Kavyamitra Maróti György : Ősvárosi macimese Millának

Mesetánc, mesetánc,
dobszerda.
Mit meséljünk máma,
mondd, Kamilla?
Idetért, odatért
kismedve,
erdőmélyi barlangját
elvétve.
Fut ide, fut oda
Mamiját nem lelve;
fut ide, jut oda
városnak szélére.
ősváros, ősterek:
„Én ide betérek!”
– gondolja kismedve -,
„Mama tán itt lehet.”
ősoszlopok között
lopódzik kismedve:
ősoszlop Városnak
Pompeji a neve.
Ebben a Pompejben –
pompás város egykor –
nem lakott senki sem
(jártak pedig sokan
arrafelé múltkor),
tudj’Isten, miért nem?
Tán a Vezúv,
vagy más okok,
tették,
hogy üres legyen.
Szóval e Városban,
lelt varázslót
kismedve,
varázsló bűvölt ott
varászszót medvének.
„Buckafark, medvebocs
– varázs legyen veled! –
mondom, hogy hol leled,
hol lehet
Macimamád neked.
Nézd ott a falakat,
romlott oszlopokat,
ott baktat Mamácska,
hókusz-a-pókusz a’.
Mesetánc, dobszerda,
hipp és hopp
csöpp Milla,
ott leled mamácskádat,
ott!”
Körülnéz Kismilla,
kismackóm hamar,
és Millamaci
– emelve kis fejét –
gyorsan
Mamihoz
szalad.

Legutóbbi módosítás: 2019.07.08. @ 08:51 :: Kavyamitra Maróti György

Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.