H.Pulai Éva : Önálló est Szegeden

Ajándék 75. születésnapra

 

 

 

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Radnai Istvánt születésének napján! Sok vagy kevés hetvenöt év… Talán a test kicsit viseltesebb, mint fél évszázaddal ezelőtt, de a lélek nem öregszik. Inkább csak picit elcsodálkozik, ha a tükörben meglátja testét, majd megmutatja fiatalságát egy új versben…

 

 

Radnai István

A pezsgőből csak a buborék maradt

 

Pődör Györgynek

 

álmomban hegyeket jártam

bokámat nem ugatta gyalogfenyő

meredek falak előtt lihegve álltam

az új év ásító barlangja előtt

 

felvinnyogtak éhes sakálok

kardfogát fente a jövő

kétlem átugrottam az árkot

havat foszlat álmos eső

 

pedig csak könnyet hullat az ég

pedig csak csillagport az éjszakára

éjfélre oszlik a sötét

 

csókoljuk bátran trombiták csöcsét

az időnek tengelykopás az ára

késik a szív üt egyet nagysokára

 

 

A költő így foglalja össze, mutatja be eddigi életét, munkásságát:

 

1939. november 6-án születtem Budapesten. A gazdasági életben tevékenykedtem nyelvtudásom révén, és ebből tartottam fenn népes családomat. A folyamatos szakmai továbbképzések mellett az irodalommal és pszichológiával szabadegyetemen és autodidaktaként folyamatosan foglalkoztam, fejlődtem is ezen a téren.

Noha lassan betöltöm 75. életévemet nemcsak emlékeimből élek, a jelennel, a világ és az egyes emberek problémáival éppúgy foglalkozom, ideértve a globalizációt és a fogyasztói társadalom válságát és vadhajtásait. A reményt, hogy hazánk és az EGÉSZ MAGYARSÁG SORSA jobbra fordul.

Célom a líra és az epika eszközeivel nemcsak az életkorom, de a XXI. század problematikájának sajátosságait felvázolni, a kizökkent világnézet és erkölcsök bemutatása és  – lehetőségeimhez mérten – kritikája, iránymutatás.

Életem több irodalmi alkotóperiódusra osztható. A megtűrt amatőr-színész mozgalom segített verseim bemutatásában.

Majd az 1970-es évek elejétől az Alföld, a Jelenkor, az Életünk és a Hevesi Szemle irodalmi folyóiratok, a Nők Lapja, a Képes Újság, a Magyar Ifjúság, a Szabad Föld és más hetilapok, az Ifjúsági Magazin, valamint a napilapok közül a Pest megyei Hírlap közölte verseimet, utóbbi prózáimból is.

Az akkori Élet és Irodalom közölte glosszáimat pl az iskolatej kiosztásával kapcsolatos visszásságokról.

 

Szerelmi és természeti lírám közöltetése a vonal keményedése idején nehézségekbe ütközött.

Írásaimat szinte kivétel nélkül olyan szerkesztők közölték, akik maguk is költők vagy írók voltak.

Családomnak önerőből házat építettem, ami pénzeszközök hiányában elhúzódott.

 

2010. fordulópont volt a pályámon. Nemcsak folyóiratok közlik írásaimat, de már négy kötetem is megjelent, ebből két verseskötet a Littera Nova gondozásában, valamint egy novelláskötet, míg a Rím Kiadó sorozatába felvette válogatott verseim kötetét. Évente sikerült kötetet kiadnom, jelenleg a Hungarovox készül új verseskötet kiadására, amelynek megírásához a támogatást kértem.

 

A 2009-2010. évi Jókai-díj pályázaton novellámat a megosztott második helynek számító Arany díszoklevéllel ismerték el. A Napút Erkel-pályázatán és Gyurkovics-pályázatán sikerrel szerepeltem verseimmel.

 

A teljesség igénye nélkül megemlítem az utóbbi öt év publikációit: Tiszatáj, Műhely (Győr) Muravidék, Napút, Pannon Tükör, Agria, Aracs, Búvópatak, PoLíSz, Szabadság (Kolozsvár – TETŐN mellékletében), Kalejdoszkóp (Toronto), Kelet felől, Közös Út, Várad (Nagyvárad), Dunatükör, Művészet és Barátai, Szépírás (Szeged), Havi Szemle (Arad), Nyugat Plusz, Szegedi Lap.

Felkértek kiadói antológiákban való szereplésre, így a Littera Nova, a Szeged folyóirat, a Rímkiadó.

Három éve tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek, kiváló ajánlóim mellett a köteteim szerkesztési és tartalmi színvonala eredményeként.

 

Kiadóim eddig sikertelenül pályáztattak, más neves szerzők kötetei megelőztek és a szűkös keretek miatt támogatást sem kaptam. Ezúttal remélem, eredményre vezet folyamatos és szívós alkotótevékenységem!

 

 

A születésnap folytatódik Szegeden, egy irodalmi esten, ahol mind a négy verseskötete: Bűnkehely, Tilalmak kertje és Világtest a látható fényben és a Valahol című prózakötete is bemutatásra kerül. Radnai István költő beszélgetőtársa Dr. Árpás Károly szegedi tanár lesz.

 

 

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRNAK!

 

 

Radnai István költői estje

 

2014. november 17. hétfő 17 óra ART Hotel (Somogyi u. 16.)

 

Beszélgetőtárs: Árpás Károly tanár

Előadó: Németh János (versek)

 

Varga Ferenc, festő-restaurátor kamaratárlatát láthatják az est helyszínén

 

 

Szegedi Közéleti Kávéház

civilcafe.info.hu

 

 

Varga Ferenc festő-restaurátor

 

 

Radnai István

A temetőben jó idő van ősszel

 

valami zöldes-fehér illat

az avar félreérthetetlen szagával

tűhegynyi gombákkal keveredik

amikor a nap felül a fák hegyére

ellobbanó mécsek füstje

már nem zavar az agyag nehéz

mint szennycsatornák bűze

és nedvesen megduzzadt

vízzárványait elengedi

áttörték a rétegét s megáll

a föld keserű leve

méretre faragott a gödör

csak épp annyi hogy lábamat

kinyújtom a helyváltoztatás

immár lehetetlen

 

legfelül a krizantémok

bódít a halottak napja

s a mindenszentek

fürge lovakon átvonultak

 

a mai nap nyugalomé

esőkönnyek a sírköveken

megint egy évnyit korhadtak

a sírkeresztek felfelé

nézek hinnéd-e az égbe

fúrom a tekintetemet

nem a lábad látom

sáros cipődet a kezedben

gyűrögetett papírt

amiből kiadagoltad

a nekem szánt virágot

 

krizantémok kiszámolva

hány sírhoz kell látogatnod

a mécsek örök világosságát

kioltja valami rongyos szellő

 

ajkad mozog érthetetlen

amit mormolsz csak sejtem

 

még egy havas tél és koporsóm

engedelmesen összeroppan

 

felhantoltatod az engedetlen

rögöket és elégedett vagy

 

 

Radnai István

Divatot szül a nyomor

 

a szomszéd sarokig leszökött a nőm

a kínai bolt galleries lafayette

ahol a rongyot estélyivé dagasztja a főn

és boldog aki olcsón átveret

 

lám tavasz van a naptárról leszakad

a híres párizsi áruház ma árleszállít

maholnap az utolsó lap

mint levél a fáról leválik

 

s akkor mint haj a vállig

az angyalhaj a csonkolt fenyőfákról

habár még idei nap világol

és a bódé trombitákat árul

 

de fényfüzér villog még erővel bírja

s a papír zsebkendőt minden lány telesírja

 

 

 

Radnai István

Tömeghipnózis

 

valahogy ránk törnek ezek a napok

színes de súlyos ünnepek

hiánytól telnek az utolsó lapok

a naptár minden szirma lepereg

 

mit visz magával az év patak

a réten utamat keresztező folyó

s benne hasukat felvető halak

száraz levél a víz színén mulandó

 

ha tekintetem elkapja az örvény

mennyi arc mely elmerül kinyújtott kéz

a múlt alakjait a múló év kilökné

törött edény s minden tárgy mi elvész

 

hiába bor hiába pezseg gyöngyöz a pohár

nyakon ragad az új év kirabol végleg nemsoká

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: H.Pulai Éva

Szerző H.Pulai Éva 1145 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva