Schmidt Tibor : Út a vízen túlra*

 

Csónakokon kimentünk a tengerre éjjel,

Eltévedtünk, a víz a félelem csapdáival vett körül.

A csónakok szétszóródtak és végre magunkra maradtunk,

kiszámíthatatlan ég alatt, unt csillagokkal, kedvetlenül.

 

Pihenjen az evező, kedvesem, felejtsük most,

hogy szerelmünk, mint kés 

jelöl ki köztünk átléphetetlen határokat, 

lerombolhatatlanokat, és most, midőn álmunk szívébe siklunk,

titkon átvágjuk a csendet, szánkban keserű eső,

és mögöttünk bezárul a sötét seb.

 

Felejtsük a mélybombákat, a halált, az egymásnak tett ígéreteket,

letarolt kerteket, és szerte a nyugati pusztaságon

a szobákat, ahol ostromlottan összejöttünk.

 

De még most is, mikor elválunk, szerelmed visszaréved.

Érzem, hiányod elnémított harangok hangja. És só

a szemed fölött és sópikkelyek közöttünk. Most

könnyen visszaválsz pusztító világgá.

Száraz cementrobaj. Kialvó fény

esik városok romjaira a távoli parton,

és az elpusztíthatatlan éjszakában egyedül vagyok.

 

___________________________________________________

 

 

 

 

We have gone out in boats upon the sea at night,  

lost, and the vast waters close traps of fear about us.

The boats are driven apart, and we are alone at last  

under the incalculable sky, listless, diseased with stars.

 

Let the oars be idle, my love, and forget at this time

our love like a knife between us

defining the boundaries that we can never cross  

nor destroy as we drift into the heart of our dream,  

cutting the silence, slyly, the bitter rain in our mouths  

and the dark wound closed in behind us.

 

Forget depth-bombs, death and promises we made,  

gardens laid waste, and, over the wastelands westward,  

the rooms where we had come together bombd.

 

But even as we leave, your love turns back. I feel

your absence like the ringing of bells silenced. And salt  

over your eyes and the scales of salt between us. Now,  

you pass with ease into the destructive world.  

There is a dry crash of cement. The light fails,  

falls into the ruins of cities upon the distant shore  

and within the indestructible night I am alone.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schmidt Tibor
Szerző Schmidt Tibor 467 Írás
Schmidt Tibor - theodor okl. villamosmérnök, doktor informatikai vállalkozó weblapom: https://www.artpresszo.hu/