Játszanak a gyerekek, ugyan mi mást tegyenek?
Gyermekszoba – baba vár! Meg játszótér s homokvár.
És a varródoboz, ó! Az gyereknek nem való!
Olló, cérna, t?, cipzár!
Szólt az olló: Soha már.
Férfi és n? mire vár? Hogy pattanjon fel a zár.
Egymást egyre keresik, mégis csak ritkán lelik.
Ásó, kapa, egyebek: ugyan mi mást tegyenek?
Gyerek sír, játékra vár.
Szólt az olló: Soha már.
Hullanak a levelek, feln?nek a gyerekek.
Mi játékuk lehet még? Mit anyjuk – apjuk játszott rég?
Új játék kell, halihó! Nyírjuk egymást, ez a jó!
Dobálózzunk! Hol a sár?
Szólt az olló: Soha már.
Ej, tyúkapó, mi a k?? Hogy hívnak, tán Enik??
Lajos? Marcsi? Egyre meg. Tökmindegy, hogy völgy, vagy hegy.
– Nem mindegy, hogy halmomon gipsz vagy k? van: gondolom. –
Régen, s ma is csak ez jár.
Szólt az olló: Soha már.
Újra pattan fán a rügy, tudom, ez nem oly nagy ügy.
Újra itt van a tavasz, sok gyerekkel oly ravasz.
Dokumentál anyakönyv, anyaöl és anyaölyv.
A papír sír, ó be kár!
Szólt az olló: Soha már.
De aki telefonál, nem tudja: hogy ez fonál.
És, ki pulpituson áll, nem tudja, hogy ez: fonál.
És, ki ollót köszörül, nem tudja, minek örül.
Mert a Párkák… ! Ó, ma már?
Szólt az olló: vége már.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Adminguru
