Mert megígértem…
Fogadja sok szeretettel az, akinek sokat köszönhetek, akire számíthattam bármikor, amit hálásan köszönök!
Fogadja sok szeretettel az, akinek sokat köszönhetek, akire számíthattam bármikor, amit hálásan köszönök!
Versem nem eposz,
– se kosárnak kilós súlya –
pár sor elmosódott kis dallam,
tán csak ennyi valója egy útnak.
Perzseltek olykor bennem
ó, a mennyire hívogató rímek,
derék törött bet?im is,
csak nyegle elvetések.
Tanultam kanyarítani,
megtalálni íveit a szónak,
de nem tanultam megköszönni,
– emberi – tanítómnak.
Új évr?l beszél most a világ,
s megköszöntlek téged,
mert önzetlen – apai minták –
óvtak engem, s bölcsebbé tettek.
Két pohárban pezsg? ázik,
idd fel baráti szavammal köszönetem,
hidd el, nekem sokat számít,
ha vagy; s ezt gondolattá is teszem.
Boldogságot, er?t, egészséget,
új esztend?re megért? h? barátokat,
kemény az élet szemesztere,
de ne feledd; Te az élet magja vagy.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Csonka János
