Csonka János : Címzettnek

Mert megígértem…
Fogadja sok szeretettel az, akinek sokat köszönhetek, akire számíthattam bármikor, amit hálásan köszönök!

 

 

 

 

  Versem nem eposz,
  – se kosárnak kilós súlya –
  pár sor elmosódott kis dallam,
  tán csak ennyi valója egy útnak.

  Perzseltek olykor bennem
  ó, a mennyire hívogató rímek,
  derék törött bet?im is,
  csak nyegle elvetések.

  Tanultam kanyarítani,
  megtalálni íveit a szónak,
  de nem tanultam megköszönni,
  – emberi – tanítómnak.

  Új évr?l beszél most a világ,
  s megköszöntlek téged,
  mert önzetlen – apai minták –
  óvtak engem, s bölcsebbé tettek.

  Két pohárban pezsg? ázik,
  idd fel baráti szavammal köszönetem,
  hidd el, nekem sokat számít,
  ha vagy; s ezt gondolattá is teszem.

  Boldogságot, er?t, egészséget,
  új esztend?re megért? h? barátokat,
  kemény az élet szemesztere,
  de ne feledd; Te az élet magja vagy.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Csonka János