A muslica, az apró kis dög,
némán a boromban landolt.
Ó, hogy az a… mondom, ne!
Aztán ?, mármint a muslica, mintha
csak az én bosszantásom lenne
hitvány kis létének célja,
a szememt?l két milliméterre köröz,
a kezemre száll, kis öklével dögönyöz,
majd összeesküdve pimasz testvéreivel,
keseríti az életem tovább.
Csapdát állítok, néhány pohár
savanyú l?re,
talán megszabadulok t?le,
mindörökre,
de a kis dög ízlése finomabb,
mint az angol királyn?é,
nem száll le, nem olyan málé,
inkább szegény arcom tiszteli meg
nem mindennapi figyelmével,
és én, mint egy elmeháborodott,
szüntelenül magamat csapkodom.
Hiába, elismerem, gy?zött az életrevalóbb,
te kis dög, te muslica!! itt egy békejobb.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Maretics Erika
