P. Tóth Irén : Elena Liliana Popescu: Mikor minden elvész

Fordította: P. Tóth Irén

 

 

Az óra nem állt meg, csak az órák
jelölése láthatatlan
az idő számlapján, mely
helyben jár, elmerengve.

 

A jövő nem veszett el,
csak nem látszanak jól a tárgyak –
elmosódott határok a kristálytiszta
távú térben – a névtelenben.

 

Az élet nem ért véget, de a halál
megbújik a horizonton,
miközben valakire vár, aki fellázad
valaha, valahol, a felejtés országában.

 

Minden a helyén van ugyanúgy, mint máskor,
pedig a minden már nem jelent semmit
mikor minden elvész az időtlen térben,
a tér nélküli időben…

 

Când totul se pierde (Román)

Ceasul nu s-a oprit dar orele
nu se mai văd marcate
pe cadranul timpului
ce stă pe loc, în contemplare.

Perspectiva nu s-a pierdut
dar obiectele nu se mai văd
delimitate pe întinderea pură
a spaţiului – cel fără de nume.

Viaţa nu s-a sfârşit dar moartea
nu se mai vede la orizont
în aşteptarea fiinţei ce se revolta
cândva, undeva, în ţara uitării…

Totul este la locul său ca altădată
deşi totul nu mai înseamnă nimic
când se pierde în spaţiul fără de timp,
în timpul fără de spaţiu…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.