Apáti Kovács Béla : Két jó barát

Drága jó nagypapám mindig azt mondta, hogy a kutya macska soha nem lehetnek barátok. Amíg a világ a világ mindig veszekedni fognak.

Én ezt nem hittem el neki. Elhatároztam, hogy kibékítem a két ?si ellenséget.

Volt nekünk egy aranyos cicusunk. Nagyon kedves kis állat volt. Ha egyedül voltam igen jó játszópajtásnak bizonyult. F?leg azt szerette, amikor készítettem egy papírlabdát, a végére madzagot kötöttem, meglóbáltam a feje fölött. Ilyenkor önfeledt játékba kezdett és el akarta kapni. Ez csak akkor sikerült, ha én is akartam. Ha egyszer megkaparintotta, akkor a hegyes, éles körmeit úgy belevájta, hogy embernek kellett lenni, hogy elvegye t?le. Tépte, marcangolta, mintha csak ett?l függne az élete.

Ez a kis játékos cicát, miért ne lehetne kibékíteni a szomszédnéni Pajtás nev? kutyájával, aki úgy általában békés állat volt. Egész nap a nagy körtefa alatt heverészett és közben jó nagyokat durmolt, mit sem tudva a világról. Azt mondták egyszer még egy kutyaszépségdíjat is nyert, sok–sok évvel ezel?tt. Sohasem tudtam, hol van az orra és a farka, mert mind a két vége olyan egyforma volt. Egy nagy csimbókos sz?rpamacsból állt az egész kutya.

Ezt a két állatot akartam összebékíteni, bebizonyítani nagypapámnak meg mindenkinek, aki nem hitt benne, igenis kutya, macska tudnak békességben élni. Nem igaz az a nézet, hogy ellenségek.

Egyik nap fogtam a cicusunkat, és elindultam vele a nagy kalandra. Úgy gondoltam, ha a két állat találkozik, és sikerül meggy?znöm ?ket, milyen jó barátságban élni, akkor sikerül a tervem.

Eleinte cicusunk nem igen díjazta, hogy honom alá fogtam, és elindultam vele a szomszédnéni háza felé. Szegény pára, mintha csak megérezte volna, mi fog ott várni rá.

Különben máskor mindig nyugodtan dorombolt az ölemben, most heves kapálózásba kezdett. Nem tetszett neki, hogy egy fontos kísérletnek a részese lesz.

Er?sen fogtam, és nem eresztettem el. Pedig megpróbált mindenáron szabadulni. Ha jól emlékszem még hegyes körmével meg is karmolt.

Felszisszentem, de nem engedtem. Komolyan elhatároztam, hogy összebékítem a két állatot.

Tera néni éppen valami fontos dologgal volt elfoglalva, és nem vette észre, mivel foglalatoskodom. Kutyája, Pajtás szokás szerint a körtefa alatt lustálkodott. Természetesen most sem tudtam, hol van az eleje. Hiába is vizslattam, sehogy sem jöttem rá. Pedig jó lett volna.

Amikor odaértem a cicussal, azt terveztem, hogy az egerek rémét leteszem Pajtás orra elé, és szép szavakkal meggy?zöm ?ket, hogy legyenek barátok.

Kezdetben ez, mind nagyon egyszer?nek t?nt, és azt hittem minden simán fog menni.

Szegény cicus, amikor meglátta a sz?rpamacsot úgy megijedt, hogy majdnem szörnyet halt. Még szerencse, hogy jól er?sen fogtam.

Bármennyire is próbálkoztam nem tudtam megnyugtatni

— Cicuskám — mondtam neki nyugtatóan. — Pajtás nem az ellenséged. Béküljetek ki, és legyetek barátok! Meglátjátok, milyen jó lesz barátságban élni. Ezentúl együtt fogtok játszani, sétálni. Nincs is jobb, mint az igaz barátságnál.

Nem tudom, hogy ebb?l a macskám, mit értett meg?

Annyit láttam, hogy sz?rét felborzolja, és iszonyatos félelem ült ki az arcára.

Közben a kutya is felébredt édesded álmából, és kíváncsian körbenézett. Ezt onnan tudtam, hogy egyszer csak a sz?rpamacs egyik felén két szempár nézett a nagyvilágba. Feketén, mint a szén csillogott felénk.

El?ször a csodálkozás fényét láttam bennünk, majd hirtelen olyan dolog történt, amire egyáltalán nem vártam.

A szemeiben hirtelen valami vad t?z kezdett el lobogni, de olyan iszonyatos er?vel, hogy valósággal megijedtem én is.

Hiába nyugtattattam a cicámat és a kutyát, semmi pénzért nem hallgattak rám.

Cicus egy határozott gyors mozdulattal kitépte magát karjaimból, és futásnak eredt egyenesen a közelben lév? s?r? bokrok felé, hogy ott menedéket keressen magának.

A kutya meg utána, de olyan elszántsággal, mintha csak ett?l függne az élete.

— Gyertek vissza! — kiabáltam kétségbeesve. — Legyetek jó barátok! Meglátjátok cica és kutya tud barátságban is élni.

Nem hallgattak rám. Mit érdekelte ?ket kiabálásom. Pajtás minduntalan azon volt, hogy elkapja a grabancát a cicusnak, aki küzdve életéért mindent elkövetett megvédeni életét.

A nagy zajra Tera néni is el?jött.

— Mi ez a nagy kiabálás? — kérdezte.

Részletesen el kellett mesélnem, mit találtan ki, és hogy nagypapámnak be akartam bizonyítani, hogy a kutya macska is lehetnek barátok.

Erre a szomszédnéni elmosolyodott, megcirógatta a buksimat, és mondta:

— Legközelebb hallgass nagypapádra, mert igaza volt, kutya és macska sohasem lehetnek barátok!

Ezek a szavak kicsit elszomorítottak, mert azt hittem, nekem sikerülni fog kibékíteni a két ?si ellenséget.

 

(Kép forrása: internet)

 

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Apáti Kovács Béla

Szerző Apáti Kovács Béla 193 Írás
Mindig szerettem az irodalmat. Számomra az olvasás, olyan, mint más embernek a kenyér. Nem múlik el nap olvasás nélkül.