Pista II. rész

A kutya firgit. Csak a munka, de a fizetíst, azt nem úgy… *

 

 

— Kej fë! — ordított nagyapa a kisszobában.

Pisti csipáitól nem látott, s fülei is csak tompán rezegtek be, ahogy az öreg riadót fújt mellette.

— Kej fë, Pista, te! — kiáltotta megint.

Na de ez már eljutott a tudatáig. Pista.

Az öreg elkapta a dunyha sarkát, s egy mozdulattal lerántotta a fiúról. Nem volt valami kellemes, ahogy a reggeli hűvös levegő besurranva az ablakon, s most már a védtelen, dunyhától mentes ifjút átkarolta, s libabőrt varázsolt testére.

— Kejé mán fë! Mingyá hat óra. Nagyanyád mán mëgfejt, s én is mán kihordtam a ganyét. Elíg vót a lustulásbúl.

Lassan feltápászkodott a fiú, mire az öreg kiment. Szótlanul felöltözött, majd kisétált a kiskonyha elé.

— Jó reggelt, tata, én nem bírok ilyenkor felkelni — mondta Pisti.

Az öreg összehúzta a szemöldökét, s a padládára ülve megvakarta a fejét.

— Most nem rëggelizel. Azonna indusz ki a máléba húzatni. Hívtam még ëgy segítőt nékëd. A Lóti Lackót. Ő véle mëghúzzátok a málét, majd utána fëlmëntëk a szőlőbe s azt is mëghúzzátok. Ott majd ësztëk, kaptok ëgy tarisznya ítëlt. Van még pájinka is, de a Lackónak csak adagolva, mer kípës mëginni mindet — az öreg köhögött egy nagyot, meghúzta az orrát, majd folytatta a napi regulát.

— Ha mëgvan a szőlő is, akko igyekëztëk ki a mezőre, me akko mán dilután jól süt a nap, s mëgszáradt a rënd, mit tënnap forgattunk. Aztán legalább fëlrúdasoljuk az egíszet. Na, indulhatsz is!

Az öreg erre kihozta a tarisznyát, és Pisti kezébe adta. Lehajtott fejjel állt meg a fiú. Azt se tudta, mit és hogyan kell így indulásból, de a Lóti Lackó, az biztos jobban tudja, gondolta magában.

Ahogy mondta a tata, meg is jött a Lackó. Befogták az öreg lovát, felpakoltak mindent, mire szükségük lesz, s elindultak ki a mezőre.

Lackó egy negyven év körüli, magában élő férfi volt. De szemre inkább hatvannak nézett ki. Arca ráncos és szakálas, pontosabban ápolatlan. Alig hagyták, kanyarodtak ki az utcából, már a tarisznyába kutatott.

— Látom tëtt pájinkát az öreg, cigarëttát nem tëtt? — vonta kérdőre Pistit.

— Nem tudom, nekem nem adott — válaszolt a fiú.

— A kutya firgit. Csak a munka, de a fizetíst, azt nem úgy… — méltatlankodott Lackó.

Még egy félórát zötyögtek az ülésdeszkán, mikor is megérkeztek a helyszínre. Pisti leszállt és lehúzta az ekét a szekérről, majd oldalt a málé mellé nyomta. Lackó kifogta a lovat és odavezette az eke elé, majd befogta belé.

Lassan elindultak a gazos, muharos máléban. Pár méter után a cipőjük már lucskos volt a harmatos reggeli növényektől. Pisti vezette a lovat, Lackó fogta az ekét, s így haladtak előre lassan. Nagyon zavaró volt, hogy minden húsz méterben meg kellett állniuk megtakarítani, az eke közt összegyűlt gazt kiszedni, mert másképp nem vágott a földbe. Csak mentek előre, s a sor végét kémlelték.

Egy dombon haladtak lefele, minek a vége, pontosabban az alja még nem volt látható.

— Hány sor van itt ekízni való? — kérdezte Lackó.

— Én nem tudom, nekem nem mondta tata — válaszolt Pisti.

Erre Lackó megalította a lovat, s elmerengve kémlelte a határt.

— Tán ott lëhet az elválasztó, ott ni, akkor pedig, ha jó számolom, nyóc sor van — mondta büszkén, s erre egy nagyot kiáltott, hogy: — Gyiii te!

Öt perc munka után meglátták a domb alját, de ott nem volt vége a sornak, csak ment tovább felfele a másik dombra.

— Há milyen hosszú ez a sor? — kérdezte Lackó újból.

— Én nem tudom — válaszolt Pisti.

Erre Lackó megszívta a dohánytól bűzlő száját, s mérgelődve rángatta az ekét a sorokban.

Elindultak felfele a másik dombra. Lassan haladtak, s egyre nehezebben a muharos máléban. Aztán, úgy húsz perc elteltével a domb tetejére érkeztek, ahol a málé sora még mindig nem ért véget.

— Itt valami baj van! — kiáltott fel Lackó. — Én ilyet nem vállalok. Én, ha nem látom a sor vígit, hogy hova köll mënjek és meddig, azt nem vállalom.

Pisti csak hallgatott, de ő is már nagyon unta a világvégére vezető málésort. Kicsit pihentek, majd csak elindultak lefele a dombról. Pár perc után végül csak elérték a végét.

Lackó mérgesen nézett vissza, abba az irányba, ahonnan jöttek. Szemeivel a sor végét kereste, de nem látta. Nem láthatta, hisz két nagy dombon kellett keresztül menni ahhoz, hogy a másik végét lássa.

— Váltunk! — kiáltott fel Lackó újból. — Të fogod az ekit, s én vezetëm a lovat. De nem állunk mëg takarítani a gazt. Így is beléfekszik az a fődbe. Aztán majd eszárad ott.

Így is lett. Nem kellett, csak pár perc, és már ott is voltak a sor végén. Lackó a pálinkásüveget kicsit megcsapolta, s ment is tovább a lóval. Úgy szaladtak a sorban, hogy a ló is prüszkölt bele a vágtába. A gaz lefeküdt egy kicsit, de ha szembe fújt a szél, akkor az vissza is állította.

Még a málé is itt-ott ritkult ebben a nagy rohanásban, hiszen nem volt könnyű dolga Pistinek. Tartani egyenesen az ekeszarvát, mikor egy-egy nagy göröngy oldalra dobva megrántotta.

Úgy tizenegy fele lehetett, mire befejezték. Kicsit megpihentek, Lackó kihörpintette a pálinkát az üvegből, aztán már indultak is a szőlőbe. Még arra sem volt kedvük, hogy az eke kései közül kiszedjék a gazt, hogy ne lássa a tata.

Felérve a szőlőbe, kifogták a lovat, hadd legeljen a zöld gyepen, s a szekérről levették a permetezőt, meg ami ezzel jár. Lackó újból okoskodni kezdett.

— Tavaly vótam itt a tatáva, s azt hiszëm, hogy az a szőlő — s rámutatott a legelső sorra. — Ott ëttünk, abban a sorban, a fa alatt.

S újból rámutatott egy diófára, ami ott állt az első sor mellett.

— Két sor vót, tudom — mondogatta magabiztosan.

Pistinek nem volt sejtelme sem, hogy melyik az a szőlő, eddig mindig az első négy sort szedték, mikor szüret volt. Mert két sor volt a tatáé, s két sor pedig a szomszédé, s egyszerre szedték, kalákába.

És ekkor eszébe jutott Emese, a szomszéd lány. Maga elé képzelte, ahogy ott áll előtte, úgy, mint az este. Ahogy köszönt neki, és göndör haját az esti szelő lehelete, gyengéden megsimította. Arra gondolt…

— Na gyere, Pista — zavart bele Lackó a gondolatba. Emese egyszerre szertefoszlott, s ami maradt, az a Lackó pálinkától bűzlő lehelete.

— Nem vagyok Pista! — szólt vissza a fiú.

— Há akko mi vagy? Tán Stefan? — kérdezte csúfságból Lackó.

Erre a fiú mérgesen telemerte a vedret a permetszerrel, s intett Lackónak, hogy forduljon meg, kinek már a gép a hátán volt.

Óvatosan elkezdte tölteni a permetező tartályát, s mikor már szinte tele volt, egy picikét megingatta a lábait, mire bemozdult az egész teste. A lé egyenesen a Lackó nyakába folyt bele.

— Mi csinász, të! — kiáltott fel Lackó.

— Ne mozogj, mert több megy oda — válaszolt Pisti, mint aki jól végezte a dolgát, s csak Lackót okolta, mintha ő lett volna a hibás.

Lackó megpermetezte a két sort, közben Pisti folyamatosan hordta neki a permetlét utántöltésre.

Úgy délután három lehetett, mire befejezték. Ebédeltek a tarisznyából, majd, mint aki jól végezte dolgát, lefeküdtek a diófa árnyékába. Nem állt szándékukban, csak egy tizenöt percet pihenni, mert a tata már bizonyára várta őket a mezőn. De amilyen könnyen elszenderültek, olyan könnyen repült is el az idő, s ők észrevétlenül, mozdulatlanul feküdtek a diófa árnyékában.  

 

26látogató,1mai

4 Komment

  1. hát Avi barátom, erre még ló huzza az ekét sok helyt. persze egyre ritkábban. de mikor gyerek voltam, mondhatni én is ezen mentem keresztül, csak annyi hogy meg volt csinálva rendesen. hála mióta tanulok, és a nagyapá lova megdöglött, azóta befejzeődött nálunk is. az olyan öregek mint a nagyapám csak ugy érzik jól magukat, ha ilyeneket végeznek, abban nőttek fel.

  2. nem konyitok sokat a mezőgazdasági munkához. Eddigi tapasztalataim is inkább a gépesített munkákat ismerik és azt sem magyaros viszonylatban. Szedtem gyapotot már/amit a gép nem vágott le azt mi szedtük lwe és gyüjtöttük be. Szedtem avokádot meg diót. Ez minden tudományom etéren és a szegény Pista gyereket csak sajnálni tudom. De biztosan valami jó kis csattanója lesz a dolognak. Minden esetre egy előnye van az ilyennek és ezt feltétlen el kell ismerni. Korán megtanulhatja az ember gyermeke becsülni a más illetve a saját munkáját. Magyarán hamar lesz értékitélete az ilyen embernek. Várom a folytatást

Hagyj üzenetet