Marthi Anna : Fekete vers

cigányútra ment

az elmúlt másfél évem

szokom

egyel?re sajog a bilincs

nutellakrém fekete odva folyik

hányingerem van t?le

sose egyetek bel?le

inkább egyetlen olajbogyót

napsütötte fáról

az se baj ha fölötte

elhúz repül?vel

egy ürge

nevenincs szép volt

ma lehajlok küszöbömre

és kibet?zöm

ez itt a te kiútad

hogy er?re kapj és bámész

bamba botorka ne maradj

Legutóbbi módosítás: 2011.10.22. @ 14:06 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak