Kiszakadt az ég dunnája, fehér lepel
terül most a tájra, süvít? szél szalad,
dombháton végigsuhanva ködöt terel,
utána már csak jeges fuvallat marad.
Itt bent, meleg szobámban finom csend remeg,
szerelemr?l szólnak a hangtalan szavak,
t?zmámort simít lázas éjemre kezed,
s én vágyó, reszket? karomban tartalak.
A szél csak ?zi künn az árnyakat puhán,
múló id? az ablakon taktust kopog,
de a két szív most összeköti ritmusát:
egyre hevesebb, édes örömöt dobog,
ott kívül tombolhat, dúlhat téli orkán,
én idebent veled – s mi, együtt boldogok!
