Bakkné Szentesi Csilla : szalmaláng

*

bokorban búvó bájos gyermekálmok

utcára kandikáló kíváncsiság

a felnőttkor áhított

de ha kitárul

ellobban a kócos kis varázs

a lépcsőfokok csókos villanása

megbotlottunk

folt mégse maradt

játszi könnyen ettük a világot

nem tőle híztunk

mindig általa

majd a fészkelődő indulatba fordult

gyanakvások feslett illúziók

mind bánattornyot emeltek a házra

s nem imáinktól zengett benne szó

a tudást kényeztettük

ameddig tudtuk

két kezünkkel húztuk-vontuk őt

mégsem marad nyom az utókorra

csak szalmaszál volt a fogyó múlt idő

 

szikra ropja táncát szalmabálán

már égbe csapnak fájó lángjai

nem kellett hozzá csak egy

árva kis szál

s vele hamvadtak mind

az álmaim

 

 

kép: Fantáziavilág Festmények weboldalról

Legutóbbi módosítás: 2011.01.05. @ 19:00 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.