Marthi Anna : Szonett előtt tonett szék

Régóta üres a tonett szék,

karcsú macska lábai közt

kertben aprófává lett lomok.

Rendre áhítozik agysejtek

pillangó-szúrt gy?jteménye is,

tanulni valót – csak ha nem muszáj.

Magától fedeznéd fel az avart,

benne illat, bogár és isten.

Idillbe hord félre a szokás,

rendetlenség is több

mint felesleges suvick,

s szívb?l merészkedik el?

a tisztaság.

 

Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:14 :: Adminguru
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak