Az időt gyakran egy egyeneshez hasonlítják.
Minden egyenes végtelen és minden tetszőleges hosszúságú szakasza – legyen az egy mikrométer vagy tízmilliárd fényév hosszúságú – végtelen számú pontra osztható.
Az idő, e felfogás szerint, pillanatok egymásutánja, és minden pillanatot végtelenszámú pillanat alkot. Ha az idő valóban végtelen, akkor vajon lehetséges-e az, hogy újra egy olyan világegyetem alakuljon ki, mely mindenben azonos, egy már régebben létrejött világgal? Lehetséges, de a valószínűsége végtelenül csekély.
1940. február elején, az Athén-Korinthosz autóbuszjárat egyik megállójában fölszállt egy öregasszony, „sovány és aszott, de nagy eleven szemekkel”. Mikor a jegy árát kérték tőle, csak állt a sofőr mellett, kitágult szemekkel, értetlenül. Minthogy nem volt pénze, a kalauz a következő megállónál letessékelte. Az éppen az eleusziszi megálló volt. A vezető indult is volna tovább, de hiába próbálkozott újra és újra, a busz motorja nem indult. Végül is a türelmetlen utasok közül az egyiknek az a mentő ötlete támadt: adják össze az öregasszony jegyének árát. Ő visszaszállt a buszra, megkapta a jegyét és a busz motorja elindult. Ekkor az öregasszony így szólt hozzájuk: „Hamarabb meg kellett volna tennetek, de önzők vagytok, és ha már itt vagyok köztetek, mondok még valamit: bűnhődni fogtok azért, ahogy éltek, még füvetek és vizetek sem lesz.” Még végig sem mondta fenyegetését az öregasszony köddé vált, eltűnt a járműről. Senki nem látta leszállni. Az utasok csak néztek egymásra, vizsgálgatták a jegytömböt, hogy meggyőződjenek róla, valóban kiadtak egy jegyet.
(Hestia 1940. február 7-i száma)
A helyi földművesek Eleusziszban egészen a XIX. század elejéig, minden évben egyszer, virággal borították be Szent Démétra szobrát, mert hitük szerint ő biztosította a földjeik termékenységét. (Ez a szertartássorozat 1820-ban megszakadt, mert a szobrot E. D. Clarke elvitte Angliába.)
Ki volt Szent Démétra? Ezt a szentet sehol másutt a világon nem ismerték, csak Eleusziszban; kanonizálva sincs. F. Lenomant régésznek egy pap mesélte el Szent Démétra történetét: egy athéni öregasszony volt, akit nagy csapás ért, mert egy török elrabolta a lányát. Évekig kereste, járta a világot, míg megtudta, hova vitték. Egy hős pallikar sietett a segítségére és kiszabadította lányát a fogságból.
(Mircea Aliade: Vallási hiedelmek és eszmék története)
Hádész elrabolta Démétér leányát, Zeusz adta neki, az anyja tudtán kívül. Perszephoné sikoltozott. A hegyek csúcsai meg a tenger mélyei visszhangozták halhatatlan hangjának csengését. Meghallotta anyja, Démétér. Éles fájdalom markolt szívébe, letépte fejékét, ledobta köntösét, s elszállt, mint a madár, a vizek és a föld felett, megkeresni leányát.
Hiába kereste. Mikor megtudta, hogy leányát Hádész rabolta el, méghozzá Zeusz engedélyével, haragjában ott hagyta az Olümposzt és leszállt a földre az emberek közé.
Elcsúfította alakját; senki sem ismert rá, sem férfi, sem nő. Öregasszonyhoz volt hasonló, aki soha többé nem szülhet, s nem részesülhet a szerelem istennő ajándékaiban. Eleusziszban a király legkisebb fiának dajkája lett. A királynő e szavakkal fogadta: „szemedben látszik a nemesség és a méltóság”. Később szentélyt építtetett magának. Oda vonult vissza, ott gyászolta leányát. Szörnyű éhínséggel fenyegette meg az embereket és az isteneket, hogy visszakapja leányát.
Rettenetes évet küldött a földre. Egyetlen mag sem csírázott ki. El is pusztította volna az emberi nemet, s az istenek nem részesültek volna többé tiszteletben, s áldozatokban…
(Kerényi Károly: Görög mitológia)
Eudémosz azt írta Pütagorasz követőiről: állításuk szerint, minden, ami már megtörtént, az pontosan ugyanúgy meg fog ismétlődni, ismét engem hallgattok majd, ugyan ezeket a szavakat mondom majd el nektek, s a kezem ugyan ezzel a pálcával játszik majd, miképp minden más is ugyanúgy meg fog ismétlődni.
E tanítás azt mondja: egyedülálló esemény nincs; semmi sem történik csak egyszer (például, a sokszor emlegetett példa: Szókratész elítélése sem). Az éppen történő esemény már egyszer megtörtént és meg is fog történni, újra és újra.
A végtelennek tekintett időben, ezek a már-már azonos történetek, mintha túl rövid időközönként ismétlődnének meg, s felrúgnák, a valószínűség számítás szabta korlátokat.
Nem állíthatom, hogy a három eleusziszi történet megfelelne az Eudémosz által leírtaknak. Azt sem állíthatom biztosan, hogy Szent Démétra kultusza, nem az antik istennő kultuszának tovább élése s azt sem, hogy Démétér istennőt zavarták le a buszról az eleusziszi megállóban.
Mégis valami furcsa, ijesztő érzésem támadt, melyet talán nem is merek leírni.
A végtelen időről alkotott elméletünk haldoklik.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Bojtor Iván
