Takács Dezső : Hajnali halász

Nyomtatás

Dalt csitít a kőriság,

sóhaját, a völgy felett,

madársereg feszíti át.

Lustán fordul lenn az ér

az oldalára, ködcihája

szennyes-szürkén hömpölyög.

Hídkorláton könyöklök,

kalapom karimája

tükörbe mártva,

kelő Napunk várja.

Arcom csak árnyék.

Messze tűnök, megjövök,

csak a bűvölet örök,

mi visszahajt ide,

hol vízicsibe

bogarász a sáson,

s a csend alatt, nyomor honol

az összecsúszó halmokon.