Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Radnai Istvánt születésének napján! Sok vagy kevés hetvenöt év… Talán a test kicsit viseltesebb, mint fél évszázaddal ezelőtt, de a lélek nem öregszik. Inkább csak picit elcsodálkozik, ha a tükörben meglátja testét, majd megmutatja fiatalságát egy új versben…
Radnai István
A pezsgőből csak a buborék maradt
Pődör Györgynek
álmomban hegyeket jártam
bokámat nem ugatta gyalogfenyő
meredek falak előtt lihegve álltam
az új év ásító barlangja előtt
felvinnyogtak éhes sakálok
kardfogát fente a jövő
kétlem átugrottam az árkot
havat foszlat álmos eső
pedig csak könnyet hullat az ég
pedig csak csillagport az éjszakára
éjfélre oszlik a sötét
csókoljuk bátran trombiták csöcsét
az időnek tengelykopás az ára
késik a szív üt egyet nagysokára
A költő így foglalja össze, mutatja be eddigi életét, munkásságát:
1939. november 6-án születtem Budapesten. A gazdasági életben tevékenykedtem nyelvtudásom révén, és ebből tartottam fenn népes családomat. A folyamatos szakmai továbbképzések mellett az irodalommal és pszichológiával szabadegyetemen és autodidaktaként folyamatosan foglalkoztam, fejlődtem is ezen a téren.
Noha lassan betöltöm 75. életévemet nemcsak emlékeimből élek, a jelennel, a világ és az egyes emberek problémáival éppúgy foglalkozom, ideértve a globalizációt és a fogyasztói társadalom válságát és vadhajtásait. A reményt, hogy hazánk és az EGÉSZ MAGYARSÁG SORSA jobbra fordul.
Célom a líra és az epika eszközeivel nemcsak az életkorom, de a XXI. század problematikájának sajátosságait felvázolni, a kizökkent világnézet és erkölcsök bemutatása és – lehetőségeimhez mérten – kritikája, iránymutatás.
Életem több irodalmi alkotóperiódusra osztható. A megtűrt amatőr-színész mozgalom segített verseim bemutatásában.
Majd az 1970-es évek elejétől az Alföld, a Jelenkor, az Életünk és a Hevesi Szemle irodalmi folyóiratok, a Nők Lapja, a Képes Újság, a Magyar Ifjúság, a Szabad Föld és más hetilapok, az Ifjúsági Magazin, valamint a napilapok közül a Pest megyei Hírlap közölte verseimet, utóbbi prózáimból is.
Az akkori Élet és Irodalom közölte glosszáimat pl az iskolatej kiosztásával kapcsolatos visszásságokról.
Szerelmi és természeti lírám közöltetése a vonal keményedése idején nehézségekbe ütközött.
Írásaimat szinte kivétel nélkül olyan szerkesztők közölték, akik maguk is költők vagy írók voltak.
Családomnak önerőből házat építettem, ami pénzeszközök hiányában elhúzódott.
2010. fordulópont volt a pályámon. Nemcsak folyóiratok közlik írásaimat, de már négy kötetem is megjelent, ebből két verseskötet a Littera Nova gondozásában, valamint egy novelláskötet, míg a Rím Kiadó sorozatába felvette válogatott verseim kötetét. Évente sikerült kötetet kiadnom, jelenleg a Hungarovox készül új verseskötet kiadására, amelynek megírásához a támogatást kértem.
A 2009-2010. évi Jókai-díj pályázaton novellámat a megosztott második helynek számító Arany díszoklevéllel ismerték el. A Napút Erkel-pályázatán és Gyurkovics-pályázatán sikerrel szerepeltem verseimmel.
A teljesség igénye nélkül megemlítem az utóbbi öt év publikációit: Tiszatáj, Műhely (Győr) Muravidék, Napút, Pannon Tükör, Agria, Aracs, Búvópatak, PoLíSz, Szabadság (Kolozsvár – TETŐN mellékletében), Kalejdoszkóp (Toronto), Kelet felől, Közös Út, Várad (Nagyvárad), Dunatükör, Művészet és Barátai, Szépírás (Szeged), Havi Szemle (Arad), Nyugat Plusz, Szegedi Lap.
Felkértek kiadói antológiákban való szereplésre, így a Littera Nova, a Szeged folyóirat, a Rímkiadó.
Három éve tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek, kiváló ajánlóim mellett a köteteim szerkesztési és tartalmi színvonala eredményeként.
Kiadóim eddig sikertelenül pályáztattak, más neves szerzők kötetei megelőztek és a szűkös keretek miatt támogatást sem kaptam. Ezúttal remélem, eredményre vezet folyamatos és szívós alkotótevékenységem!
A születésnap folytatódik Szegeden, egy irodalmi esten, ahol mind a négy verseskötete: Bűnkehely, Tilalmak kertje és Világtest a látható fényben és a Valahol című prózakötete is bemutatásra kerül. Radnai István költő beszélgetőtársa Dr. Árpás Károly szegedi tanár lesz.
MINDENKIT SZERETETTEL VÁRNAK!
Radnai István költői estje
2014. november 17. hétfő 17 óra ART Hotel (Somogyi u. 16.)
Beszélgetőtárs: Árpás Károly tanár
Előadó: Németh János (versek)
Varga Ferenc, festő-restaurátor kamaratárlatát láthatják az est helyszínén
Szegedi Közéleti Kávéház
civilcafe.info.hu
Varga Ferenc festő-restaurátor
Radnai István
A temetőben jó idő van ősszel
valami zöldes-fehér illat
az avar félreérthetetlen szagával
tűhegynyi gombákkal keveredik
amikor a nap felül a fák hegyére
ellobbanó mécsek füstje
már nem zavar az agyag nehéz
mint szennycsatornák bűze
és nedvesen megduzzadt
vízzárványait elengedi
áttörték a rétegét s megáll
a föld keserű leve
méretre faragott a gödör
csak épp annyi hogy lábamat
kinyújtom a helyváltoztatás
immár lehetetlen
legfelül a krizantémok
bódít a halottak napja
s a mindenszentek
fürge lovakon átvonultak
a mai nap nyugalomé
esőkönnyek a sírköveken
megint egy évnyit korhadtak
a sírkeresztek felfelé
nézek hinnéd-e az égbe
fúrom a tekintetemet
nem a lábad látom
sáros cipődet a kezedben
gyűrögetett papírt
amiből kiadagoltad
a nekem szánt virágot
krizantémok kiszámolva
hány sírhoz kell látogatnod
a mécsek örök világosságát
kioltja valami rongyos szellő
ajkad mozog érthetetlen
amit mormolsz csak sejtem
még egy havas tél és koporsóm
engedelmesen összeroppan
felhantoltatod az engedetlen
rögöket és elégedett vagy
Radnai István
Divatot szül a nyomor
a szomszéd sarokig leszökött a nőm
a kínai bolt galleries lafayette
ahol a rongyot estélyivé dagasztja a főn
és boldog aki olcsón átveret
lám tavasz van a naptárról leszakad
a híres párizsi áruház ma árleszállít
maholnap az utolsó lap
mint levél a fáról leválik
s akkor mint haj a vállig
az angyalhaj a csonkolt fenyőfákról
habár még idei nap világol
és a bódé trombitákat árul
de fényfüzér villog még erővel bírja
s a papír zsebkendőt minden lány telesírja
Radnai István
Tömeghipnózis
valahogy ránk törnek ezek a napok
színes de súlyos ünnepek
hiánytól telnek az utolsó lapok
a naptár minden szirma lepereg
mit visz magával az év patak
a réten utamat keresztező folyó
s benne hasukat felvető halak
száraz levél a víz színén mulandó
ha tekintetem elkapja az örvény
mennyi arc mely elmerül kinyújtott kéz
a múlt alakjait a múló év kilökné
törött edény s minden tárgy mi elvész
hiába bor hiába pezseg gyöngyöz a pohár
nyakon ragad az új év kirabol végleg nemsoká
Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: H.Pulai Éva
