D. Bencze Erzsébet : Temetik apámat

 

 

Itt ülök vénülő anyám mellett

őszülő fejjel, fölnevelt értelemmel

múltat idéző mécses fényénél. –

Apám már harminchárom éve

porlad a sárga földben, s én

visszazárulok a gyermekhüvelybe…

 

Kedves, régi alakja előttem,

hallom csodálatos énekét…

Aztán látom a kórházi ágyon,

vergődik, levegő után kapkod. –

Koporsója után hosszan kígyózó sor.

A rádöbbenés belégyökerezett

engem is a keskeny barázdába…

Felsikolt gyermeki szívem:

temetik apámat…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.11.06. @ 10:10 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873