– Professzor asszony, rettenetesen fáj, és meg is van dagadva, azt kell mondanom kopogni lehet rajta. Sőt, talán szétkalapálnám vele az összes diót. Nagyon megtágult, bizsereg az egész, teljes terjedelmében, és eredeti magának többszöröse lett. Meg is nyúlt, de főleg kőkeményre dagadt, puffadt minden irányba. Olyan, mint egy rondán felfújt, tömör beton luftballon. Azokat az egyszerű mozdulatokat sem tudom már elvégezni, melyeket a magácskával találkozás előtti időben, amikor még méreteiben száz százalékosan normális volt, és igazán kényelmes. Nem zsibbadt fejetlenül széttágultan ez a fránya fej, jöjjön kezét csókolom, mérjen rá erőteljes koccantásokat! Repedezetten fájó csontú, kőkemény… Tapogassa meg! Érzi, hogy nincsenek a dolgok rendben? Én ezt az előnyben részesítést hátrahagytam volna, ha időben szól, hogy ilyesmi bekövetkezhet. Sejtettem, sőt tudtam, hogy együttműködésünknek ehhez hasonló lesz a hozadéka, de erre nem számítottam. Csókolom becses kezeit, már nem bírom, csináljon valamit, hogy visszaalakuljon! Fogja meg kérem, fogja meg, és tegye a dolgát!
– Uram, öt esztendővel ezelőtt egyértelműen felvilágosítottuk, hogy ez egy fejtágító! Nem véletlenül tettük. Két esztendeje látom az egyértelmű elvárt fejnagyobbodást. Mivel a tudás fejdagadáshoz vezet, kérem jegelje! Már nincs sok, az államvizsgák után stabilizálódik a méret, utána a folyamatos, elvárható szakosodási és fokozati vizsgákon, már teljesen megszokottá válik fejének ilyetén átalakulása. Addig is láthatja, ilyen a fej-lődés.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Boér Péter Pál
