Ebugatta

“Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.”
Anatole France

 

 

“Lakodalom van a mi utcánkba,

idehallik zengő muzsikája…”

-nyikorogta a rezes banda. Irigyeltük is a trombitást, akinek hatalmas hangszere, a teljes teste köré tekeredett, csak azt nem értettük, hogy fog kimászni valaha is abból…

A násznép, a menyasszonnyal és vőlegénnyel a templomba tartózkodott, esküvő esetének fennállása miatt. A férfiak, nem kis mértékben ittasság közeli

állapotú csapata, a zenekarral kornyikált a templom előtt. Időnként egy-egy ember kijött, csendre inteni őket.

– Na de emberek! Így nem lehet rendesen esküdni. Nem is halljuk a papnak a

hangját, meg aztán honnan tudjuk, hogy a fiatalok igent vagy nemet mondtak.

Visszavettek egy cseppet a zűrzavarból, majd újra kezdték.

Megjelent egy ember, láthatóan bűnbánóképű, végtelenül szomorú kutyával, egy póráznak nem nevezhető dróton, maga mellett.

– Hát te mit csinálsz Lajkó? Hová viszed a kutyát?

– Megyek, oszt levágom a fejét!

– Hát miért nem akasztod inkább fel?

– Hagyjad má, tavaly meggyűlt nagyon a bajom egyel, majnem megharapott

amikor felaksztottam.

– Lajos bátyám, hát mi a túróért bántja azt a kutyát? –szólott egy ifjonc.

– Azt a málészájú képedet te kölyök, ne szólj bele a nagyok dolgába!

-Megevett egy csirkét, móresre kell tanítani!

– Hát akkor is…Miért vágja le a fejét, nem lenne elég egy jókora verés?

– Na, ide figyelj fiam! – szólott Imre bá – Lakodalmastól együtt úgy hazaváglak, mint Jancsi a macskáját!

– Nem szóltam én semmit Imre bátyám, csak úgy érdeklődtem…

– Na, most figyelj te Lajos! Hogy akarod ennek a kutyának a fejét levágni,

hát szerte-széjjel harap?

– Nézd, elviszem a dögkútig, itt a falu mellett, aztán hozzákötöm egy fához, jó

szorosan. Ott pusztul!

– Én nagyon vigyáznék a helyedben, mert megharap.

– Majd vigyázok én magamra, te csak ne félts!

A kutya csak állt a szerencsétlen, érezte, hogy valami nagy bűnt követett el

és valami iszonyatos bűntetést fog kapni, amit úgy kutyafejjel, jogosnak is vélt,

mert, hát az ő gazdája mindig és mindenben helyesen döntött… Felakasztásban főleg. Leszegett fejjel kicsit vinnyogott, mint egy síró gyermek, pedig pár órával előbb, még minden betolakodónak nekiesett volna,

most meg csak állt bűnbánóan.

– No, Lajkó, ugye iszol egyet?

– Hát hogyne innék, adjad csak!

Minden férfinak a zsebében volt egy flaska, így aztán Lajkó jól teleitta magát borral. Ez így esetében, legalább egy decit jelentett, 8 – 10 üvegből

külön, külön.

– Na, én megyek, aztán lehet, hogy még itt lellek benneteket visszajövetben.

– De Imre bátyám, talán mégsem kellene annak a kutyának a fejét levágni!

Miért nem szólt Lajos bátyámnak?

– Te taknyos, búbánatoskodsz, itt mint egy asszony! Menjél közéjük, nem

való vagy te férfinak, a bajszod is még cask pelyhezik!

A közösség kitasznítását elkerülendő, sötét vigyorral csak annyi mondott:

– Csak vicceltem, nem gondolja, hogy egy kutyát többre tartok egy embernél?

-No azért!

Közben az esküvés megtörtént, már majdnem jöttek is kifelé a templomból, mikor megjelent, a derékig véres Lajos bá.

– Na megcsináltad?

– Meg én, Imre!

– Nem harapott meg?

– Nem, olyan vót, mint egy hülye kis kölyök, vinnyogott ott magában, meg bámult azokkal a bamba szemeivel, hagyta, hogy odakössem a fához. Én odakötöttem, aztán mikor felemeltem a baltát, csak nézett, bámult, mint egy dilis.

Aztán, mikor rávágtam egyet, meg sem nyekkent többet. Utána belelöktem a dögkútba.

– Na, igyál még egy korty bort, megérdemled ilyen zaklatottság után!

– Lajos bátyám! Akkor az a kutya, most mórest tanult?

– Mórest, az anyját! Mórest! Nem eszi többet a tyúkjaimat!

– De mást sem csinál…

– Ez már megint búbánatoskodik itten! Vágja már valaki pofán ezt a tejfeles

szájú tacskót!

– No, hát én csak annyit kérdeztem, hogy mórest tanult-e a kutya! Megkaptam rá a választ.

 

 

25látogató,1mai

Szerző Boér Péter Pál 755 írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé.Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-bookÍrásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.”A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓházWeblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/

16 Komment

Hagyj üzenetet