Szél úrfi játszott, déli napsütésben,
Lengette a fákat, hervasztó melegben.
Egyszer egy madárka szél útjába tévedt,
Az megfricskázta tollát, tréfált egy keveset.
Csip-csiripp t?rte, hogy tollát felborzolja,
Bogarakat onnan, alapost kifújja.
Billegett erre, billegett arra,
Fürödni estére nem kell – úgy gondolta.
Lábat sem akart mosni a kis lusta,
Aztán a porba, kicsit beledugta.
Ám estére mamája rendesen vizsgálta,
Azonnal küldte mosdani tisztára.
Lekéste harangszót, puha meleg fészket.
Lustasága miatt egészen eltévedt.
Hosszú volt éjszaka. Szemét le sem hunyta.
Folyton megrémült – ágreccsenést hallva.
Másnap fáradt volt. Borzos és riadt.
Egyre bizonygatta, ezután szótfogad.
Azóta Csip-csiripp idejében fürdik,
Hamar lefekszik, kukacról álmodik.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:23 :: Szekeres Kató
