Kis id? eltelt, mire a lány el tudta mondani, mi történt. Igazat adott Ricknek, de elmondta azt is, hogy az utóbbi id?ben úgy gondolták Kim szüleivel, hogy talán túljutott… Fel sem merült benne… És még egy fontos dolgot mondott, amit hallva, még Rick is megfordult. Miel?tt elindultak, egy ügyfelével beszélt telefonon, és másnap tíz órára egyeztetett vele találkozót az irodájában. ? hívta fel az ügyfelét. Szerinte ez bizonyítja, hogy nem készült arra, amit tett.
Ted, ezen elgondolkodott egy pillanatra. Nem is maradt több ideje, mert csobbant a víz. Mindannyian odamentek a korláthoz. Ted kisegítette a vízb?l a két fiút. Csak ránéztek, és nemet intettek mindketten ki nem mondott kérdésére. Levetk?ztek, s Tednek de ja vu érzése támadt, mikor Victor a kezébe nyomta Mark óráját. Nem akart hinni a szemének.
– Hol találtad meg? – kérdezte ugyanúgy, mint akkor.
– Nem fogod elhinni… Ugyanott.
– És ugyanúgy nyitva van a csatja. Míg élek, nem fogom megérteni… Mint ahogy az egészet… Be kell jelenteni. Saraht ki fogják hallgatni. Nem akarom, hogy ezt most, és itt tegyék. Szóljatok be, én hazaviszem. Mondjátok meg, hogy ott megtalálják! – suttogta, hogy a lány ne hallja meg.
Most Sarah akart maradni még, s Ted majdnem ugyanazt élte át, mint annak idején Kimmel. Elosztotta a hajókat, s a Sirályon Sarahval indult a part felé. Victor ment el?l a Sell?vel. Sarah sírt, és azt kérdezte Tedt?l, hogyan számoljon el Kim szüleivel a történtekkel? Ted megígérte, hogy nem hagyja egyedül. Mintegy végszóra, megszólalt Sarah telefonja. „Dana” – olvasta a kijelz?n.
– Istenem! – mutatta Tednek. – Most mit tegyek?
De mintha a sors is közbeszólt volna, a csörgés elhallgatott.
– Ezt nem lehet telefonon elmondani… – nyugtázta Ted a történteket.
Miután partot értek, egyenesen Troy irodájához mentek. Együtt mondták el, a történteket. ? bezárta az irodát, és együtt indultak Danához. Ahogy Troy beállt autójával az udvarra, Dana azonnal kijött a házból. Ted a ház el?tt állította le Kim autóját, s mikor az asszony meglátta, hogy Sarah Teddel szállt ki, már tudta, hogy baj van. Aztán amikor meghallotta, hogy mi történt ugyanúgy reagált rá, mint Rick. Troy bement a nappaliba, nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Csak leült, és mintha nem is lett volna jelen. Dana azonban minden fájdalmát, és dühét a lányra zúdította. Végül elzavarta.
Sarah és Ted Kim lakására ment vissza, Ezüstöt nem hagyhatták magára. Sarah teljesen magába roskadt.
– Igazuk van. Utána kellett volna ugranom… Még az is jobb lett volna, mint tudni, hogy soha nem fogják megbocsátani. Nem tudtam megakadályozni… – zokogta.
Ted magához ölelte.
– Mindenkinek sok volt már a tragédiából. De egyszer majd megbocsátanak. ?k is tudják, majd ha a fájdalmukat le tudják gy?zni, hogy nem számíthattál a történtekre. Butaságokat meg ne beszélj!
Sok mindent mondott még, aztán Sarah felállt.
– Haza akarok menni! Ezüstöt elvisszük. Bezárjuk a házat, az autót behozzuk. Ez Kim háza, minden rá emlékeztet. Nem tudok itt maradni. Ted egyetértett. Kikísérte a lányt az autójához, ? pedig elintézett mindent. Sarah betette Ezüstöt az autóba, a hátsó ülésre. ? pedig beült el?re. Nem a kormányhoz, oda Tedet várta.
Indulni készültek, mikor autó állt meg a ház el?tt. Két egyenruhás rend?r jelent meg az udvaron. „Várhatott volna még Victor a bejelentéssel kicsit” – nézett aggódva a lányra, akinek a következ? percekben részletesen el kellett mondania, hogy történt. Teljesen kikészült a végére.
Alig várta, hogy végre elinduljanak. Ted elmondta, hogy szükség esetén hol találják ?ket, és ahogy távoztak, beült a lány mellé.
– A kiköt?höz menjünk? – kérdezte, mikor beült.
– Nem akarok egyedül lenni… Velem maradnál?
– Hát persze. – Beindította az autót.
Ezüst nyugtalan volt, el?ször csak nyávogott, aztán átmászott az üléstámlán Sarah vállára, ahonnan levette, és az ölébe vette. Mire elhelyezkedett volna, megérkeztek.
– Vigyázni kell, nehogy megszökjön. Még új neki a ház. Nem úgy van, mint New Yorkban volt.
– Persze. Figyelni fogok… – válaszolt a férfi, de Sarahnak az volt az érzése, mintha közben valahol máshol járt volna.
– Min gondolkozol? Látom, hogy…
– Az óra. Nem értem… – vágott a lány szavába, és látszott, hogy szívesen beszél róla.
– Miért? Mi van az órával? – nézett rá értetlenül, míg ennivalót tett le a cicának.
– Amikor Mark elt?nt, sokáig kerestük. Nagy területet bejártunk, miel?tt feljöttünk. A fiúk másnap lementek, és Victor felhozta az óráját. Egy sziklán találta meg, és nyitva volt a csatja. És ma, Victor ugyanott, ugyanúgy találta meg az órát. Mennyi az esélye egy ilyen véletlennek?
– Mire gondolsz? – fürkészte arcát a lány. Még mindig a nappali közepén álltak.
– Konkrétan semmire… Csak furcsa.
– Készítek neked vacsorát – indult a konyha felé, de Ted megfogta a karját, és megállította.
– Nem. Te pihenj le, nehéz napod volt. Én készítek valamit.
– De hát…
– Több, mint húsz éve f?zök magamra. Eligazodok a konyhában. Pihenj le. Rendben?
Sarah lefeküdt, s pár perc múlva még érezte a készül? vacsora illatát, de mire elkészült, ? aludt. Ezüst a vállára tette a fejét, ahogy szokta és dorombolt. Azonban ? már ebb?l sem hallott semmit.
Ted belépett a nappaliba, és látta, hogy alszanak. Óvatosan odament az ül?sarokhoz, és a takarót, amivel le volt takarva az egész, a támláról lehajtotta a lányra. Leguggolt mellé, és nézte az arcát, ahogy aludt. Szemei pirosak, duzzadtak voltak a sírástól. Kissé vastag, de szép formájú szája gyerekessé tette arcát. Egy rakoncátlan tincs, a homlokába hullott. Kezével félretolta, aztán a helyére óvatosan rányomta a száját egy pillanatra. Kiment a konyhába, de bármennyire jó volt az étel illata, csak piszkálta, s két falat után letette. A gyomra egy görcsben állt. Bement a nappaliba, és leült az ül?sarok sarkába. Így ki tudta nyújtani a lábát, a lányra mer?legesen helyezkedett el. Újra végiggondolta az elmúlt eseményeket, de nem lett okosabb. Hirtelen aludt el. Hajnalban sírásra ébredt. Sarah sírt, de nem volt ébren. Valakinek magyarázott valamit, de érthetetlen motyogás volt. „Biztos Danának magyarázza az ártatlanságát. Szegénykém.” Óvatosan lemászott a helyér?l, és odatérdelt a lány elé. Tenyerét rátette az arcára, óvatosan megsimogatta, miközben halkan beszélt hozzá. ? lassan kinyitotta a szemét, de a sírást még nem hagyta abba. El?rébb csúszott fektében, és a fejét belefúrta a férfi vállába.
– Nem bírom már… Nem bírom… Fel akarok ébredni, hogy minden csak álom volt. Mondd, hogy nem történt meg!
Kezét a lány tarkójára tette, a vállán tartotta a fejét, s kicsit ringatta.
– Bár mondhatnám. Semmit sem szeretnék jobban… Hidd el!
– Danáék úgy szerettek, mint a saját gyereküket. Most gy?lölnek. Itt vagyok egy idegen városban…
– Ne mondd, hogy egyedül! Vigyázni fogok rád… Ha megengeded.
Sarah hátrébb húzódott, s a félhomályban, ahol csak a város fényei sz?r?dtek be a függönyön át, nézték egymást. Egyszerre közelítettek egymáshoz, mígnem az ajkuk összeért.
– Szeretlek. Már olyan régen. Annyiszor el akartam mondani, de nem mertem…
A lány nézte egy ideig, aztán halkan szólalt meg:
– Valamiféle öröm jár át, ha veled lehetek. Hiányzol, ha elválunk. A fejemben hallom a hangod, és olyan jó hallani. Ha tudom, hogy jössz, már alig várom, hogy ideérj. Nézem az órát s kiszámolom, hogy mikor érsz ide, és ha késel, félni kezdek… Ha ezt mondják úgy röviden, hogy szeretlek, akkor… Szeretlek – suttogta.
Ted felállt, felvette a lányt, és átvitte a hálószobába. Forró teste úgy simult hozzá, ahogy mindig is elképzelte. A nap átsz?r?dött a függönyön, mikor egymásba fonódva felébredtek.
– Kérhetek valamit? – kérdezte, miközben Ted felé fordult.
– Bármit, szívem – adott a szájára egy puszit.
– Szeretném, ha Largoba mennénk. Annyi fájdalom ért itt – s szeme megtelt könnyel –, nem akarok itt maradni. Fáj itt lennem…
– Megyünk, ha úgy akarod. Hazamegyünk – s magához ölelte oltalmazón.
Ted kiment a konyhába reggelit készíteni, Sarah nekifogott összekészíteni a dolgokat, amiket vinni akart. Ruhákat, fest?készletet. Eszébe jutott, hogy a h?t?szekrényb?l ki kell pakolnia az ételeket, de úgy gondolta, az még várhat. Kiment a kertbe körülnézni, van-e valami elrámolni való. Ted a konyhaablakból látta. Felhívta Ricket, és elmondta neki, hogy Saraht Largoba viszi, és megkérdezte kimennek-e körülnézni? A fiú azt mondta, rövidesen indulnak.
– Akkor ott találkozunk. Onnan megyünk haza – mondta.
Mikor a lány visszaért a házba, elmondta neki, a beszélgetést Rickkel.
– Miel?tt elindulunk, Kim kulcsait el kell vinnem Danáékhoz. Még egy út…
– Veled megyek. De együnk el?bb – indult a konyha felé.
– Reggelizz csak… Én nem tudok enni. Megyek. Egyedül kell mennem.
– Várj! Csak két falatot egyél, mert rosszul leszel a vízen. És veled megyek. Nem kell egyedül menned.
Pár falatot legy?rt nehezen, de ahogy az el?tte álló nehéz beszélgetésre gondolt, felét a tányéron hagyta. Ezüst az összepakolt holmik mellett állt, és Saraht nézte.
– Nem hagylak itt drágám, ne félj! – simogatta meg. – Jövünk vissza érted.
Troy nyitott ajtót, a csengetésre. Betessékelte ?ket, a házba. Látszott rajta a kialvatlanság. A hangokra el?került Dana is. A szeme piros és dagadt volt a sírástól. Rossz volt ránézni.
– Kim kulcsait hoztuk el. Az autóját bezártam a garázs…
– Többet nem lesz szüksége rá!… Mert… – zsebkend?t vett el? zsebéb?l, és sírva folytatta – felel?tlen voltál…– Látszott, hogy folytatni akarta, de a sírás legy?zte. Leroskadt a fotelba és zokogott.
Sarahnak is folytak a könnyei és már nem volt mit mondania. Letette a kulcsokat az asztalra, megfordult és elindult kifelé. Ted követte. Troy az udvaron érte utol ?ket. Megfogta Sarah kezét, és maga felé fordította. Kezével letörölte a könnyeit, majd magához ölelte.
– Ne haragudj rá! Tudod, hogy nagyon szeret, csak a fájdalom beszél bel?le. Majd végig gondolja és rá fog jönni, hogy nem vagy hibás semmiben… Csak id? kérdése.
– Annyira sajnálom… bármit megtennék, hogy visszahozzam… – sírta.
– Tudom… És hidd el, ? is tudja…
A lány kibontakozott az ölelésb?l, s felnézett Troyra.
– Elmegyek Largoba. Nem bírok maradni… Felhívhatlak néha?
A férfi újra magához ölelte, és homlokon csókolta.
– Persze, hogy hívhatsz, és én is hívlak. Aztán el?bb-utóbb, ? is beszélni fog veled. Hidd el!
Tedhez lépett. Kezet fogott vele, és ?t is átölelte férfi módra.
– Vigyázz rá! ? is a lányunk…
– Úgy lesz.
Visszaérve Sarah beállt a garázsba az autójával, bezárták a házat is és taxival mentek a kiköt?be. Bepakoltak a kajütbe és Ezüstöt bezárták. Felült az ablakba, és nézel?dött. Akkor ijedt csak meg, amikor beindította Ted a motort. Akkor Sarah bement hozzá és megnyugtatta. Aztán mikor elindultak, a motor halkabb duruzsolására elaludt. A keresés most sem hozott eredményt, de Rick bocsánatot kért Sarahtól a viselkedéséért és biztosította, hogy egy percig sem gondolta komolyan, amit el?z? nap mondott. Ted elmondta nekik, hogy Largoba mennek, nyugalmat keresni. Egy szóval, vagy mozdulattal sem utalt a közöttük történt változásokra. Ugyanakkor megkérte a fiúkat, hogy amikor idejük engedi, találkozzanak továbbra is nála. Miután megígérték, hogy minden úgy lesz, mint ahogy eddig volt, elindultak.
Sarah hamar rájött, hogy Ted valóban igyekszik mindent elkövetni, hogy amennyire a rájuk teleped? árnyak mellett csak lehet, boldoggá tegye. Nem a tulajdonának tekintette. Örült, ha festeni látta, olyankor ? gondoskodott ételr?l, és a legfontosabbról, a nyugalomról. Ugyanakkor ? is tökéletes társra talált a lányban. A nyugodt, kiegyensúlyozott természetével, szépség, és érték keresésével és adni tudásával egy új, boldog korszakot hozott az életébe. Sarah megfestette Kim és Mark portréját egy képen, amit Ted a nappali f?falára tett fel, így velük maradtak. Anélkül, hogy a lány tudott volna róla, a férfi sokszor nézte, ahogy állt a fest?állvány el?tt, és ilyenkor átjárta a boldogság. A hihetetlenség érzése, hogy ott, az a lány ?t szereti. És mély szeretetet érzett ? is iránta. Mark jutott eszébe ilyenkor. A változás, amit Kim hozott az életébe. Mintha akkor kelt volna életre igazán. ? is ugyanígy érzett, és ilyenkor még jobban fájt a hiányuk.
Egy hónapja voltak Key Largon, mikor Sarah f?zött egy délel?tt, Ted a ház körül takarítgatott. Ezüst hirtelen leugrott a székr?l, ahol a lány közelében aludt és nyávogni kezdett. Odament az ajtóhoz, és egyfolytában furcsa, Sarah számára ismeretlen hangon nyávogott. Odament hozzá és megsimogatta.
– Mi baj van? Mindjárt jön Ted, és játszik veled – hajolt le, hogy felvegye és megnyugtassa, de Ezüst belekarmolt a kezébe. Még sosem csinált ilyet. A lány keze fájt, meglep?dött és megijedt. Letette a macskát és a fürd?szobába ment, hogy kimossa a sebet. Abban a pillanatban lépett be a férfi az ajtón, és kihasználva a helyzetet Ezüst kirohant. Sarah éppen kilépett a fürd?szoba ajtaján.
– Jaj! Hozd vissza! – mondta ijedten.
Ted kifordult az ajtón, és a macska után eredt, közben a nevét mondogatta. ? azonban rá sem hederített egyenesen a fából készült mólóra ment, majd megállt egy helyen, s nyakát kinyújtva a vizet nézve nyávogott. Aztán lefeküdt, és továbbra is a vizet nézte mozdulatlanul. Ted odaért és lehajolt, hogy felvegye, de a mozdulat félbe maradt s döbbenten nézte a vizet egy darabig, majd izgalmában olyan hangosan, ahogy csak tudott, kiabálni kezdett:
– Sarah! Szívem gyere gyorsan! Siess! – nézte türelmetlenül az ajtót.
Lassan kinyílt, és a lány jelent meg, de nem indult el.
– Gyere szívem! Rohanj! – integetett hevesen.
Megiramodott s úgy szaladt, ahogy csak bírt. A férfi kinyújtotta felé a kezét, és mikor odaért maga mellé húzta, átölelte és a vízre mutatott. A lányból egy sikításféle tört ki, majd a szája elé kapta a kezét. A víz egy darabon kisimult, s rajta vékonyabb és vastagabb vonalakból mintha rajzolták volna, Mark és Kim feje egymás mellett jelent meg. De most mindketten nevettek, s ?k úgy érezték, hogy egyenesen a szemükbe néznek. Nézték kis ideig, majd Ted felkapta a lányt, és egy rövid csókot nyomott a szájára.
– Megcsinálta! Mark megcsinálta! – kiabált, és nevetett, majd újra rövid csókot nyomott a lány szájára, s körbefordult vele.
? zavartan lenézett rá, majd kezével jelezte, hogy tegye le.
– Megcsinálta? Mit az Isten szerelmére? Mit csinált meg, Ted? Mir?l beszélsz? ?k… – nézett rá értetlenül.
– Élnek Sarah! Nem tudom hol, hogy és miképpen, de… Nézd! – mutatott újra a vízre.
Sarah odanézett. A rajz megmozdult, és elfordult lassan. Mintha egy számítógép monitorján vetítenék. Most egymással szemben voltak, és továbbra is nevettek.
Sarah döbbent volt, Ted boldog, vidám. Nézték a jelenést, és a rajz újra mozdult. Lassan a két fej összekeveredett, kis ideig úgy maradt, majd elt?nt.
A lány sírni kezdett. Ted magához ölelte, és továbbra is vidám volt, mintha maga Kim, és Mark jelent volna meg.
– Ne sírj szívem! Soha többé ne sírj! ?k együtt vannak, és boldogok… Valahol.
– Ted! Nem értem…
Ezüst leült melléjük és felnézett rájuk. A férfi felvette, másik kezével magához ölelte a lányt és elindultak a ház felé. – Elmagyarázom, ha beértünk. – Leültette a lányt az egyik fotelba, és leült vele szemben.
– Habár korom szerint nem lehettem volna az apja, mégis úgy szerettem Markot, mintha a fiam lenne. Mindig úgy gondoltam, ha Anna… szóval ha lett volna egy fiam, olyan lett volna, mint ?. Neki a tenger, a víz nem egyszer?en munka volt. Szerelem. Szenvedély. Mindent tudni akart róla. Mint egy megfejtend? rejtély. Egyszer látott egy filmet, egy japán férfi készítette, aminek olyasmi volt a lényege, hogy a víz információ hordozó, és valami olyasmit mondott, hogy programozni lehet, meg zenét játszottak mellette, és a játszott zene szerint változott… Én nem hittem az ilyesmikben, és nem is foglalkoztam vele. Id?m sem lett volna, akkor még én harcoltam a pénzért, hogy fenn tudjuk tartani magunkat. Meg talán öreg is voltam már az új dolgokhoz. ? azonban annyira lelkesedett a lehet?ségt?l, hogyha jól tudom, fel is vette az interneten a kapcsolatot az illet?vel. És most láttad. Kommunikál a víz segítségével. Olyan volt a rajz, ahogy Kimet rajzolta meg a konferencián. De ott nem nevetett. Most pedig láthattad, nevettek! Így üzent, hogy jól vannak.
– Ted! Kim egyszer már látta ezt a rajzot a kádban. Mark arca volt. Nekem elmondta, de én azt mondtam, hogy képzel?dött. De mi mást mondhattam volna… – egy pillanatra elhallgatott, s mint aki hirtelen megért valamit úgy szólalt meg újra –, ezért éreztem úgy annak idején, hogy le akar rázni. És ezért hívtuk hiába minden alkalommal. Sietett haza, hátha újra megjelenik.
A férfi döbbenten hallgatta, s számon-kér?n csak annyit kérdezett:
– Miért nem mondtad el?
– Akkor, mit tudtál volna kezdeni vele? Legfeljebb azt gondoltad volna, hogy meg?rült.
Kissé elgondolkodott, miel?tt válaszolt volna.
– Igazad van – ölelte magához, s újra felderült az arca –, de most, hogy láttam a saját szememmel, tudom már, mi történt az évfordulón. Ezt látta Kim a hajóról, és ezért ugrott. Nem tervezte meg el?re. És most már értem az órát is. Jelet hagytak.
– Ted! Nem mondanám, hogy értem mir?l beszélsz… De hol vannak?
– Nem tudom. Talán egyszer majd ?k maguk mondják el. Ha megfelel?ek lesznek a körülmények hozzá. Érted, mire gondolok?!
– Igen. Ezt értem – s régóta el?ször halványan elmosolyodott. – Majd egyszer.
Ezüst eddig figyelte ?ket, aztán nagyot ásított és lassan lecsukódott a szeme, miközben hangosan dorombolt.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Tara Scott
