Rád gondoltam, mikor a mez?n kószáltam…
S egy nyáron át szedtem vadvirágokat neked.
Százéves Bibliába préselve rejtettem el,
hogy ha eljön az id?, megérintse lelked.
Te, akit egyetlen szál ibolya is levesz a lábáról…
Hevesebben dobbant-e a szíved, mikor megláttad?
A napfény erejét, a mez? illatát rejti a sok virág…
Megtartották a nyár emlékét, miként a tiédet én.
Lassan beköszönt az ?sz, roskadozik a lugas.
A sz?l?szemek is ?rzik a napsugarakat,
és zamatos nedvüket keresik mohó darazsak.
S én tavaszod leszek az ?szben, ha eljössz és maradsz.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.24. @ 17:59 :: Nagy Márta