Ez, ugye, „hát”tal állva készül el – most –
…a Nappal;
már letörölték a palatábláról nevem;
mehetek illúziókat tépni, s ha nehéz,
jöhet még keservesebb, nekiülök,
eltépkedem mit már cipelni nem ildomos,
rágondolni sem?… Csak tépkedés közben,
látom amint fonnyadó kezeim közt
búsan ül, magába roskad egy papírdarab,
lehajtom szamárfülét sok versnek, erre
sincs szükség már? Lopva még eszembe
jut mi volt, mi még tüzét…á, kapar a torkom,
nem kívánok magamtól búcsúzni, csak
fehér ház el?tt padon ülve semmibe látni,
fecskefarkú sorbanállás leszek,
eszembe vések újfent ezt-azt,
befejezetelennek hisszük mi nem kezd?dik el
másban, milyen humoros: a világ nincs! HÁT.
Baj, mégis eljött a változás…
