Marthi Anna : Kádjelenet

Most épp fürdővízbe loccsanva kérsz,

ülnék a kád másik végébe, arccal feléd.

Sompolygó macskalány leszek. (A habon

meztelen, szőrt borzol…) Kinyílok lassan,

közeledve vágyéletemhez, a popón ring

kérdőjelem. Vajon e habok, illóolajok és

a test képesek ajzani, vagy ez inkább

húzódosásos közeledés? Merészen is,

csillog mindkettőnk szemében: mozdulj,

akár sorozatos tisztulásért, és e játék

kacsát úsztató habozással felér, mikor

a csípő lemerül, farkincám a vízből kiér.

Összebeszélnek mellkasszőrzetekkel

a keblek, fázósan húzza össze magán

harangboleróját a lány. Sábeszdeklim

halad a vízen, fényárban úsztat az ár,

gumiállatkák is vízzel telve, keresed-e

a dugót, vagy elég lesz ismételve e láz?

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak