Kavyamitra Maróti György : A cigányság eredete, vándorlásai, múltja és jelene 4.

 

A lexikostatisztika tanúságtétele

 

A lexikostatisztika viszonylag ifjú tudomány, megállapításait nem árt némi óvatossággal kezelni. (A XX. század második felét?l kezdett elterjedni.) Az eljárás lényege a következ?: azonosítjuk azokat a szavakat, melyek két nyelvben a lehet? legközelebb állnak olyan alaplistára felvett szavak jelentésével, melyek a mindennapi élet viteléhez elengedhetetlenek. (Korábban fölsoroltam ilyeneket.) Ezt követ?en rögzítik a szópárokat, feltételezve, hogy ezek a közös alapnyelv készletének tagjai. A rokon eredet? szavak száma százalékosan jelezheti azt az id?t, mely a két nyelv szétválása óta eltelt.

A sztenderdizálás után (Morris Swadesh 1950-es álláspontja szerint) a ma elfogadott képlet, hogy a kulcsszavak alapján a megmaradási ráta ezer évenként 86%-os. A rokon eredet? szavak alapján tehát kialakul az a képlet, melynek segítségével hozzávet?leges biztonsággal megmondható, hogy két nyelv milyen régóta él távol egymástól.

A romanit összehasonlítva nyolc másik ind nyelvvel (kasmíri, kotgari, nyugat-hindi, pandzsábi stb.), közelít?en ötven százalékos megmaradási rátával a hindi, a multani és a kotgari nyelvek kerültek a legközelebb, és az elválás valószín? id?pontja 1500 – 1800 esztend?.

Minden további megjegyzést kerülve, csupán az int óvatosságra e statisztika alapján, hogy más tudományok id?paramétereivel nem mindig koherens!

Mindennek ellenére látható, hogy ha id?ben nem is föltétlenül szolgáltatnak pontos adatokat e mérések, azért az eredet kérdésében más tudományok eredményeit er?sítették.
Csak, és csakis ezért szóltam e kérdéskörr?l.

 

Mármost ha a nyelvtudomány, a genetika, a fizikai antropológia eredményeit egymás mellé tesszük, úgy kijelenthet?, hogy legalább nyolcvan százalékban er?sítik meg azt az alapfeltevést, hogy a nyelvcsalád és a nép bölcs?je az indiai szubkontinensen keresend?.

 

S.  O. S. – Segédtudományok

 

Néhány éven át abban a  – számomra – hihetetlen szerencsében volt részem, hogy a Buddhológiai F?iskolán taníthattam a szatdarsanát. A szatdarsana a hat indiai létnézet, európai szóval: filozófia. Csak azért nem kedvelném és használnám e szót szívesen, mert Indiában teljesen mást jelent, mint Európában. Durván szólva ugyanis Európában a filozófia gyakran kimerült a létr?l szóló “okoskodásban”, míg a Brahmaputrá mentén a filozófia els?sorban “gyakorlat”, tapasztalás volt.

Mindegy, nem is ebbe akartam belemenni, hanem csak azt akarom elmondani, hogy ennek kapcsán beleástam magam minden olyan diszciplínába, mely Indiával tart rokonságot, így többi közt az ó-ind irodalomba, képz?m?vészetbe: és így tovább.

Els? megjegyzésem: a védák logikája alaposan eltér a görögt?l. Ugyebár a görög logika összefoglalását Arisztotelész adja, és az is köztudott, hogy az arisztotelészi logika minden európai logikai gondolkodás alapja lett. E logikának van néhány “arkhimédészi” pontja; az azonosság elve, az ellentmondás elve, a harmadik kizárásának elve és az elégséges alap elve. Tán e négy a legfontosabb.

Tudni kell azonban, hogy az ind logika (a njája és a vaisésika) lazábban kezeli e négy arisztotelészi kategóriát, így az indiai logika európai ember számára ellentmondásosnak t?nhet. Ismeri például a “magunk számára való következtetés” kategóriáját, vagyis a szubjektív következtetést. Ez természetesen az európai logikában lehetetlen. (Emlékszem indiai jógamesteremre, aki körülbelül két év után azt mondta nekem: “Már kezd ön úgy kérdezni, mint egy indiai.” Tehát nem válaszolni, hanem kérdezni.)

Mármost e dolgozatnak nem feladata az indiai rendszerek részletes jellemzése, ezért jelzem csupán a fentieket, és megmondom, hogy mire akarok kilyukadni.

A cigányok sajátos logikával bírnak, legalábbis szerintünk. Ha egy “rom savó” ellentmondásba keveredik el?z? állításával kapcsolatban, könnyen rácímkézünk: hazug, sunyi, szándékosan torzít a maga javára. Tisztelettel megjegyzem, hogy nem: az ?si ind logika genetikájában van, számára teljesen logikus az, ami az én arisztotelészi logikán edzett agyamnak durva ellentmondású.

A romok gondolkodásmódja tehát egyértelm?en indiai eredetre vall.

Másodszor: a cigányság hosszú vándorlásai során különböz? vallásokkal találkozott, bezárólag a mostanra egyeduralomra szert tett kereszténységet is. (Mármint az európai romok esetében. Az Ázsiában maradtak ma is er?sen manicheusok, és még a politeizmus jegyei is tetten érhet?ek.)

A hazai cigányság vallási nézetei els? közelítésben leginkább katolikus nézetek. Ám behatóbb tanulmányozás sok – az ortodox keresztény nézetekkel nehezen összeegyeztethet? – vonást fedhet föl. Leginkább a halállal kapcsolatos nézetekre gondolok.

Legjellemz?bb vonása e hitnek, a testt?l függetlenül létez? lélekbe vetett igen er?s hit. Szokás volt, ma is szokás itt-ott, hogy a halottat éppúgy ellátják étellel-itallal, éppúgy terítenek neki, mint az eleveneknek. A romok gyakran visznek a sírhoz ennivalót, cigarettát; el-elbeszélgetnek halottaikkal.

A katolikus ünnepeket átvették, gyakran még nyelvileg is (krecshunó – karácsony; patradji – húsvét stb.) azonos alapon nevezik meg, de például az ünnep = baro djesz: istenek nagysága. Az ünnep hindi neve: bara divasz = nagyok az istenek. (N.B. ÍGY, többes számban!)

Ám ezeknek a keresztény ünnepeknek a szertartásrerndje is sok ind-elemet szívott magába.

 

Filozófiai kitérülés

Primitivség, kultiváltság, civilizáltság

 

Civilizáció az emberi társadalom azon állapota, melyben a barbár állapotokon felül emelkedve, rendezett polgári társaságban egyesül s ezáltal alkalmassá lesz a nagyobb m?veltségre – mondja a lexikon. Sajnos pontatlanul. Nem teszi hozzá a szónak azt a régebbi értelmezését (f?ként a középkorit), amely szerint a polgárosulást éppúgy jelenti, mint az anyagi kultúra diadalra jutását a szellemi kultúra rovására.

A kultiváltság is két jelentéssel bír: szokást fenntartó életforma az egyik, m?vel? a másik. Aki kultivál valamit, azt igyekszik fönntartani minden más áramlat, divat rovására, és m?velni is.

Végül a primitívség, melyet aztán végképp szívesen értünk félre manapság, és csak a kezdetlegesség értelmét akarjuk fölfogni, mellékesen szembetéve a civilizáltsággal. Pedig a primitív ?si állapotban létez?t is jelent, s e jelentésében korántsem biztos, hogy a civilizáció kerülne ki gy?ztesen, már persze ami a bölcsesség és egyéb tartalmakat illeti.

Mármost igazi primitív kultúrák mai napság alig léteznek, de még ötven – száz évvel ezel?tt is voltak, ennek okán tanulmányozhatók is voltak. Az ott fellelt jelenségekb?l nyugodtan következtethetünk arra, hogy amikor a romok néhány ezer esztendeje nekivágtak hosszú útjuknak ?shazájukból Európa felé, effajta primitív, primér, természetközeli életmódot folytattak, és ebb?l adóthattak hasonlóan ?si és bölcs létnézeteik is.

Minél közelebb jöttek Európához, annál civilizáltabb világokba értek, de – és ezt jószívvel mondom és gondolom – maguk igazán civilizáltakká sosem váltak, amib?l az következik, hogy “megrekedtek” a kultiváltság szintjén. (Az idéz?jel a szó pejoratív értelmét kívánja ellensúlyozni!)

Az ?si hitvilág, létnézet, gondolkodásmód ilyetén kultiválását sem a 13-14. században, sem – különösen nem – manapság nem képes már a nem is civilizált, de túlcivilizált európai közösség megérteni, marad hát a cigányság babonásnak, m?veletlennek való titulálása! Ó sancta simplicitas!

A cigányjellemnek, gondolkodásnak elég sok konzervativ vonása van, mely némileg ellenáll az európai vagy épp USA kultúra hatásainak, de ez éppenséggel a fent jelzett szint következménye!

Ami pedig a babonát illeti: nyelvemlékeink tanusága szerint a varázs, b?báj, bálványimádás és eretnekség szókkal rokonértelm? s utóbb kivált a latin superstitio értelmére lefoglalt szó. Egyes nyelvészek  szerint szláv eredet?, és a bogumilok ó-szláv babuni nevéb?l származik. A babona nem határozható meg általánosságban és a vele szoros kölcsönösségben álló religio fogalmától elválasztottan. Babona ugyanis mindaz, ami egy bizonyos vallás tanrendszerének határozottan körülírt keretén túl e vallás híveinél még e hit tárgya ; már akár azért, mivel a pozitív vallás nem elégíti ki teljesen hitszomjukat, akár pedig azért, mert még egy régibb vallásrendszer tökéletesen ki nem irtott maradványai elegyülnek az újnak tanaihoz.
E meghatározásból önként következik legel?bb is az, hogy babona lehet ma és egy bizonyos helyen sok olyan dolog, ami régebben ugyanott, esetleg másutt még ma is a pozitív hit tárgya. Ezt bizonyítja az is, hogy a babonának sehol sincs oly szabad és tág tere, mint a kevéssé szabatosan körülírt tanelv? vallásrendszerekben. Az ókori m?veltség két vezérnépénél sem a köz-, sem az egyéni lelkismeret úgyszólván soha sem volt azzal egészen tisztában, vajon a hagyományos és bevett vallásos cselekedetek elégségesek-e a vallási kötelmek teljesítésére, és épp e szüntelen aggodalomban van legtermékenyebb talaja. Vele egyben annak a forrásnak a közelébe jutottunk, amelyb?l a fölös hittel együtt a köteles és szükséges hit ered.
Élesebb ellentétbe a babonával kivált az oly vallásrendszerek helyezkednek, amelyek szabatosan körülírt dogmákkal rendelkeznek, másrészt meg az uralomra verg?désüket megel?z? vallásrendszer reakció-jelenségeiben ily védekezésre kényszerít? okot és kihivást is látnak.

Ilyen helyzetben volt minden egyéb vallásnál nagyobb mértékben a kereszténység, amíg elkeseredett harcot kellett vívnia az antik és a többi etnikus vallásrendszerek ellen, amelyek összegét a pogányság összefoglaló nevén állította magával szembe. Ez ellentétb?l és küzdelemb?l két fogalom vált ki mind határozottabb körvonalakat ölt? alakban. Ezek az eretnekség és babonaság.
Mind az els? mind a második heterodoxia, tév-, vagy máshit?ség ; csakhogy az el?bbi ennek tudatosabb alakja, a másik ellenben lappangó és határozatlanabb, ingadozóbb jelleménél fogva is kevésbé támadott és üldözött fajtája.

Másfel?l azonban a népélet vizsgálatával és jelenségei okainak kutatásával foglalkozó tudományok, az etnográfia és etnológia stb. jól tudják, hogy a babonában kiválóan jellemz? népéleti jelenségek láthatók, s a néplélek egyik legfontosabb és legéletbevágóbb nyilatkozata, de meg oly momentumok tetemes számát is fellelhetjük benne, amelyek a nép írott emlékeknél régibb korának homályos évsorára is világot vetni hivatottak.

Így hát az alább olvasható néhány cigány “babona” sem nem m?veletlenség következménye, és igen fontos adalékul szolgálhat a romok megértéséhez.

Végezetül

A hazai cigányság nemzetségi viszonyai és társadalmi rendszerük csak részben vezethet?k vissza ?shazájuk állapotaira. Szokásjoguk szerint például a vajdának hatalma volt csapatának bármely tagját szám?zni. Az ily szám?zött aztán beállott napszámosnak, és valamely faluban megtelepedett. A jobbágyság idejében a földesuraknál talált menedéket s utóbb paraszttá lett. A sátoros cigányok fenntartották a régi törzsekre való felosztást, külön vajdáikat mindamellett szorosabb kapocs nem f?zi egymáshoz. A vajdáknak egykori hatalmából fennmaradt az a joguk, hogy házasságokat engedélyeznek vagy megengedik a hitestársak elválását s?t kisebb eseteknél testi büntetéseket szabnak ki. Az egyes törzsek kisebb csapatokban külön vándorolnak s csak a tél beálltával találkoznak a közüs telepeken, hol barlangokban vagy primitiv kunyhókban töltik a telet. Ilyen téli telepeken tartják a nagy gy?lést, melyen közmegegyezéssel határoznak a fontosabb ügyekben. E gy?léseken legtöbb szavuk van az úgynevezett szájbidzsóknak (el?ljáróknak) mint az egyes nemzetségek (gakkija) f?nökeinek. Mivel ugyanegy cigánytörzs tagjai vándorlásuk idején egyes csapatokra oszlanak, tájékozásul bizonyos jeleket hagynak az utak mentén, melyekkel vándorlásuk irányát és a felmerüt egyes híreket közlik. ?srégi jelek ezek, melyeket Európa vándorcigányai egyaránt ismernek. Minden törzs az általános jelek mellett törzsjelet is használt, s e vándorjelek mellé még id?számítási jel járul. Keresztutakon, magánosan álló fákra vagy hidak mellett állítanak ilyen vándorjeleket. 
A vándorcigányok rokonsági törvényei szerint a n?s férfi nem azon nemzetséghez (gakkija) tartozik, amelyben született, hanem azzal kell vándorolnia, amelyb?l feleséget vett, s?t házassága után neve is megváltozik ; ellenben a n? viszonya törzséhez férjhezmenetele után is változatlan, ? nem lép ki nemzetsége kötelékéb?l. A férj helyzete eleinte alárendelt, mivel az új nemzetség, melybe beleházasodott, nagyon ügyel arra, hogy a feleség, tehát a törzs vagyona csorbát ne szenvedjen. Ezért a férj sokszor egész életén át anyósának, nejének v. valamelyik nénjének engedelmes alattvalója marad.

A varázslóasszonyok m?ködése és a bennük való bizalom összefügg a cigány hitvilág alakjaival. Eredeti mitológiájuk és változatos mondáik még javarészt gy?jtésre, lejegyzésre várnak. Kevesebb eredetiség nyilatkozik meg ünnepi szokásaikban és szertartásaikban, melyek ugyancsak összefolytak a népszokásokkal és a kereszténység ünnepeivel. Ezekben még ?si vonás sem található, mer? átvételek, akár csak a gyógyításaik, jövendöléseik körül ?zött szertartások.

 

– függelékek következnek –

Legutóbb szerkesztette > Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.