öklöz, vagy csak belevág, dühösen, és vadul, majd félrelép hanyagul, s aztán elfordul, néz fel az égre, ott keresi a tettest, aki ezt előre kitervelte, s véghez is vitte, mondhatni kivitelezte. De pont vele? Ez nem lehet, ezt a szégyent? Ezt a…

— S tovább, hogy is van tovább? Ja, igen:

 

„Ain’t got no place to lay your head

Somebody came and

took your bed

Don’t worry, be happy

The landlord say your rent is

late

He may have to litigate

Don’t worry, (ha-ha ha-ha ha-ha) be

happy (look at me, I’m happy)”

 

Fejed alá nincsen párna

idegen ki

ágyad mássza

spongyát rá, légy vidám

A rend őre rád mordul

törlesztésed elmaradt piszokul.

Árverés a vég

Ne búsulj barátom, hiszen ez semmiség

Ne edd a kefét, ha-ha ha-ha ha-ha

légy vidám

(nézz rám, én kacagok, lám!)

 

Nicsak, közben idegyűlt ez az esernyős embertömeg. Istenem, csak művész ne legyen az ember! Hát lehet így, ilyen körülmények között dolgozni? Hát én hazamegyek, mert ráadásul még ez a zakkant, gyorsanhajtó cimborám is olyan, de olyan hálátlan lett, egy cseppet sem értékeli az önfeláldozó, emberfeletti erőfeszítésem, hogy egy kicsit felvidítsam. Na, lássátok, ilyenek ezek a gyorsanhajtó, zakkant cimborák!

Nem, mintha én mondjuk sokkal, de sokkal különb lennék, de most a múzsák, vagy egyéb állatok örömére éppen nem én vagyok itt a téma.

Vidítsam? Ezt? Legalábbis a valóságra ébresszem, vagy ilyesmi… De lehet őt?

 

************************

 

Tehát, most már otthon folytatom. No, most már az elejétől, aszongya:

 

„Here’s a little song I wrote

You might want to sing it note for note

Don’t worry be happy

In every life we have some trouble

When you worry you make it double

Don’t worry, be happy

(Don’t worry, be happy now)”

 

source: http://www.lyricsondemand.com/

 

e rövid dal, mit írtam

eldalolhatod hangról hangra,

Spongyát rá, légy vidám

Életünket átszövi sok bosszúság

Amitől aztán duplán látsz

Rá se ránts, légy vidám

(Rá se ránts, most légy vidám)

 

Mondjuk, el tudom képzelni, micsoda öröm lehet a gyorsanhajtó, zakkant cimborámnak ott a kátyúban vidámnak lenni, de inkább folytatom az „ámátör” műfordítói ténykedésem, emígy a következő szakasszal:

 

„Ain’t got no cash, ain’t got no style

Ain’t got no girl to make you smile

But don’t worry be happy

Cause when you worry

Your face will frown

And that will bring everybody down

So don’t worry, be happy

(don’t worry, be happy now)”

 

source: http://www.lyricsondemand.com/

 

Pénzed nincs, lökött ízlésed

Csajod sincs, ki növelné kedved

De, rá se ránts, légy vidám

Amikor a bosszúságtól

Arcod torzul

S a föld alá döngöl vadul

Hát rá se ránts, légy vidám

(Most akkor rá se ránts, légy vidám)

 

És a többi, és a többi, refrén, meg ilyesmi.

Mert az élet szép, még akkor is az, ha közben úgy érzed, hogy a szakadó eső csak azért van kitalálva, hogy nehezebb legyen az életed, vagy egyéb élethelyzetekből kiinduló válogatott nyalánkságok, pont.

 

Legutóbb szerkesztette - Székelyvajai János
Szerző Székelyvajai János 28 Írás
Egyszerű ember vagyok, nem vágyom gazdagságra, hírnévre, hatalomra még úgysem, ennyi.